Két héttel azután, hogy Ronald Reagan a Szovjetuniót a gonosz birodalmának nevezte, 1983. március 23-án az amerikai elnök bejelentette a köznyelvben „csillagháborús” tervként emlegetett elképzelését.
A cél egy olyan, áttörhetetlen védőpajzs kiépítése volt, amely földi és űrbéli telepítésű fegyverekkel lehetetlenné teszi, hogy szovjet rakéták elérjenek amerikai célpontokat – írja a Múlt-kor.hu.
Teller támogatta
A hivatalosan Stratégiai Védelmi Kezdeményezésnek (SDI) nevezett program egyik legismertebb támogatója a hidrogénbomba atyjának is nevezett Teller Ede volt, aki biztosította az elnököt arról, hogy a szükséges tudományos technológiák elérhető közelségben vannak. zek közé tartozott például a röntgenlézer (egy atombomba energiájával táplált, a röntgen tartományban működő lézer), a részecskefegyver, illetve számítógép által vezérelt fegyverek sora.
Teller azonban Reagan meggyőzéséhez jobbára nem tudományos alapú érvelést, hanem propagandisztikus eszközöket és alaptalan ígéreteket alkalmazott. A tudományos koncepciót azonban a következő évek során többször meg kellett változtatni, mert sorra kiderült, hogy egyik alkotóeleme sem kivitelezhető.
A Szovjetunió nem bírta
Az irdatlan költségekkel járó programnak Amerikában is kezdettől voltak ellenzői, a Szovjetunió pedig agresszív lépésként, a kölcsönös megsemmisítés teóriáján alapuló status quo felrúgásának, fennálló szerződések megsértéseként értelmezte. A keleti szuperhatalom vezetői azt is tudták, hogy tudományos téren és pénzügyileg sem tudják tartani a lépést. Mihail Gorbacsov szovjet vezető ezért ellenezte vehemensen az SDI-t, olyannyira, hogy az 1986-os reykjavíki csúcstalálkozón az SDI leállításáért cserébe fölvetette Reagannek a teljes atomleszerelést.
Az amerikai elnök azonban nem engedett (ebben nagy szerepe volt Tellernek, aki megalapozottan állította, hogy a szovjeteknek nincs ilyen elektronikájuk és célzó rendszerük), s az idő őt igazolta: a Szovjetunió öt évvel később már nem létezett, amiben része volt az SDI programnak is. (24.hu)
