Végérvényesen eldőlt - legalábbis kommunikációs szinten, mert hivatalosan még semmi írásos nyoma nincs ennek - az, hogy a kormány feladja eredeti 2,9%-os hiánycélját a 2024-es költségvetés esetében.
Ez nem meglepetés és nem sokkoló, főleg azok után, hogy gyakorlatilag két hónap alatt fejre állt az idei büdzsé, ami már az elfogadása pillanatában sem tükrözte a valóságot. Friss számításaink azt mutatják, hogy még a 4,5%-ra emelt hiánycél teljesítéséhez is kiigazításra van szükség a költségvetésben. Cikkünkben bemutatjuk, hogy az idei év költségvetési gondjai és ebből fakadóan a gazdaságpolitikai kihívások valójában mekkorák és hogy miért nem lehet ezt az évet csak önmagában értelmezni, miért érdemes már szemünket a 2025-ös és 2026-os évekre vetni. - írja a Portfolio
Vakrepülés a 2024-es költségvetési év
A napokban több olyan fejlemény is napvilágot látott, amelyek mindegyike abba az irányba mutat, hogy költségvetéssel távolról sincs minden rendben. Egyrészt kiderült, hogy a tavalyi költségvetés 6,5% feletti GDP-arányos hiánnyal zárhatott. Vagyis 2023-ban a várt kiigazítás helyett még nőtt is a deficit, és ezzel a tavasszal elfogadott idei költségvetési terv végképp értelmezhetetlenné vált. Aztán eldőlt az is, hogy a kormány idén áprilisban benyújtja a 2025-ös költségvetést, vagyis nem hátrál meg a korai költségvetés hátrányait látva, ragaszkodik ehhez a - több szempontból is - káros gyakorlathoz.
Tulajdonképpen a kormány ragaszkodása nem is lenne meglepő a korábbi évek fényében, ugyanis régóta követi ezt a gyakorlatot. Mostanra azonban sokak számára mellbevágó és óriási hiányérzetet elszabadító lehet, mivel ÚGY TERVEZI A KORMÁNY MÁR MOST A 2025-ÖS BÜDZSÉT, HOGY VALÓJÁBAN A 2024-ES SZÁMOKRÓL SZINTE SEMMIT SEM TUDUNK.
Az idei költségvetés korrekciója csak kommunikációs szinten történt meg és csak kezdetlegesen, annyit tudunk, hogy a hiánycél 2,9%-ról 4,5%-ra emelkedik a GDP arányában. A valódi módosításra még az igényt sem látjuk, meg sem kísérli a korrekciót a költségvetésen átvezetni a kormány. Ez alapján azt állítjuk, hogy a büdzsé szempontjából AZ IDEI ÉV VAKREPÜLÉS ÉS MÉG AZ SEM SEGÍT EZEN A KILÁTÁSTALAN HELYZETEN, HOGY MOST MÁR MEGISMERHETTÜK KÉT HÓNAP TÉNYADATÁT.
Mégis mit ismerünk?
A 2023-as költségvetés többszöri kellemetlen meglepetést okozott: a kormány sorozatosan kényszerült az eredeti 3,9%-os hiánycél módosítására (először 5,2%-ra emelte, majd év végén már 5,9%-os deficitet jelzett előre), legutóbb a jegybank a tavalyi évre már 6,8%-os finanszírozási igényt jelzett, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter pedig egy hónappal ezelőtt 6,5%-os deficitről beszélt. A kiinduló pont tehát a tavalyi 6,5% körüli hiány.
Az elmúlt hónapokban az a kép alakult ki az idei költségvetésről, hogy ez idei deficit további beavatkozások nélkül ("no policy change") valójában valahol 5,5-6% körül lehet, innen kéne lefaragni a hiányt a kormány által most kitűzött 4,5%-ra. A kormány azzal érvel, hogy ebben az esetben se nem restriktív, se nem expanzív a fiskális politika, mert az elsődleges egyenleg így lesz várhatóan nullszaldós, és a hiányt "csak" a kamatkiadások egyenlege rontja le. (Valójában ez a megfogalmazás nem pontos, hiszen a költségvetés keresleti hatását az előző évhez képest történő elsődlegesegyenleg-változás határozza meg. Vagyis a hiány leszorításához igenis restriktív költségvetés szükséges, hiszen a tavalyi 2 százalék körüli elsődleges deficitből csinálna a kormány nullszaldót.)
Ha ebből indulunk ki, akkor a kormánynak IDÉN 800-1200 MILLIÁRD FORINTOS (A GDP 1-1,5 SZÁZALÉKPONTOS) KÖLTSÉGVETÉSI EGYENLEGJAVÍTÁSRÓL KELLENE DÖNTENIE, MINÉL ELŐBB.
Másik számítási módszertan
Abból is kiindulhatunk, hogy a 2024-es eredeti költségvetési tervben a 2,9%-os eredményszemléletű hiányhoz 2514 milliárd forintos pénzforgalmi hiány társult. A 4,5%-ra emelt új deficit mintegy 1200 milliárd forintnyi plusz pénzforgalmi hiányt ad hozzá az eredeti 2514 milliárd forinthoz, nagyon leegyszerűsítve. Így a módosított éves pénzforgalmi hiányterv valahol 3800 milliárd forint körül lehet. Az államháztartás első kéthavi egyenlege alapján viszont 4800-5000 milliárd forintos pénzforgalmi hiány valószínűsíthető. Ez alapján szintén úgy kalkulálunk, hogy a megemelt hiánycél teljesítéséhez is legalább 1000-1200 milliárd forintnyi költségvetési kiigazításra van szükség. (Érdemes megjegyezni, hogy kormányzati lépések nélkül a hiány nem annyi lenne, mint tavaly, hiszen egy sor dinamikus hatás érvényesül. Például az előző évhez képest kicsivel nő a kamatkiadás, ugyanakkor a gazdasági növekedés és az infláció többletbevételt generál.)
A legfontosabb cél, amit itt szem előtt tarthat a gazdaságpolitika, hogy esély mutatkozzon arra, hogy idén ne kezdjen emelkedni a GDP-arányos adósságráta. A Portfolio néhány héttel ezelőtt megjelent elemzésében pedig épp arra mutattunk rá, hogy ezen a téren nagyon kevés mozgástere van a kormánynak, mert az idei adósságcsökkenés is ki van már centizve.
Azóta megismertük a januári részletes államháztartási adatokat, valamint a februári költségvetési fő számokat, amelyek alapján inkább a rosszabb forgatókönyvek kezdenek megvalósulni. A Pénzügyminisztérium egyszeri magyarázó tényezőket hozott fel a költségvetési hiány elszállására (áfabevételek szezonalitása, PMÁP-kamatkifizetések, nyugdíjkiadások), ami alapján úgy tűnt, hogy nincs miért izgulni. Ebben azonban nem lehetünk biztosak, főleg ha a januári részletes számokat tekintjük, az áfabevétel-elmaradás okozta költségvetési seb sem akar gyógyulni. Számunkra egyelőre úgy tűnik, hogy az év eleji hiányadatok 4,5%-nál magasabb éves deficittel vannak összhangban, ez megerősíti a kiigazítási igényre vonatkozó várakozásunkat.
Nagy a csend
Az is kifejezetten érdekes, hogy a 800-1200 milliárd forintos kiigazítási igényről egy szó sem esik a kormány részéről, miközben az idő vészesen fogy. Ezt láttuk a tavalyi költségvetés végrehajtása során is, azonban idén még nagyobbak az aknák, főleg ha az államadósság csökkenését tekintjük. Nem árt észben tartani azt is, hogy minél később kezd hozzá a kormány a kiigazításnak, annál nagyobb kiigazítást kell meglépnie, hogy éves szinten érdemben vágja vissza a költségvetés hiányát. Vagyis 1000 milliárd forintot sokkal könnyebb megfogni még januárban, mint novemberben.
A kormány tehát késésben van, közben viszont a költségvetési újratervezést, valamint a kiigazítás végrehajtását övező kommunikációs csend még inkább aggodalomra ad okot. Ezekre a kockázatokhoz adódik még hozzá az is, hogy a jelek szerint nem olyan ütemben dinamizálódik a magyar gazdaság, ahogyan azt a kormány remélte.
A kormány eredetileg 4%-os GDP-növekedéssel tervezte meg az idei költségvetést, azonban az elemzők jelenleg inkább már csak 2-3%-os gazdasági növekedést tartanak reálisnak. Az alacsonyabb növekedés pedig egyértelműen negatív hatást fejt ki a költségvetésre. Ha a reálgazdaságnak rosszabbul megy, akkor a költségvetésnek is rosszabbul megy, elsősorban a bevételek oldalán.
Azt sem tudjuk, hogy a kormány a 4,5%-os új hiánycélját milyen új makrogazdasági pálya mellett alkotta meg. Ha van is az új deficit mögött vázlatos tervezés, akkor feltételezhetjük, hogy a most előrejelezhetőnél magasabb GDP-növekedési tervekkel fogadta el a kormány, vagy legalább döntöttek mellette (kormánydöntésről egyelőre nem tudunk ezzel kapcsolatban).
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy
- A költségvetés még kevésbé átlátható, mint eddig.
- A tervek már régen elavultak, az új célok megalapozottsága nem ismert.
- A fiskális politikával kapcsolatos kommunikáció nagyon hiányos, nem bizalomépítő.
- Az államadósság emelkedésének szemmel látható a kockázata.
- Mindezekre rakódnak rá a gazdaság növekedési kockázatai.
- Az államháztartásról szóló eddig rendelkezésre álló idei tényadatok nem hogy csökkentik, hanem még emelik is a kockázatokat.
Egy évvel ezelőtt, a 2024-es költségvetés tervezésekor azt írtuk, hogy vakon épít mocsárra várat a kormány, és most úgy tűnik, hogy a kormány ezt fokozza. Ha maradni akarunk ugyanennél a képi hasonlatnál, akkor azt is mondhatjuk, hogy vakon épít mocsárra homokvárat a kormány.
Kitekintés - lehetünk megengedőbbek?
A 2024-es költségvetést nem lehet és nem is szabad önmagában értékelni. A gazdasági növekedés szempontjából egyértelműen logikus lépésnek tűnik ugyanis a kormány részéről, hogy a tavalyi 6,5%-os szintről nem egy lépésben csökkenti a hiányt 3% alá, hanem több fokozatban. A kormány ezen terve hitelesnek és plauzibilisnek is hatott: idén megteszi a nagyobb lépést a hiánylefaragás tekintetében, jövőre és utána pedig már "csak" tartani kell a nullszaldós elsődleges egyenleget (amit 2024-re is vállalt új tervében a kormány), és a kamatkiadások csökkenésével párhuzamosan javul a költségvetés egyenlege. Ez alapján úgy tűnt, hogy nem lenne extra kiigazítási teendője a kormánynak 2025-ben és 2026-ban, ami abból a szempontból is reálisnak és hitelesnek tűnt, mert hiszen 2026-ban választási évről beszélünk, amikor a kormány nem a fiskális szigoráról híres, sőt. Éppen ezért ezt a hiánypályát el is fogadta a befektetői közösség, nem olyan szép, mint a korábbi tervek, de reálisabb és a piacok felé jól kommunikálható a középtávú célokkal összhangban (2025-ben 3,7%, 2026-ban 2,9% lehet a deficit, de Orbán Viktor akár még egy évvel kitolná a 3% alatti hiány teljesítését).
Gyakorlatilag két hónap elteltével viszont EZ AZ ELEVE NEM SZÉP KÖLTSÉGVETÉSI PÁLYA RECSEG-ROPOG.
Számtalan kérdés merülhet fel bennünk a friss fejlemények fényében:
- El lehet-e hinni, hogy idén a kormány végrehajtja a megfelelő mértékű és szerkezetű kiigazítást?
- El lehet-e hinni, hogy van tudatos tervezés és a 2024-es évet nem teljes homályban repüljük végig? (Március közepe van és még új pénzforgalmi hiányterv sem áll a nyilvánosság rendelkezésére, nincs mihez viszonyítani a friss havi adatokat és így a költségvetés valós teljesítményét.)
A legfontosabb kérdés pedig az, hogy az idei költségvetési kiigazítással kapcsolatos kormányzati lanyhaság mellett és a makrogazdasági pálya rosszabb teljesülése esetén MITŐL NEM FOG EMELKEDNI IDÉN AZ ÁLLAMADÓSSÁG, AKÁR IDÉN, VAGY A 2025-ÖS ÉS 2026-OS ÉVEKBEN?
A politikai ciklus logikája ugyanis azt mondatja velünk, hogy arra van nagyobb esély, hogy a kormány a parlamenti választásokhoz közeledve inkább akar lazítani a fiskális gyeplőn. A kilátások tehát egyáltalán nem rózsásak a költségvetési politika szempontjából, a képet csak az tudja majd árnyalni, ha az idén júniusi választások után tisztul a kép és megindul egyfajta megnyugtató kommunikáció.
A fiskális alkoholista tehát nem tud lejönni a függőségéről, most épp azt ígérgeti, hogy kettő, de lehet, hogy három hónap múlva majd tényleg önként bevonul az elvonóra. (Portfolio)