Harmadnapja nem evett, se sokat, se keveset

Nem egy húron pendülünk, uraim, nem!
Hogy' üljek egy asztalhoz véletek,
Kik azt sem tudjátok, hogy árva népem
Milyen nyomorult és milyen beteg.

/Oláh Gábor: Nem egy húron pendülünk/

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete - mint teszi 13.éve - vendégül látta a nehéz sorsú debrecenieket a hónap utolsó vasárnapján, egyben húsvét első napján. Megdöbbentő volt látni, hogy sorban érkeztek a szegények, köztük rengeteg új arc, akik most jöttek először. Szívünk összeszorult amikor látjuk, az ország második legnagyobb lélekszámú városában hányan élnek a társadalom peremén, élére rakva kevéske pénzüket. Megtört, az élet és a nélkülözés által meg gyötört magyar emberek várták, hogy egy tányér töltött káposztához, friss kenyérhez, húsvéti kalácshoz jussanak.

Sokan már az ételosztás kezdete előtt 1,5 órával beálltak a sorba. Tíz órakor jóval több mint százan voltak, és az emberek csak jöttek és jöttek. A nap végén szomorúan összegezhettük, mind a 150 adag töltött káposzta elfogyott, a később érkezőknek már csak kenyeret, péksüteményt tudtunk adni.

Az ételosztás szomorú közjátékkal kezdődött. Egy 83 éves kisnyugdíjas hölgy elájult, percekig nem tért magához. Mentőt hívtunk hozzá, közben ivott, evett, és elmondta, hogy éhes, napok óta nem evett. Ezért jött az ételosztásra, szeretett volna húsvétkor legalább egy nap jóllakni. Míg a mentős dolgozók vizsgálták, több napi élelmet csomagoltunk a néninek. A mentő elvitte a sürgősségire, reméljük jobban van.

Meddig lehet még fokozni az emberek nyomorát, miért vannak egyre többen azok, akik számára az egy tál étel az életet jelenti, Sokan ebben az országban el sem tudják képzelni milyen lehet éhezni, milyen kilátástalan helyzetben élnek emberek szeretett hazánkban. Egyik oldalon a bőség, a másik oldalon a nincs. És egyre többek számára a „nincs” a leggyakrabban használt szó.

Fájdalmas olvasni a legnagyobb közösségi oldalon az érzéketlen emberek kommentjeit, akik segítség helyett az "észt osztják". Tévedés azt gondolni, hogy húsvét vasárnapján hobbiból, mert lusták főzni, állnak hosszú sorban a szegények. Akik ezt feltételezik, azokból -úgy véljük-a minimális emberség is hiányzik, a felebaráti szeretet számukra ismeretlen.

Már nem meglepő, hogy sok család érkezik együtt az ételosztásainkra. Így volt ez most is. A gyerkőcök mindegyike kapott húsvéti édességet, játékot. Egy ötéves kisfiú ma ünnepelte születésnapját, őt külön is felköszöntöttük, megajándékoztuk.

Szeretnénk megköszönni támogatóinknak a segítségét, hálásak vagyunk azoknak a debrecenieknek, akik a térre hozták húsvéti adományukat. Köszönjük Katikának is a hozzájárulását. Szebbé, emberibbé tették a Megváltó ünnepét. Láthattuk, hogy sok rossz tapasztalatunk ellenére, nem veszett ki a jóság, a szolidaritás az emberekből.

Az egyesület legközelebb 2024. április 28.-án / vasárnap/ várja vendégeit meleg ebéddel, szeretettel.

Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással. Mi magunk elértünk a teljesítőképességünk határára, további támogatók nélkül képtelenek vagyunk minden vendégünket ellátni. A sor pedig egyre hosszabb, belefájdul a szívünk tehetetlenségünkben, bárcsak többet tehetnénk.

Bízunk abban, hogy a húsvét üzenete mély nyomot hagy az emberi lelkekben, szívekben, és azok, akik tehetik, empátiával lesznek az elesettek sorsa iránt, és segítenek abban, hogy a kereszténynek mondott Magyarországon ne legyen egyetlen éhező gyermek és felnőtt sem. Egyetlen gyermek sem felelős azért, milyen családba születik, hova hozza a gólya. Talán, ha az ország helyzetéért felelősek látták volna a csupasz kenyeret a szájukba tömő kisgyerekeket, akik ma akkor ettek először, rádöbbennének arra, mit is jelent valójában a keresztény Magyarország.

Ferenc pápát idézzük:

"Az ember nem attól lesz nagy, hogy mások fölé emelkedik, hanem attól, hogy leereszkedik másokhoz, nem mások kárára, hanem mások szolgálatával".

Napjaink Magyarországán kevesek élnek jól, és rengetegen vannak, akik embertelen körülmények között tengődnek. Gondoljunk rájuk is, és aki teheti, segítsen környezetében azoknak, akikről tudja, nyomorult körülmények között "élnek".
Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak pár falattal kevesebb a mi asztalunkra, az nagy segítség az éhezőknek.

Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban TARTÓS Élelmiszert, gyümölcsöt, burgonyát. Örömmel várunk gyermekjátékokat, könyveket is.

Mi, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületének tagjai tudjuk, csak egy csepp a tengerben a hozzájárulásunk, de a sok-sok kis "csepp", akár csodákra is képes lehet. Mert adni jobb, mint kapni. Ha már egy ember társunkon segíthetünk, akkor megérte.

Hiszünk az emberi jóságban, a szeretet, a szolidaritás erejében.

Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület elnöke