Bömböl megint a Megafon, a magyar történelem egyik legsötétebb bugyrának gyomorhangja

A Megafon, mint a magyar történelem egyik legsötétebb bugyrának bizarr gyomorhangja, marad, és meg akarja nyerni a választást a Fidesznek. (Helyesbítünk: miután a Megafon a Fidesz, ezért a Fidesz akarja megnyerni a választást a Fidesznek, meglepő módon.) A kormánypropagandisták olyan „háborúellenes” retorikába kezdtek (a tizennégy idézőjelet nem ismeri a magyar nyelv, és a korrektor is eséllyel szállna vitába velünk, ezért maradunk az egynél), hogy a hangfal adja a másikat. Fülsiketítő választási kampány áll a szegény, szerencsétlen, folytatólagos háborús készenlétre kárhoztatott magyarok előtt.

De kurvára ajánlom nekik, hogy tegyenek lakatot a szájukra, merthogy Európában sehol nem akarnak az emberek háborút.

(Békepárti, galamblelkű videó Apáti Bence megafonista szellemi termékeként). „Ezek a politikusok egyszerűen nem tudnak a pofájukra lakatot tenni, amikor háborús uszításról van szó.” (És egy másik a rokonlélek Trombitás Kristóf tolmácsolásában.)Idegesen robbantotta be ismeretlen eredetű (és hatalmas) összegekből finanszírozott háborúellenes kampányát a Megafon.

A különös közszereplők által létrehozott (és a választási kampány jogi és pénzügyi kötelmei alól kibújó) propagandagépezet soha ilyen begőzölt nem volt még működése óta. Sulyok Tamás államfő helyében erősen aggódnánk: hogy lesz ebből nemzeti egység? Hacsak úgy nem, ahogy Orbán Viktor érzékeltette március idusán békepárti beszédében: az árulók (tehát az ellenzék és szavazóik) kiszorításával. Mivel Lánczi Tamás szellemi szuverenitásvédő egy követ fúj a kormányfővel, vérmes reményeink nincsenek az ügyben, hogy felismerné: orosz befolyásolási szándék rombolja porig a magyar szuverenitást, épp a csukott szeme előtt.

Kikukucskál a kultúra

Apáti finom lelkű kultúrmérnök, aki szerint nem sikerült a liberálisok szellemi kútmérgezése, merthogy sokan nézték eddig a Most vagy soha! című filmet, új videójában jóformán végig káromkodva értékeli az európai uniós vezetők politikáját. Nemes egyszerűséggel többször is lebalfaszozva Olaf Scholz német kancellárt, aki arról beszél a bejátszásában, hogy még több fegyvert fognak beszerezni Ukrajnának. Emmanuel Macron francia (és szerinte szintén balfasz elnökről szólva előrevetíti, hogy szükség esetén „ő bizony megnyomja a piros gombot”, amivel picinyt előreszaladni látszik a patakvéres verbalitás balettművésze.

A propagandista szerint néhány „háborúpárti balos brüsszeli balfasz bürokrata” sodorja atomháborúba a világot. „Amikor ők ilyeneket pofáznak, akkor valójában kizárólag a globalista gazdik nevében beszélnek”, fogalmaz ismét a higgadt és önálló gondolat legkisebb veszélye nélkül. Június 9-én tesznek róla – zárja békepárti gondolatait a szerző –, hogy fent említettek (és a képen mutatott Donald Tusk lengyel kormányfő és Ursula von der Leyen EB-elnök) a bársonyszékből a történelem szemétdombjára kerüljenek.

Fenti kollégájával együtt Trombitás is úgy látja, a „háborúpárti” elitet kellene kizavarni a frontra. 

„Van egy ötletem – csattan föl a hepciás legény. – Katonák helyett küldjük inkább a háborúskodni akaró politikusokat az orosz–ukrán háborúba.” A szerző „Macron generálisra” gondolt először, mert a francia elnök szerint „ma nincs konszenzus a szárazföldi csapatok hivatalos, elfogadott és jóváhagyott módon történő küldéséről, de dinamikusan nézve semmit sem szabad kizárni.” Trombitás vele együtt küldené lövészárokba „Manfred Weber ezredest” is. Az Európai Néppárt frakcióvezetőjének az a bűne szerinte, hogy azt mondja: „Meg kell állítanunk Oroszországot. A békítés nem működik.” Szerinte „közlegénynek pedig meg nyugodtan mehet ki a frontra a világ balfékje, Kari Geri is”, aki a bejátszásban azt mondja: „Éppen egy háborúban állunk.” És hogy „béke akkor lesz, ha Ukrajna győz”. Trombitás a nyilván fiataloknak szóló TikTok-fogalmazással úgy fejezi be, hogy „az összes háborús szájhős politikusnak indulhat is a menet harcolni.”

Bohár Dániel szintén kezét-lábát töri a fideszes győzelemért. Ami nem csoda, ezt a prémium állást máskülönben aligha tarthatja meg.

A fizetett propagandista nap nap után előállít egy új tartalmat, s most némi egyeztetés – és a kormánynak kedves narratíva – nyomán őt sem kerülte el a háborús pszichózis. Felidézi például a NATO-csatlakozás évét, s hogy 25 évvel később a biztonságot újra a bizonytalanság váltotta fel. „Miattuk” – mondja dermesztően a kamerába, és máris érkezik a Von der Leyen, Macron, Weber, Tusk kvartett mint főbűnös. Tudatva egyúttal, hogy a globalista elit és a „magyar baloldal a mi életünkkel játszik, amikor azt mondja: Éppen egy háborúban állunk.” Nem az orosz elnök, a kínai ideológia és az iráni latortechnikai gépezet játszik az életükkel, hanem az ukrán szabadságharcot támogató országok. Apátit idézve: az eszünk megáll.Ibolya Csenge más hangütéssel, személyes élményekkel beszél új videójában, lévén édesapja egyenruhás. „Mert amíg ők háborús lázban égnek – mondja Ursula von der Leyenékről –, addig belőlem előtörnek az emlékek: soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen érzés volt, amikor apukám nem volt otthon velünk.”

Aztán megtudjuk, hogy nem lehetünk nyugodtak, mert a globalista elit (Soros és fia) nem győzi önteni a pénzt a háborúba. És mivel a hazai dollárbaloldalnak is jut a pénzből, tőlük sem áll távol, hogy háborúba sodorjanak bennünket magyarokat. „Ha rajtuk és a hazai baloldalon múlna, újra édesapámért kellene aggódnom” – rebegi Ibolya. Az aggodalmából semmi szín alatt nem űznénk gúnyt, de hogy miért nem aggódik az orosz diktátor közelsége miatt, nem fér a fejünkbe.

Jobboldaliak az ukránokért

A Megafon-üdvöskék gondolatvilága egészen elképesztő: Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető sem mondhatta volna szebben ezeket az egy­ívású bornírtságokat. Merthogy jegyezzük meg: példaképük, Vlagyimir Putyin hetente játszik a piros gombbal, és hát nem Emmanuel Macron rohant le egy szuverén (még egyszer: szuverén) nemzetet, hanem Oroszország. A kormánypropagandisták helyében több figyelmet fordítanánk az orosz elnök üzelmeire, mint amennyire ők macerálják (soha, semmikor, semennyire).

Jegyezzük meg azt is, hogy Orbán Fidesze és a Megafonja javarészt szikár jobboldali politikusokat készül kiiktatni az EP-választáson, hiszen Ursula von der Leyen a német CSU (Keresztényszociális Unió) színeiben érkezett a Bizottság élére, Weber az EPP (Európai Néppárt) elnökeként kereszténydemokrata, és Tusk is a lengyel jobbközép Polgári Platform társalapítója. Scholz az egyetlen ízig-vérig szociáldemokrata közülük. Európában tehát semmilyen elemében nem igaz a mondás, hogy csak a balos brüsszeliek támogatnák Ukrajna függetlenségi törekvéseit (valójában Orbán és Fico kivételével teljes az egység.) Sőt, még az USA mérsékelt republikánusai is képesek voltak felismerni az orosz befolyás veszélyét, együtt szavazva Joe Biden demokrata szárnyával a kongresszusban (az előválasztás ebbe némiképp bezavart, és megakasztani látszik 60 milliárd dollárt). Donald Trump zavaros fejének Orbán-kompatibilis béketeremtéséről ugyanakkor csak annyit sejteni, hogy jó kapcsolatra törekedne az orosz elnökkel (ahogy Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral is sikerült neki egészen bizarr és teljesen értelmetlen találkozót bonyolítania elnökként).

Trump nyilván leállítaná a fegyverszállításokat, és legott átengedné Putyinnak Ukrajnát, súlyos éket verve a NATO kötelékébe és az amerikai-európai kapcsolatokba is (amelyek elnöksége idején szintúgy szenvedtek hiányosságokat). Persze csak az esetben áll a zászló a Fidesznek és a Megafonnak, ha június 9-én mégis megtörténik a szélsőjobboldali fordulat Európa nemzetállami vezetéseiben és az uniós intézményekben. Ami azért nem egyszerű história: Orbán évek óta keresi a helyét az Európai Parlament euroszkeptikus és/vagy de facto náci tengelyén, inkább kudarccal, mint sikerrel. Nagy reménysége, Giorgia Meloni olasz kormányfő például személyesen tette tiszteletét február 24-én, a háború kitörésének második évfordulóján Volodimir Zelenszkijnél Kijevben, miközben Orbánnak még nem sikerült csöppnyi emberséget sem mutatnia a megtámadott nemzeti iránt a helyszínen. Vajon miért? – ez a kérdés a kormányoldalon ­miért nem üt soha kapitális rést?

Döbbenetes dominancia

A közösségi média politikai hirdetéseit a kormányzati narratívák uralják, ami elsősorban a Megafon Központ által elhirdetett óriási összeg eredménye, a közösségi média ilyen fokú uralása teszi igazán egyoldalúvá a választási versengést, állapítja meg a Political Capital elemzése. A kegyelmi ügy miatti lemond(at)ásokat követő héten kiugróan magas összeget, 48,5 millió forintot hirdetett el a Megafon a központi üzenetek terjesztésére. Február 11–17. között a politikai-közéleti Facebook-hirdetések top tízes listájának első nyolc helyén a Megafon beszélő fejei álltak. Ez világosan jelzi, mennyire fontos volt a Fidesz számára a téma átkeretezése, a diskurzus uralása és a kezdeményezés visszavétele. Az év első két hónapjának összesített költései is a Megafon dominanciáját mutatják: 114 millió forintot költöttek. A fő hirdetők között nincs sem ellenzéki, sem független szereplő.

(Népszava)