Tölgyessy nagyot álmodott: Novák lett volna Orbán kiszemelt utódja.
A ragyogóan induló Tölgyessy politikusként, elemzőként és emberként is leszerepelt, amikor, duzzogva a pártelnöki koncepciója kudarca miatt: az SZDSZ és az MSZP koalíciós megállapodásáról van szó, melyet ellenzett, egyszerűen átállt Orbánhoz, akinek valódi személyiségét, ambícióit és céljait végzetesen félreértette, és aki – a végletekig kihasználva Tölgyessy árulását – az akkor már ellenségnek tekintett SZDSZ-szel szemben, egy képviselői mandátummal szúrva ki a szemét, aztán egy ciklus múltán végképp ejtette.
Tölgyessy ezzel végképp kiírta magát a politikából, de elemzőként se jutott ötről hatra.
(Tölgyessyvel ellentétben az SZDSZ valójában nem azzal követte el a jóvátehetetlen hibát, hogy összeállt az MSZP-vel, hanem azzal, hogy – többek közt Tölgyessy révén is – totálisan félreértelmezte, hogy „mit kíván a magyar nemzet”! Nem szocializálódva a szabad versenyes kapitalizmusra és a (polgári) demokráciára, gyakorlatilag hűbéres viszonyok közt élve, melyből hirtelen kirántották, mint halat a vízből, állami gondoskodást, a döntések kockázata alóli mentesülést – mellesleg kezdő tőkéje és tudása sem volt ahhoz, hogy önálló vállalkozásba fogjon, honnan lett volna? – végső soron tekintélyuralmat preferált, melyben megoldják a problémáit, ha szegényes, balkáni színvonalon is (ámbár egykor a legvidámabb barakk voltunk a lágerben!). Rendet a káoszban. Ismerős? Az SZDSZ-nek nem volt az, pedig egyértelmű az első pillanattól! Csak hát, a teoretikus vakság!)
Hely és idő hiányában nincs itt mód Tölgyessy összes téves helyzetértékelésének kielemzésére. Maradjunk tehát a legutóbbinál!
„Novák Katalin volt Orbán első számú utóda, és óriási politikai áldozatot hozott, amikor leváltotta!” - állítja Tölgyessy (HVG).
A „politikai áldozattal” nincs bajunk. Orbán kétségtelenül óriási politikai áldozatot hozott, amikor – Varga Judittal együtt – leváltotta Novákot, más megoldás nem lévén amputálta a hirtelen elüszkösödött végtagokat, és a jelen állás szerint, vagy százhuszonötezer szavazatot vesztve ugyan (átmenetileg? Az emberek memóriája hosszú távon hajlamos kiselejtezni a neki nem tetsző tényeket) sikeresen túljutott az eddigi legnagyobb belpolitikai krízisen. Lesz új államfő, a színtelen, szagtalan, jelentéktelen Sulyok személyében (és lesz új EP-listavezető, jobb híján – tényleg nincs jobb? Szegénységi bizonyítvány! – Deutsch személyében.)
Balogot viszont sikerült meg/átmentenie. Hogy ezért a református egyház milyen árat fog fizetni, az más kérdés, és nem Orbán problémája.
A kedélyek majd lenyugodnak, a dolog feledésbe merül, legfeljebb néha megemlíttetik majd, mint a netadó esete Tóth Marival.
(Legfeljebb K. Endre pedofil cimborája/főnöke, akinek évekig falazott, akinek szabadon bocsátási kérelmét a jövő héten tárgyalja a bíróság, tovább marad a sitten. A jelen helyzetben nincs az a bíróság, amely szabadlábra helyezné, ez evidens.)
Az abúzusok száma, a kormány érdektelensége, az egyházak sunnyogása ez ügyben nem fog változni.
Tehát a mondat második fele stimmel. Bajom, nagy bajom az első állítással van!
Első látásra annyira képtelen az ötlet, hogy észre se venni: vannak mellette szóló érvek,
Novákot szemel láthatóan tudatosan felépítették, mint a sikeres karriert és egyben a gyermekáldást megtestesítő asszonyt, aki a legnépszerűbb politikus volt bukásáig.
Állandó szereplésével, a női mivoltával és egységesítő nyilatkozataival kivívta az úri keresztény női kar, és az egyszerű falusi asszonyok rokonszenvét is. Ő volt a jó zsaru, aki a nyíltan az oroszok iránt elfogult, mellettük elkötelezett Orbánnal szemben hajlandó volt Ukrajna szempontjait is mérlegelni – nyilvánvalóan szigorúan kiosztott szerep szerint, de hát, ez más kérdés. Orbán gesztust tett a homofób politikája miatt elégedetlen, elsősorban női szavazóknak Novák államfővé „választásával”.
Amennyiben tehát azt feltételezzük, hogy Orbán az utódlását mérlegelve egy „kiegyenlítő” személyiséget kívánt Novák személyében megnevezni/kinevelni, ezek a lépések, mint a Pygmalionban, logikusnak látszó következtetésre vezetnek.
Az is elképzelhető (nagyon is), hogy Orbán csak pro forma mond le majd a hatalomról (valamikor), és Keresztapaként egy bábot fog irányítani. Novák erre maximálisan alkalmas. Csakhogy az ellenérvek erősebbek!
- A rendszerváltás óta mindig, minden közvélemény-kutatás szerint az államfő a legnépszerűbb! Göncz és Mádl „a saját jogán” is, a többiek pusztán a titulusuk folytán: az ország legfőbb közjogi méltóságát legalább Mária Terézia óta (Losonczi Pál népszerűségét nem mérték) mindig kitüntetett figyelem és rokonszenv kíséri – még a véres kezű Ferenc Jóskát is, akinek negyvennyolcas bosszúhadjáratát a feledés jótékony homálya borította, nem beszélve a Kormányzó Úrról. (Kádár ugyan nem volt államfő, de kétségtelenül a rezsim első embere.)
Önmagában tehát a tény, hogy Novák „népszerű” volt, mint államfő, nagy mértékben e minőségének tudható be. Ez egyébként is kevés érdemnek ahhoz, hogy Orbán az utódját lássa benne. - E népszerűsége is erősen erodálódott a szertelen, fölösleges, luxus külföldi útjai miatt, meg azért is, mivel miniszterként, a család, a népszaporulat ügyében felelősként, mint utólag bebizonyosodott, kudarcot kudarcra halmozott. A házasságkötések száma drasztikusan csökken, a születések száma nemkülönben, a kormány gyermekvállalást szolgáló intézkedései egyértelműen nem a legrászorultabbakat, ellenkezőleg az „úri keresztény középosztályt” hajítják meg különféle érdemi adó- és egyéb kedvezményekkel, miközben a családi pótlék összege változatlan, a CSOK befuccsolt, és leginkább az járt jól, aki tízmilliótól fölfelé árú SUV-ot vásárolt állami kedvezménnyel, hogy a Suzuki is jól járjon. Novák tehát, lássuk be, kudarcot vallott, vagy nem sikerült érvényre juttatnia a más irányú elképzeléseit (nem nagyon hiszem), és ezen az állandó mantrázás, és a különféle jobboldali fórumokon (gondolom) Skrabski által szerkesztett beszédek előadása nem sokat lendített.
- Mindettől függetlenül, a legfontosabb! Elképzelhető, hogy ebben a vér-homofób közegben, amit a Fidesz testesít meg, egy nő legyen a direktor? És akkor még nem beszéltem az egymással folyamatos presztízs- és státuszharcot vívó belső lobbikról, Rogánról, Lázárról és a többiekről, a feltörekvő Szalayról, az egyre többet futtatott Orbán Balázsról, akik számára ab ovo elképzelhetetlen egy női vezető. Egymással nyilván kemény utódlási harcokat fognak vívni, az sem kizárt, hogy Orbán végül nyerő helyzetbe hozza (az egyelőre ismeretlen – de hát, nem is aktuális) utódját, de a legkevésbé Novák lett volna az!
- Végül, de nem utolsó sorban a „homofobizált”, egyébként is középkori felfogású magyar társadalom legalábbis Orbán-hű tábora számára sem lenne elfogadható egy női vezető, akinek otthon, a konyhában a helye! Még egy olyan maszkulin személyiség sem, mint Varga Judit, hát még Novák! Azt pedig Orbán nem kockáztatta volna meg, hogy egy ilyen banánhéjon csússzon el a megnyugtató utódlás!