Kiváló elemzést közölt a Mércében Székely András: „Kik nyernek és kik veszítenek Oroszország háborúján?”
A szerző logikusan kifejti, statisztikai adatokkal alátámasztja, hogy a kezdeti visszaesés ellenére, a nyugati várakozásokkal szemben az orosz gazdaság egyáltalán nem omlott össze, a GDP ma jobban nő, mint a német, a rubel árfolyamát magas kamatokkal ugyan, sikerült stabilizálni, nincsenek ellátási gondok, „a nyolcvanas évekre jellemző sorállások” az üzletek előtt, Oroszország vígan kereskedik a világ túlfelével.
A levezetéshez (hosszabb) kiegészítést fűzök:
A nyugati elemzők ugyanúgy hibás feltételezések sorozatába estek az orosz-ukrán háború első évében, mint amilyen téves következtetéseket vontak le (Hitler is) a második világháborús német támadás előtt és után.
1./ Akkoriban először alaposan túlbecsülték a Vörös Hadsereg potenciálját, aztán a tisztogatások, a finn háborúban elszenvedett kudarc, és a német villámháború kezdeti sikere láttán 1941 őszén (és még sokáig) alaposan alábecsülték. (Hitler szeptemberben azt mondta, hogy hat héten belül végeznek az oroszokkal.)
Most ugyanez történt. Először meglepődtek az orosz hadsereg gyengeségén, majd meglepődtek azon, hogy lassan-lassan érvényre tudja juttatni a fölényét.
Ami a gazdasági szervezést illeti, ne feledjük, hogy a Szovjetunió 1941-őszén a világtörténelem legnagyobb (és máig agyonhallgatott) ipar-áttelepítését hajtotta végre, az európai ipari körzetekből az Urálon túlra, miközben folyamatosan gyártani kellett lőszert, fegyvert, miegymást a front szükségleteinek ellátására. Hogy emberéletben milyen áron, az más kérdés, ez az orosz vezetést soha nem izgatta. Akkor, és ma sem.
(Jelentősen túlbecsülik a korabeli amerikai segélyek szerepét, mely főleg élelmiszer, lőszer, tehergépjáművek és üzemanyag szállításából állt. Az Ural-menti új gyárak már 41 decemberében termeltek. Az oroszok már 1941 telén több harckocsit, vadászgépet gyártottak, mint a háborúra évtizede készülő, és a megszállt Európa ipari kapacitásaival is rendelkező németek!)
Az orosz gazdaság jelenlegi helyzetére vonatkozóan az idézett írás bőséges tájékoztatást tartalmaz, nem ismétlem.
A párhuzam (most a két háború közti morális szempontokat és különbözőségeket mellőzve) önként adódik.
2./ A másik totálisan hibás elképzelés az oroszok megállításának szándéka gazdasági nyomással: a nyugati szankciók (még csak nem is embargó!) eredményességében való hit (köztük olyan fal intézkedésekkel, mint luxusjachtok lefoglalása, abban a reményben, hogy az oligarchák majd jól megbuktatják Putyint, és melyek őrzésére, kikötőbérleti díjára rámegy a hajókat őrző hatóságok gatyája is) éppen olyan téves volt, mint annak idején az az angolszász doktrína, hogy pusztán légierővel a náci Németország legyőzhető.
A szankciók gyakorlatilag nagyobb kárt okoztak Európának, mint az oroszoknak, leszámítva a tényt, hogy végre függetlenedni tudtak az orosz földgáztól.
3./ Tévesnek bizonyult, illetve meghiúsult az az elképzelés is, hogy Putyin beteg, a napjai meg vannak számlálva, illetve, hogy leváltják.
Putyinnak szemmel láthatóan kutya baja, a hatalma stabil, szóba jöhető ellenfelei (oligarchák, magas rangú kormánytisztviselők és tábornokok) sorra estek ki különféle magasházak századik emeletének ablakán, vagy kaptak makk egészségesen hirtelen infarktust.
Már azt a luxust is megengedhette magának, hogy megölesse Navalnijt.
Az ukránok ellenben már kritikus ember- és lőszerhiánnyal küzdenek, a lakosság békét akar (akár a nyugati lakosság, sőt suttyomban a kormányok) zöme is. Bármi áron.
Ezt a háborút Ukrajna nem nyerheti meg!
A hadviselésnek a XX. század végéig igaz törvényszerűségeit (az győz, akinek nagyobb a rendelkezésre álló élőereje és gazdasági potenciálja) ebben a háborúban se lehet áthágni!
Mert ez egy XX. századi háború.
Van egy orosz mondás, körülbelül így hangzik: az orosz medve nehezen tápászkodik fel, de, ha elindul!
Kezdettől nem kérdés számomra, hogy az ukránok sajnos nem nyerhetnek.
Az elemzők, és a nyugati fegyverszállítások, meg szankciók eredményességében és elégséges voltában bizakodók pedig tévedtek.
