Ma nyolcvan éve, 1944. március 19-én szállták meg a németek Magyarországot!
Heltai Jenő, a „Jaguár” című zseniális kisregényében leírja egy lapszerkesztőség működését, a (múlt) századforduló idején.
Mindenütt alkalmaztak egy hivatalsegédet, vagy gyakrabban kezdő újságíróra lőcsölték a feladatot, hogy nyilvántartsa a fontos évfordulókat.
(Az ő feladata volt a még életben lévő hírességek nekrológjainak – melyek többféle változatban álltak rendelkezésre: tragikus hirtelenséggel, hosszú, súlyos betegség után, autóbalesetben, merénylet miatt és így tovább – frissítése. Hogy csak elő lehessen kapni, ha ütött az óra.)
A dolog működött számítógép, internet és más hasonló segédeszközök nyékül is.
(Valamelyik mai lapban, tán a Narancsban találtam egy cikket Berlusconi legújabb trükközéséről! Jó trükk volt, hogy tavaly meghalt! A cikket azóta eltüntették.)
Na, de!
Kérem tisztelettel! Egyetlen független lapban sem találtam két sort erről a gyászos eseményről, Magyarország német megszállásáról, e kerek évfordulón!
Igaz, a 24.hu rövid facebook-bejegyzésben tudósított egy, a megszállásról tartott konferenciáról, hát, mondjuk, megemlékezésnek, ha satnyán is, elmegy.
Viszont a többiek: sehol!
Az antifasiszta Mérce (szintén facebook-bejegyzésben) beszámolt egy rendkívül fontos (tényleg fontos!) esemény évfordulójáról: 2019. március 19-én mintegy másfél millió diák a világ kétezer városában tüntetett, kormányzati intézkedéseket sürgetve a klímaválság ügyében. Ekkor indult hódító útjára az azóta az eredeti profiljához képest sajnos kissé eltérített, politikailag megmanipulált, így számomra hiteltelenné vált Greta Thunberg is.
Viszont a deklaráltan (és tényleg) antifasiszta Mérce sem volt képes egyetlen mondat erejéig sem megemlékezni arról a bizonyos másik évfordulóról, holott az egyébként nagyon érdekes, „A munkásosztály története” sorozatukban például az elmúlt kétszáz év világszerte bárhol elhangzott minden munkás-pisszenése hosszú, elismerő mondatokat indukál a fölhevült szerzőkben.
Én, ha kétkedve is, elhiszem, hogy az átlag tizennyolc cikkben szereplő Magyar Péter minimum üstökös, maximum (Hírklikk) Messiás, ámbár sokan ugyanezt mondták 21-ben Márki-Zayról (az eredmény közismert). Biztos nagyon fontos, hogy ki kit pofozott föl a testőrök jelenlétében, vagy mi a szösz, hogy atombombája van Rogán ellen (Simicskának is volt, sőt Gyurcsány is emlegetett ilyesmit, aztán közölte, hogy átverték), hogy minden szavát hosszan elemzik, holott a legtöbb, amit bárki vele kapcsolatban most mondhat, az, hogy meglátjuk. Palotaforradalmat emlegetnek, ami nem old meg semmit, és a realitását sem látom, de hát ne legyek ünneprontó, még, ha ez az ünnep az ellenzék temetése is.
Azt is elhiszem, hogy legalább három cikkben föl kellett hördülni, mert Vitézy elvállalta a főpolgármester-jelöltséget, amiben különben mindenki biztos volt.
De, ennyi az annyi?
Szóval 44 nem fontos? Már nekünk sem? Akkor ki fog emlékezni, emlékeztetni, ha mi sem?
Javaslom a független orgánumoknak: sürgősen vegyenek föl egy újságíró-tanoncot! Miután mélyen magukba néztek!