Amikor eltűnnek a határok a politika és hitélet között, akkor az egyházi vezetők előtt nagy a csábítás, hogy „átlépjenek a lelki hatalom pályájáról a világi hatalom térfelére”.
Egyebek között így kommentálta a református egyházban Balog Zoltán körül kialakult helyzetet Gábor György vallásfilozófus. Emlékezetes, hogy a volt miniszter a kegyelmi botrány nyomán – némi hezitálás után – kénytelen volt lemondani a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöki tisztéről, azaz az egyház vezetéséről. Néhány nappal később a Kis Virtuózok Alapítvány tiszteletbeli elnöki posztjáról is távozott.
Az egyházon belül azonban még gomolyog az ügy. A Direkt36 és a 24.hu írta meg, hogy a történteken komolyan felzúdultak az egyszerű református hívek és az alsópapság. Nem értették, hogyan gondolhatta a püspök, hogy az egyházat maga elé tolva, próbálja megvédeni magát? „Amint nyilvánosságra került Balog Zoltán érintettsége az országos felháborodást kiváltó kegyelmi ügyben, másnap valósággal felrobbant az egyház” árulta el a körülményeket feltáró oknyomozó újságíróknak egy jól értesült belső forrás. Balog most roadshowt indított, elmegy minden egyházmegye lelkészi karához, ezzel próbálja meg rávenni hittársait „kiátkozásának” visszavonására.
Eddigi lemondásait egy különös imával magyarázta lelkész társainak. „Erőt és bölcsességet kérek ahhoz, hogy ez ne menekülésből történjen. Erőt és bölcsességet kérek ahhoz, hogy ne politikai megrendelésre, ne képmutató, külső nyomásgyakorlásra történjen. Erőt és bölcsességet kérek ahhoz, hogy ne egyházunkba férkőzött, hatalomra vágyó emberek kényszerítésére történjen. Erőt és bölcsességet kérek ahhoz, hogy ne számításból történjen. Hogy ne a féltőn szeretők cserbenhagyása legyen. Erőt és bölcsességet kérek ahhoz, hogy ez a te akaratodat keresve történjen. Erősíts meg! Erősítsd meg azokat, akik nem engednek a külső nyomásnak! Erősítsd meg azokat, akik tudják, hogy nem test és vér ellen van hadakozásunk! Erősítsd meg azokat, akik ki akarnak tartani az igazság mellett, és nem akarnak a világ szerint, a világ logikájában élni és dönteni! Erősítsd meg azokat, akiknek egyházunk egysége fontosabb, mint a hitetlenek hitetése! Bocsáss meg, hogy nem voltam elég éber és körültekintő, s nem láttam, milyen veszélyek leselkednek ebben a kegyelmi ügyben országunkra, nemzetünkre, egyházunkra, köztársasági elnökünkre. Bocsáss meg, ha a gyermekbántalmazás áldozatai azt érezhették, hogy magukra maradnak, nemcsak most, hanem annyiszor az életben. Védd őket akkor is, amikor mi ezt elmulasztjuk!... Most én egyedül hibáztam, de nem vagyok hajlandó elfelejteni azt, ami jó volt. Ami épülés volt, egyházunk épülése… A boszorkányüldözés, a hisztéria akkor sem fog leállni, ha én nem leszek. De, hogy én ne legyek, arról Ti döntötök. Arról nem az ellenzék dönt, arról nem a média dönt, arról nem a kormány dönt, arról nem a Facebookon döntenek. Arról Ti döntötök, a Magyarországi Református Egyház törvényhozó testülete. Ezt ne felejtsétek el!”
Balognak azonban a lemondás után is maradt néhány fontos posztja az egyházon belül: püspökként ő vezeti a Dunamelléki Egyházkerületet, a négy hazai református kerület egyikét. Ettől a mostani, intenzív „kampány-körútjától” azt reméli, hogy be tudja biztosítani legalább az egyházi pozícióját, ami a kiszivárgott értesülések szerint nem is reménytelen. A Direkt36 információi szerint ma már egyre szélesebb körű támogatást élvez, a külső nyomás hatására összezárt az egyházi vezetés, megszűntek a nyílt támadások a kormányzati körök részéről is. Sőt, a püspök zárt körökben arról is beszél, hogy Orbán Viktor rábízta, hogyan dönt a jövőjéről.
Balog Zoltán számára láthatóan nagyon fontos, hogy megtarthassa a püspöki címét. Mindenkinek azzal érvel: ha az egyházkerület vezetéséről is lemondana, azzal csak azt jelezné, hogy „a reformátusok egy gyáva banda, akik nem képesek megvédeni a vezetőiket”. „Mit csinálunk majd, amikor olyan hatalom jön, amely meleg lelkészeket akar felszenteltetni, vagy meleg párokat akar összeadatni a templomokban?” – teszi fel a kérdést. Ebben e kétségbeesett kapaszkodásban hangzott el az egyik esperes másik „vészjósló” érve: a püspök lemondásának következményei mindenkinek rosszak lennének, az egyháznak és az országnak is, mert „akkor olyanok vezetnék az országot, a településeket, egyházunkat, akik nem ismernek se Istent, se embert, csak a saját érdekeiket”.
Gábor György vallásfilozófussal a történtekről és hátterükről beszélgettünk. Elöljáróban leszögezte, mint kívülállónak eszébe sem jut ítélkezni az egyház belső döntéseiről.
Autonóm intézmény, a saját lelkiismeretükkel maguknak tartoznak elszámolással. De persze meg tudom érteni, ha a hívek felháborodnak, és úgy gondolják, mindaz, ami történt, méltatlan saját önfelfogásukból következő hitükhöz. A református egyház hagyományaihoz, egy református egyházi vezetőhöz, aki kizárólag saját magát és pozícióját kívánja menteni, miközben még az egyházát is maga elé tolja. Ám közben a legelemibb elvárásoknak sem tesz eleget, elfelejt bocsánatot kérni azoktól, akik kisgyermekekként egy életre szóló tartós traumát szenvedtek el
– mondta.
A történtek gyökereit az elemző valahol a múltban véli felfedezni. Amikor a polgári demokrácia intézményrendszerét „kitalálták”, abban – jó okkal – alappillérnek számított az állam és egyház elválasztása, mindenfajta összefonódás megszüntetése. Nálunk mostanra ebből semmi sem érzékelhető, épp ellenkezőleg, s ez a megtörtént gyalázat ősforrása, maga az „eredendő bűn”. Kifejtette: egy olyan országban, ahol ezt az elvet betartják, az egyházak – bizonyos értelemben – mindig ellenzéki pozícióban maradnak. Nem politikai értelemben persze, mert nem számít, hogy jobb, vagy baloldaliak vannak éppen kormányon. „Ellenzékiségük” lényege, hogy távolságot tartanak mindenféle hatalomtól, s álláspontjukat nem politikai megfontolásokból hozzák, hanem saját hagyományaiknak és értékrendjüknek megfelelően. Nem pártokra, hanem a lelkiismeret hangjára hallgatva. Persze ennek az a feltétele, hogy az egyházak ténylegesen őrizzék autonómiájukat, s ne csüggjenek az állam anyagi pórázán. Magyarországon azonban – emlékeztetett – 2010 óta gyakorlatilag megszűnt a függetlenségük, a financiális függőség erős, tudomásul kell venniük, hogy a gazda bármikor ránthat a pórázon.
Amikor eltűnnek a határok a politika és hitélet között, akkor az egyházi vezetők előtt nagy a csábítás, hogy „átlépjenek a lelki hatalom pályájáról a világi hatalom térfelére” – fogalmazott a vallásfilozófus. Balog Zoltán is egy jó évtizedig kormányzati tisztséget vállalt, megszokta, hogy az Orbán-rezsim fontos szereplőjeként neki mindent szabad, vagyis manifesztálódott az a bizonyos hübrisz, a gőg, az elbizakodottság, s amikor a miniszteri megbízatása megszűnt, nem érzett magában kellő önmérsékletet, hogy visszalépjen a temploma csendes falai közé.
„Korántsem gondolom, hogy ez csak a református egyházzal esik meg” – tette hozzá Gábor György. Az új köztársasági elnök folyamatosan úgy aposztrofálja magát, mint a jog legfőbb őre, a beiktatásán mégis szerepet kaptak a „történelmi egyházak” képviselői. Noha jogilag ilyen fogalom nem létezik, „bevett egyház” a pontos jogi kategória. Állami szinten tehát nem is lenne szabad ezt a nem létező, ámde manipulációra annál inkább alkalmas fogalmat használni. Ebből ugyanis az is kiderül, hogy különbséget tesznek egyház és egyház között. Az államnak nem dolga egyiket, vagy másikat jobban „szeretni”, közelebb tudni önmagához, a másikat pedig távolabb tartani, nem szeretni. Egyformán biztosítania kell a 27 bevett egyház minden tagjának a vallási szabadságot. ennek kapcsán Deák Ferencet idézte: „Szabad egyház szabad államban!”
Egy ilyen országossá nőtt közbotrány jogosan veti fel: végre átláthatóságot kellene teremteni az egyházak finanszírozása terén is. Abban nincs semmi kivetni való, ha az állam normatív alapon megtéríti azokat a kiadásaikat, amelyeket az iskolák, a kórházak, szeretetotthonok fenntartására fordítanak, de azon túl közpénzekből egy fillért sem szabadna juttatni. Legfeljebb nyílt és átlátható pályázatok útján, amely pályázatokon más szervezetek és intézmények is indulhatnak.
Ha ezt az elvet követték volna, akkor most nem azért sopánkodnának a reformátusok, hogy a püspökük „kegyvesztésével” veszélybe kerülhetnek az elmúlt években szépen csordogáló állami támogatásaik. Az utóbbi években számos templom újult meg, akár kisebb falvak templomai is több százmillió forintnyi támogatást kaptak a renoválásra. Intézményekkel és ingatlanokkal is gazdagodott a református egyház, a tűzvész után megújult a Ráday utcai református kollégium és az ezzel egy épületben lévő püspöki, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem által használt Károlyi-Csekonics palota is. Az egyházhoz került a 320 ágyas Törökbálinti Pulmonológiai Intézet is. „Ha cinikus akarok lenni, korábban ezért választották meg Balogot” – idézte fel Gábor György.
Az egyik kereskedelmi rádióban megszólaló hallgató naivan azt gondolta, hogy a kormány önmagukat kereszténydemokratának mondó politikusai majd elgondolkodnak a történteken, és megkérik a szívükhöz közel álló egyházak vezetőit, hogy egy kicsit lépjenek hátra a napi politikától. Ezt Gábor György is naiv feltételezésnek tartja, mert diktatúrában élünk, ha nem is olyanban, mint az ötvenes években volt. Persze a mai demokrácia sem olyan, mint a görögök idejében, jegyezte meg. A demokrácia képes volna reagálni a hibáira, de a jelenlegi hatalom három sikeres választás után elveszítette az önmérsékletét. „Képtelen erre, mert az a gyengeség jelenének tűnhetne” – mondta a valláskutató.
A református egyház sajátos módon próbál pontot tenni a történtek végére. „Miközben a világ logikája a bűnben tartás, minket a bűn megvallása, a bűnbánat, a bocsánatkérés, a bűnbocsánat és a »mostantól fogva többé ne vétkezz!« (Jn 8,11) lelkülete határoz meg. Mi így zárjuk le magunk között ezt az ügyet, és ebben a szellemben szolgáljuk tovább Istent, egyházunkat és nemzetünket.” Ez az evangéliumi idézet rossz szándékú félreértése, félremagyarázása, véli a vallásfilozófus. Jézus ezt a házasságtörő asszonynak mondja, akit nem ítél el, hanem arra kéri, hogy „többé ne vétkezz!” A fenti szöveg azonban a sorozatosan elkövetett bűn alól kíván feloldozást nyújtani, s ha a feloldozott netán újra bűnt követne el, legfeljebb ismét azt üzenjük neki, János evangéliumának szavait elferdítve, kifacsarva, hogy semmi baj, ennek sincs következménye, de legközelebb tényleg „többé ne vétkezz!” És így tovább a végtelenségig… A társadalmi felháborodásnak könnyen az lehet a következménye, hogy a hívők egy része elfordul az egyre inkább a politika szolgálólányának számító és a hatalom által politikai erőforrásként kezelt egyházi intézményektől, amelyek aztán az utóbbi évek trendjének megfelelően, tovább veszítenek a „nyájból”. Ráébrednek az emberek, hogy a vallási vezetőik nem képesek az önreflexióra, a krisztusi elvárások minimumára, ezzel beláthatatlan távolságra kerülve az evangéliumi tanítástól – magyarázta Gábor György.
Mélyen hallgat a történtekről a KDNP elnöke, Semjén Zsolt. „Ő is csak egy kreatúra, hatalmas igyekezete ellenére, csak politikai érdekeket hűségesen és végtelen lojalitással kiszolgáló pszeudo-keresztény, aki semmit sem ért és semmit sem tanult a világi hatalom kompromisszumait elutasító vértanúk örök példázatából” – mutatott rá az elemző. Majd hozzátette: személyében jeleníti meg, mennyire üres és semmitmondó politikai szlogenné lett a hit a parlamentben. És amikor Semjén arról beszélt egykor, hogy a KDNP a katolikus egyház lándzsájának a hegye, a főpapság hallgatott, s nem mondta senki sem, hogy az ő küldetésük Jézus időtlen és örök tanításának közvetítése, és nem a KDNP múlékony politikai üzengetéseinek felhangosítása. Sokat elárul, hogy Balog számára, aki közeli politikustársa volt, semmi mondanivalója nincs, a történtekre még csak nem is reflektált. Részéről a csend arra utal, hogy talán morálisan fel sem fogja, mi köze lehet egy nevelőintézeti gyerekeket ért korábbi abúzusnak a Sándor palota körüli botrányhoz, s neki nem a lelkiismeretével, s nem is a hitéből fakadó értékrenddel kell elszámolnia, hanem kizárólag a felettesével, Orbán Viktorral” – zárta gondolatait Gábor György. (Hírklikk)