Semmiképpen sem indokolatlanul került a figyelem középpontjába az elmúlt időben a tanárhiány, és az a kérdés, hogy „ki fog holnap tanítani”.
Semmiképpen sem indokolatlanul került a figyelem középpontjába az elmúlt időben a tanárhiány, és az a kérdés, hogy „ki fog holnap tanítani”. A legutolsó években, 2016 után rendkívüli módon megnőtt a tanárhiány, és a területi mintázatai is megváltoztak a korábbi mintázatokhoz képest - írja a Portfolio-n publikált tanulmányában Varga Júlia, az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója.
A tanulmány szerint nem túl rózsás a helyzet, az adatok ugyanis azt mutatják, hogy 2016 után minden településen és minden programtípusban jelentősen nőtt a pedagógushiánnyal küzdő intézmények aránya. Mint Varga Júlia fogalmaz, a korábbi lassú, hullámzó emelkedést 2016 után gyors növekedés váltotta fel.
A számok kapcsán a tanulmányban kiemelik azt is, hogy a közoktatásban dolgozók között minden évben elég magas a tartósan távollévők aránya (programtípustól függően 5-10 százalék), elsősorban azért, mivel a pedagógusok között nagyon nagy arányt képviselnek a nők, akik egy része gyermekgondozási szabadságon van. A tartósan távollévők helyettesítésére az intézményekben esetenként állandó helyettesítésre alkalmaznak pedagógusokat.Varga Júlia kiemeli: "Az, hogy a távollévők mekkora hányadát helyettesítik az oktatási intézmények, szintén jelezheti a pedagógushiányt. 2016 után komoly mértékben csökkent minden településtípuson a helyettesítésre foglalkoztatott tanárok aránya."
2016-ban még a tartósan távol levő tanárok 82 százalékát állandó helyettesítő helyettesítette, 2017-ben viszont már csak 64, 2020-ban pedig 57 százalékukat
- olvasható a tanulmányban, amelyben még számos hangsúlyos összefüggésre is rávilágítanak.