Hívei messiásként tekintenek rá, állítólag hamarosan pártja is lesz, de még egyetlen nevet sem ismerünk, aki a csapata tagja lenne.
Vonzerejét és sebezhetőségét kívülállósága adja. Nem először várja megváltóját a kormánykritikus nyilvánosság, és korábban már koppant nagyot.
Alighanem Magyar Pétert is meglepte, hogy március 15-i zászlóbontására a becslések szerint 35 ezer ember volt kíváncsi az Andrássy úton. Még az előző napokban sem tudtuk biztosan, hogy mindössze egy gyújtó hangú beszédet mond vagy pártot alapít, esetleg megelégszik egy alapítvánnyal, mozgalommal, nonprofit káeftével, önképző körrel. Akárhogy is, jó beszédet mondott, aztán a tömegbe vetette magát, és úgy járt-kelt a támogatói között, mintha csak a húsz évvel ezelőtti Orbán Viktort látnánk.
Aznap este a volt NER-bennfentes a Partizán vendégeként olyan forgatókönyvről beszélt, amiről az elmúlt tizennégy évben a „mainstream” ellenzék soha: a két év múlva esedékes országgyűlési választásra
olyan középen álló erőt ígért, amellyel a parlamenti patkó háromfelé osztódna úgy, hogy egyiknek se legyen abszolút többsége, így koalíciós kényszer alakuljon ki.
Magyar Péter a saját, hivatalosan még meg sem alakult pártját a Fidesz és a „Gyurcsány-féle baloldal” közé ékelődve képzeli el. Ebben az interjúban határozottan kijelentette, hogy Gyurcsánnyal nem működne együtt, abban viszont hezitált, hogy Orbánnal hajlandó lenne a szövetségre.
Azóta alig telt el pár nap, de máris úgy érezhetjük, hogy sok víz lefolyt a Dunán. Vasárnap este Magyar Péter arról írt, hogy egy rendőrségi szivárogtatás útján erőszakos férjként, nőverőként fogja ábrázolni a propaganda, és előadta saját megélését egy válás körüli családi perpatvarról. Ezek után a HVG ismertette a meg nem született cikk körülményeit, mire Magyar összekülönbözött a szerkesztőséggel, és hirtelen felindulásában propagandistának nevezte Dezső Andrást (aki, bár a kollektív emlékezetben ez máshogy rögzülhet, nem publikált lejárató anyagot róla). Hétfő reggeli tévéinterjújának jobb pillanataiban igyekezett leszögezni, csakis a Fidesz érdeke, hogy az ő családi szennyeséről legyen szó, mintsem „Rogán Antal bűneiről”, és egyazon lendülettel kiírta a közösségi médiában, hogy kicsoda Tóni, Ádám és Barbara. Kedden megüzente Rogán Antalnak, hogy keressen egy olyan országot, ahonnan nincs kiadatás, majd megígérte, hogy többet fogunk tudni a szerdai ügyészségi meghallgatása után.
Pillanatnyi megingása után Varga Judit exférje aznap már ismét uralta a pillanatot. Ügyészségi meghallgatását a sajtó és a szimpatizánsok érdeklődése kísérte. Amikor délelőtt bement a Fővárosi Nyomozó Ügyészségre, csak találgatni lehetett, mivel jön majd ki: végül kiderült, hogy bár bizonyítékokat nem szolgáltatott, mismásolás nélkül bemószerolta Rogán Antalt a Schadl-Völner-ügyben. „Rogán Antal és/vagy az emberei bementek az ügyészségre, és manipulálták az ügyészségi iratokat” – mondta, hozzátéve, hogy Schadl Rogán embere volt. Elmondta, hogy Völner Pál és kormánytagok már a nyomozás vége előtt tudtak a botrányról, és erről ő maga készített hangfelvételeket, amiket a következő kedden bizonyíték gyanánt át fog adni az ügyészségnek.
Lesz-e ellenzéki messiás a kiábrándult fideszesből?
Magyar Péter sokat köszönhet az ellenzéki sajtónak: a 444.hu robbantotta ki a kegyelmi botrányt, az azt övező médiafigyelem segített az ő közösségi médiás posztjának felfutásában, röviddel azután pedig a Partizánnak adott interjút, amelyet azóta több mint kétmillióan láttak.
Ezzel együtt inkább tűnik garázskampánynak, amit csinál: fő állításait saját Facebook-oldalán kommunikálja, és úgy tűnik, az se roncsolja az imidzsét, hogy nekiugrott az egyik legnépszerűbb oknyomozó újságírónak. (Később aztán bocsánatot kért, a „propagandista” jelzőt túlzónak nevezte.) Egyszemélyes show-ja eddig nagyon jól fut: közösségi médiás megszólalásai rendre kedvelések, megosztások ezreit hozzák, a videómegosztók és a kommentmezők tele vannak támogató üzenetekkel.
Népszerűségének okát nemcsak ügyességében kereshetjük, hanem abban, hogy a kormánnyal elégedett nyilvánosság éhezik a következő Messiásra.
Magyar Pétert hasonlították Simicska Lajoshoz és a Dűne-főhős Paul Atreideshez, hívei között vannak ex-jobbikosok, ex-DK-sok, Márki-Zay Péter támogatói és állítólag kigyógyult fideszesek is – bár ez utóbbit sokan csak legendának tartják. A Medián egy héttel ezelőtt pubikált mérése szerint azoknak, akik hallottak róla, 13 százaléka szavazna is rá. Jó kérdés, hogy ez a szám hol áll most: sokaknak nem volt szimpatikus, hogy nekiment a kormánytól független sajtónak, eközben a kormányhoz hű média több fronton támadja. De úgy tűnik, Magyar legelkötelezettebb hívei összezárnak kedvencük előtt: vajon ennyire várják a megmentőt, vagy ennyire megnyerő az a férfi, aki pár hónapja még maga is a NER aláírói között volt?
Ha Magyar pártalapításon töri a fejét, előbb csapatot kell verbuválnia. Ez sokkal nehezebb feladat, mint posztokat és kommenteket írni: egy országos szervezet kiépítése még a jóval nagyobb múlttal bíró ellenzéki szereplőknek is nehézséget okozott, és emberekre is szüksége van, helyi vezetőkre, szakemberekre, tanácsadókra és pultozókra, szórólapozókra.
Hogy kikre számíthat?
Hiába tűnik úgy néha, hogy vannak klasszikus konzervatív arcok a Fideszben, akik sokallják a rogáni propagandát és a gazdaság minden szegmensére kiterjedő korrupciót, ezek nem bukkantak fel Magyar mellett. Még olyan marginális szereplők sem, mint Bencsik Gábor, aki a választás után szokatlanul merész szavakkal bírálta a közmédia propagandisztikus működését. Egyetlen szövetségeseként egy bizonyos Barlay Kristófot ismerjük, aki NER-közeli aranyifjúnak tűnik, többek között jachtok bérbeadásával foglalkozik, kifogástalan az öltözéke és beszállt a március 15-i zászlóbontás finanszírozásába.
Hiába latolgatták sokan, hogy Magyar mögött felsorakozhat az ellenzék nem formaszabott része, ezt egyelőre nem látjuk. Vona Gábor bejelentette, hogy lesz egy Vona–Magyar-vita, de ez nem jelent szövetséget, sem közeledést. Hadházy Ákos határozottan elutasította, hogy az új messiással le lehet váltani a Fideszt, és a személyével kapcsolatban is kifogásai voltak. „Magyar Péter egyike volt azoknak az embereknek, akik a rendszertől nulla munkáért horribilis pénzeket bezsebelve nézték némán a demokrácia leépítését” – mondta. Hozzátette: Magyar „életében nem tett le még semmi komolyat az asztalra a politikán kívül”.
Az új színrelépő azonban nem is keres szövetségeseket. Míg két évvel ezelőtt Márki-Zay Péter az ellenzék összefogását ígérte, és néha egészen kétségbeesetten kereste a partnereket,
Magyar vonzerejét éppen az adja, hogy Ludas Matyiként áll szemben a rendszerrel – ha csakugyan szemben áll vele –, nincsenek harcostársai, csak támogatói.
Pedig még családi vonalon is beágyazott szereplője lehetne a magyar politikának: nagyanyja Mádl Ferenc egykori köztársasági elnök testvére, nagyapja Erőss Pál egykori legfelsőbb bíró, anyja, Erőss Mónika pedig korábbi Kúria-főtitkár, most az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese. Ám ha Magyar egyszer bemutatja a csapatát, könnyen lehet, hogy szimpatizánsai egy részét elidegeníti vele. Ahogy MZP sem tűnt olyan tetszetős messiásnak, mihelyt körülvették az elmúlt harminc év egyrészt levitézlett, másrészt megunt alakjai.
Ennél is előrébbvaló probléma lehet, hogy nem tudjuk, Magyar alkalmas vezető lesz-e. Az utóbbi napok vesszőfutásából nem derült ki, hogy minden helyzetben higgadt tud maradni és ügyesen kerüli a súrlódásokat. Ugyanakkor elkülönbözik a többszörösen elvert, örök vesztes ellenzékből. Alighanem sajátos stratégia lehet Magyar részéről az is, hogy kevesebbet „orbánozik”, nem akar mindent a miniszterelnök nyakába varrni – aki a kormánypárti szavazók előtt a korrupciós botrányok sora után is tiszta embernek tűnik –, de olykor nem spórolja meg a kemény odamondásokat. „Miniszterelnök úr előkapott a zakója zsebéből egy köteg 500 euróst” – sztorizott február közepén.
Sovány program vagy nemzeti minimum?
Március 15-i beszédében Magyar Péter az ellenzéki ígéretek bestofját adta elő: az oktatás és az egészségügy fontosságáról, a korrupció visszaszorításáról, szabad, európai Magyarországról beszélt 12 pontjában. Nemzeti minimumot keresett „polgári demokraták, szociáldemokraták, liberálisok, konzervatívok” között, ugyanakkor látványosan mást üzent az ukrajnai háborúról és EU-s ügyekről. Előbbi esetben a kormánypárthoz hasonlóan a kimaradás fontosságáról beszélt, de elismerte Ukrajna jogát önmaga megvédésére. Egykori EU-s diplomataként azt sulykolta, hogy jobb viszonyra kell törekedni az Unióval: „Nem lobbizhatunk az EU-s forrás befagyasztásáért, ehelyett az EU-s források felhasználásának hatékony ellenőrzése, felelősségre vonás kell” – mondta.
Ezután jelentette be a Talpra Magyarok közösségének megalakulását, de hogy ez mikor jön létre, nem tudjuk. Mivel az önkormányzati és EP-választáson már újonnan alakult párttal nem indulhat, egy meglévőhöz csatlakozhatna csak. A Márki-Zay-féle Mindenki Magyarországa Néppárt felajánlotta, hogy listavezetőjük lehet, de erre Magyar nem reagált, és aligha fogja elfogadni.
Már csak az a kérdés, hogy az ellenzék vagy a Fidesz tiszta szereplői megbarátkoznak-e Magyar Péterrel, és ő hajlandó-e dolgozni velük.
Két év van hátra a következő országgyűlési választásig, és bár úgy tűnik, Magyar igyekszik okosan bánni az idővel, bulvárízű sztorijaival és belsős anekdotáival könnyedén megoldja, hogy egy hónapja róla szóljon minden, nehéz elképzelni, hogy 2026-ig fenntartsa a figyelmet anélkül, hogy nagyot hibázna vagy a rogáni propaganda fogást találna rajta.
A kormánykritikus választók jó részét pillanatok alatt megnyerte, de ők ugyanilyen hamar kiszerethetnek belőle. És ha már a következő országgyűlési választás előtt kifárad a tábor, elfogy a gyorsan felgyúlt remény, akkor a NER stratégáinak nem is kell sokat gondolkodniuk, mivel nyerjék meg 2026-ot. (Magyar Narancs)