Tíz ponttal bontaná le Orbán Viktor rendszerét a magyar közgazdász

A kétgyerekes családapa, a Mensa HungarIQa tagja Salt Lake Hungary nevű Tiktok-csatornáján sikeres videókban mutatja meg, hogyan küzd a fennálló rendszer ellen. Módszeréhez nem pártok és milliárdok kellenek, hanem belső szabadsággal rendelkező emberek, akik hajlandók tudatosan elkerülni a legnagyobb NER-cégeket. Nincsenek illúziói, de vannak reményei. Ezekről beszélgettünk, illetve arról is, hogy sikerült-e egyetlen fideszest is meggyőznie igazáról.  

Mi volt az utolsó csepp a pohárban?

16-17 évig Fidesz-szavazó voltam sok barátommal együtt. 2018-ban, 2019-ben jöttek azok a sokkok, amiket már nem tudtam elnézni. Akkor ismertem meg a rendszer természetét. Ilyen sokk volt az MTA elleni támadássorozat, ami alapjaiban megrengette az addigi bizalmamat. A piaci munkám mellett PhD-m van, kutató történészként is dolgozom, közelről láttam, hogy a kollégáim hogyan élik meg, hogy kiszervezik a fejük fölül a kutatóhálózatot. A kutatás szabadsága, amit addig mintha a Fidesz-kormány is tisztelt volna, súlyos csorbát szenvedett. Ilyen sokkok voltak a különböző kampányok például a migránsok vagy LMBTQ-emberek ellen, vagy a gyermekvédelminek elnevezett homofób törvény.

2018 előtt már stabilan állt a birodalom, ismertek voltak a kommunikációs stratégiák, teljes gőzzel, nyíltan üzemelt a NER gazdasági, politikai, törvényhozási szinten is.  

2010 és 2018 között az egyik szavazatomat mindig egy liberális pártnak, a másikat a Fidesznek adtam. Jobboldali értékrendű, azt megélő családból származom, akkor, amikor politika iránt érdeklődő emberként szocializálódtam, Gyurcsány-korszak volt. Az ő személye és tettei sokat nyomtak a latba, 2006-ban ott voltam a Kossuth téren, megrázó tapasztalat volt, hogy arról beszélt, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este. Nagyon bíztam a Fideszben, talán kissé naiv módon is. 2017-2018 környékén jöttem rá, hogy itt másról van szó.  

Addig nem mocorgott önben egy kis félelem, hogy a kétharmad talán túl sok?

De igen. De az ember megmagyarázza magának, hiszen nemcsak a családom vallotta ugyanazt, mint én, hanem rengeteg barátom is. A Fidesz, illetve a jobboldal volt a közegem. Megnyugtattam a lelkiismeretemet, hiszen az egyik szavazatomat általában az LMP kapta. 2018-ig nem éreztem azt a kritikus tömeget, ami teljesen elfordított volna a Fidesztől. Rengeteg ismerősöm jár ebben a cipőben, ma már ismert ellenzékiek is. Mindenki máskor ébred, van, aki 2015-ben, más barátom már 2010-ben tudta, hogy baj lesz. Olyan barátom is van, aki már 1999-ben látta a baljós jeleket. Alapvetően az ismerősi köröm egy jelentős része még mindig masszívan fideszes. Mindenkinél máskor jön el az a pont, amikor úgy érzi, hogy ami van, az tarthatatlan, a demokrácia, az emberi jogok ellen való.  

Ezek elvi problémáknak tűnnek. Hogyan jutott el odáig, hogy nem, vagy csak a legszükségesebb, minimális mértékig hajlandó a NER-hez köthető cégeknél költeni?  

Bénának tartom az ellenzéket, mert a tevékenységük kimerül a parlamenti politizálásban, a különböző utcai akciókban, interjúkban.

A kormány rég túlment az inflexiós ponton, parlamentáris eszközökkel már nem lehet legyőzni. Bázisdemokráciára, civil ellenállásra és civil engedetlenségre van szükség.

Alaposan utánaolvastam, hogy a történelemben milyen civil engedetlenségi mozgalmak voltak, és próbáltam keresni annak a lehetőségét, hogy úgy, hogy nem vagyok semmilyen párt tagja, nem vagyok helyi képviselő, magánemberként hogyan léphetek fel. A történelem tapasztalatait egészítettem ki a saját kutatásaimmal. Rengeteg cikk született arról, hogy hogyan csatornázzák be a pénzt a NER-birodalomba, hogyan gazdagodnak a milliárdosaik. Ezek alapján állítottam össze azokat az alapelveket, amiket igyekszem betartani. Csak filléreket tudok leszedni róluk, de ezt megteszem. Ilyen például, hogy nem lottózom. 18 éves korom óta szinte minden héten vettem egyet, ugyanazokat a számokat játszottam meg. Az állami Szerencsejáték Zrt. vezetősége tele van kormányközeli emberekkel, és bár ez az állami cég nemes ügyeket, például a sportot is támogatja, rengeteg pénzt juttat a NER-birodalomba, erről sok cikk született. 

Volt egy kimutatás ezekről a kifolyatott támogatásokról, akkor úgy döntöttem, hogy soha többé nem veszek lottószelvényt. Ebbe a NER nem fog beleroppanni. Még akkor sem érzi meg a Szerencsejáték Zrt. a változást, ha 50 ezren csatlakoznak hozzám, de valamit csinálni kell, valamit valahol el kell kezdeni. Ugyanez igaz a Molra.  

A Molt nehéz kikerülni, hiszen nagykereskedőként több láncnak is szállít, a kis kutakat is ők látják el.

A Mol egy sikeres közép-európai cég. Szerintem nem sok olyan magyar van, aki azt mondja, hogy ha teheti, nem magyar cégeket támogat. De a Mol mostani működésében a NER egyik erős pillére, élén Hernádi Zsolttal, aki például nyíltan kritizálta az Oroszországgal szembeni szankciókat, összefonódott a NER érdekkörével, felháborítóan viselkedik. A kormány utánpótlásképzője, az MCC Mol-részvénypakettet kapott ajándékba a kormánytól, tehát aki a Molnál költ, az MCC-t gazdagítja. Ezért nem megyek Mol-kútra, és ez nem csak a tankolást jelenti, nem veszek ételt-italt sem Mol-kúton, nem veszek náluk semmit. Van ÖMV vagy vannak kisebb kutak, utóbbiak szintén a Moltól veszik az üzemanyagot, de legalább közvetlenül nem Hernádiéknál költök. Tisztában vagyok vele, hogy ezt nem mindenki engedheti meg magának, nálunk van választék, de máshol nem. Mindenki maga látja, hogy mi az, amit vállalni tud, és mi az, amit már nem. Természetesen senkitől sem elvárható, hogy 50 kilométert utazzon, ha ki akarja kerülni a Molt. Abban azonban hiszek, hogy ha ötven- vagy százezer ember messze elkerülné őket, megéreznék. Nem roppannának bele, de erős jelzés lenne. 

A videóim fő üzenete pont az, hogy valamit mindenki tud tenni. Azt szeretném tudatosítani, hogy ebben a rendszerben az is egyfajta szavazás, hogy hol költünk, és hol nem. És egy érzés, hogy amit tudtam, megtettem.

Hogyan lehet meghúzni a határokat? Csányi Sándor tejipari cége beszállít a diszkontoknak is. Ő NER-es? Megnézi, hogy például a sajátmárkás terméket a Bonafarm készítette-e, és ha igen, visszateszi?

Az egyik legnehezebb kérdés ez. A határokat bizonyos esetekben könnyű meghúzni: a K-Monitor készített egy úgynevezett NER Hotel nevű oldalt, itt meg lehet nézni, hogy az adott szálloda a NER része-e, így jelenlétünkkel nem kell támogatnunk. Arra nincs időm, hogy megnézzem, hogy az egyes boltok beszállítói köre milyen, vagy hogy egy terméket hol állítottak elő. Egyelőre a nagy konglomerátumokra, nagy intézményekre fókuszálok, amelyeknél biztosan tudható, hová tartoznak. Csányi Sándor fogas kérdés, szakemberként tisztelem, de az ő esetében is zavaró a kormányhoz való közelsége, például hogy együtt jár meccsre Orbánnal. Az ő vagyonát viszont nem a Fidesz rakta össze, nála nem is látom azt az aktuálpolitikai elkötelezettséget, amit például Hernádi Zsoltnál. Vagy éppen Garancsi Istvánnál, aki a Fehérvár FC elnöke. A két fiam imádja a focit, állandóan ki akarnak menni a Fehérvár meccseire. Emlékezetes, hogy Garancsi István volt az, aki a magánrepülőjén utaztatta Orbán Viktort. Azon a repülőn, amit jó eséllyel a közbeszerzéseken szerzett pénzből vett. Támogassuk ezt jelenléttel is?

Nagyon nehéz lehet két fociért rajongó gyereknek azt mondani, hogy Garancsi bácsi miatt nem mehetnek meccsre. Átment nekik az üzenet?  

Azt mondtam nekik, hogy nem szeretem a magyar focit, és nem szeretném, ha hosszabb távon fociznának. Ez sem volt könnyű, mert ők viszont annyira szeretik, hogy az egész NB1 összes csapatának összes játékosát fejből ismerik, szinte függők, és maguk is játszanak. 6 és 8 évesek, így a magyarázatot rájuk kellett hangolni, és nem, így sem ment át. Elmondtam, hogy szemben más sportágakkal – amik úgy népszerűek, és úgy van telt ház például a helyi kosárlabda- vagy jégkorongmeccseken, hogy kisvállalkozások és az önkormányzat adják össze a pénzt –, az óriási stadion ellenére a Fehérvár meccsein jó, ha ezer ember lézeng. Egy rangadón is maximum pár ezren vannak, gyakorlatilag üresen kong a tizenötezres stadion. Ha a gyerekek nem értik, én akkor is elmondom, hogy Magyarországon a foci egy kormányközeli dolog, ami nem versenyképes, ahol a stadionépítéseket lopásra használják. Ezért nem megyek meccsekre sem.

Mennyi plusz energia elkerülni a NER-t? Autópályán jöttünk, azt is kiszervezték már Mészáros Lőrinc közelébe, 35 évre.

Székesfehérváron dolgozom, de hetente járok fel Budapestre. Ha csak tehetem, elmegyek a pályaudvarhoz, leparkolok, és felszállok a vonatra, ez így egy órával több irányonként, mintha autóval mennék. De közben tudok olvasni, dolgozni. Volt olyan, hogy sürgős családi ügy miatt autóval kellett Budapestre utaznom, az autópályát használtam, nincs miatta bűntudatom. Ez az a fajta rugalmas szervezés, amiről korábban is beszéltem. Az azért elég erős kijelentés lenne, hogy a MÁV egy kifizetőhely, ahogy látom, inkább nyeli a pénzt.  

Elég sok cikket írtam Mészáros Lőrinc, az öccse vagy éppen a volt veje, Homlok Zsolt vasúti megbízásairól.  

Ez a kisebb rossz. Ha százezer ember azt mondaná, hogy nem, nem veszek autópálya-matricát, Mészáros akkor sem dőlne a kardjába, de egy kis seb lenne a NER testén. És egy újabb jelzés, hogy mindennek van határa.  

Ha nem utazásról van szó, mennyi többletenergia kell a kormányközeli szereplők kikerüléséhez?

Szerencsések vagyunk, mert nem iszunk alkoholt, és nem dohányzunk, így a nemzeti dohányboltokat könnyű elkerülni. Tudom, hogy vannak függők, és hogy ez egy nehéz helyzet, talán ez is egy kis löket, hogy tegyék le a cigarettát, mert most a NER fölözi le még a függőségek miatt keletkezett bevételeket is. Nem megyünk Coopba, Reálba, CBA-ba, és igen, disszonáns, hogy helyettük megyünk a Lidlbe, a Sparba, hiszen egy normális világban ha az ember tudatosan dönt, akkor a helyi cég mellett dönt. Nagyon szeretném támogatni a magyar vállalkozásokat, de annyira eltorzította a piacot a politika, hogy ha bizonyos magyar cégeket támogatok, a NER-t támogatom.

Ha valaki szeretne önhöz csatlakozni, de nem tudja vállalni mind a 10 pont betartását, melyek a legfontosabbak?

A szerencsejáték és az állampapírok elkerülése. Tudom, utóbbi nagyon húsba vágó, nem is olyan rég is megéltem, mennyire. Egy nagyobb összeghez jutottam, és teljesen tudatosan nem állampapírba tettem, pedig messze a legmagasabb hozamot ígértek. Részvényt vettem helyette, és rosszabbul jártam.

Nekem az állampapírok ügye azért fontos, mert itt válik szét legjobban a személyes hasznom és az ország haszna.

Lemondok egy bizonyos összegről, nem hitelezem ezt a rendszert, aminek így külföldi hiteleket kell felvennie a pénzpiacokról. Ha nagyon komolyan, sokan a kérdés felé fordulnának, és tudatosan nem vennének állampapírt, jobban megmutatkozhatna, mennyire gyenge a gazdasági rendszer, jobban eladósodna az állam. Akár megszorításokra is sor kerülhetne, és az emberek hamarabb megelégelnék a kormány gazdasági ámokfutását.  

Annak nem lehet igaza, aki azt mondja, hogy a 27 százalékos áfa, a bérek terhei, a magánegészségügy, a magántanárok és a méregdrága autópálya-matrica után ez a minimum, amit visszakaphatok?

Jogos az ellenvetés. Kicsit olyan ez, mintha kapnék egy Kossuth-díjat, de csak azért venném át, hogy a vele járó pénzt valami jóra fordítsam. Lenyúlom kicsit az államot a jó cél érdekében. Az én olvasatomban ez úgy nézne ki, hogy rendben, veszek állampapírt, de a plusz hozamot olyan célokra költöm, amik segítik a rendszer lebontását. Civileknek, alapítványoknak adnám.  

Amit még lényegesnek tartok, az a tudatos médiafogyasztás. 

Ez a rádióknál a legnehezebb, én is megélem a kocsiban, hogy vannak területek az országban, ahol nincs is más, csak az ő adóik. 

Itt van az Index ügye is: a régi szerkesztőség felállása után kivártam, hiszen nem tudhattuk mi lesz belőle. Ott volt Torkos Matild, akit mint újságírót nagyon tisztelek. Mára egyértelmű, hogy ha még nincs is az Origo nevű szennylap szintjén, manipulációra használják, gyakorlatilag egy új Mandiner. Lényegében ide kapcsolódik, és az egyik legszomorúbb eset: a Libri. Ha az egész ország bojkottálná őket, lehúzhatnák a rolót.  

Vagy kapnának valamilyen állami mentőövet a közösből, akár kerülő úton.

Biztosan kapnának. De ha adni kellene mentőövet nekik, Mészárosnak, a Molnak, a Szerencsejáték Zrt.-nek, az Indexnek, az már kényelmetlen lenne. Igen, kicsik vagyunk, és talán százezren is kicsik lennénk. Pont az a probléma a rendszerrel, hogy a tüntetéseken is alig vesznek részt (interjúnk a gyermekvédelmi civil tüntetés előtt készült), volt egy-két nagyobb megmozdulás, de valljuk be: a békemeneten többen vannak. A civil kurázsi kezd kiveszni az emberekből, bár társadalmi szinten nem is alakult ki, hiszen a szocializmusban az írmagját is kiirtották, a rendszerváltás után nem tudott megerősödni, most pedig egyenesen megfélemlítik a civil szervezeteket. 

Az, hogy valaki nem megy be a Libribe, az egy személyes, lelki ügy. Tettem valamit. Nem kell elmondani senkinek, ez egy belső kiállás. Vannak nagyobb bátorságpróbák, például azok a videók, amiket csináltam. Van olyan ismerősöm, aki kőfideszes, és herótja van tőlük, vállalom. Ezek a döntések – legyenek akármekkorák – belső tartást adnak. Ez a veleje egy civil társadalomnak, amely egy bázisdemokratikus köztársaság alapja lehet. Ez csak akkor jöhet létre, ha terjesztjük, hogy személyes szinten igenis van egy kis mozgásterünk, van belső tartásunk. Ezt az életérzést nem lehet elvenni, de át lehet adni. Perintfalvi Rita két éve hozta létre a Szabadság köreit, amelynek egyik alapító tagja és szervezője vagyok, számos nagy sikerű rendezvényen vagyunk túl. Közösségünk rendszeresen találkozik belső körben is, hogy közösen gondolkodjunk, és próbáljunk tenni a magyar demokráciáért.

Mi a helyzet azokkal, akik NER-cégeknél dolgoznak? Akiknek a környezetében csak egy nagy gyár van, és az pont Mészáros Lőrincé?

Biztosan nem dolgoznék ilyen cégnél, de nekem van választásom. Megértem azokat, akiknek nincsen, ebben is megmutatkozik a rendszer bestiális természete. Az a kis belső tér nekik is ott van, a döntés szabadsága, bármilyen kis dologról legyen is szó. A tíz pont ott van, mindenki annyit vállal, amennyit a helyzete lehetővé tesz. 

Szavazni még el lehet menni, gondolkodni még lehet, egyelőre nem valósították meg az orwelli világrendet.

 A vezetői szerep ezekben a cégekben elfogadhatatlan, ahogy elfogadhatatlan olyan cégeknél is, amik kapcsolódnak a kiszervezett egyetemi struktúrához, és nyilván a pártszervezet vezetése is ide tartozik. Nem a kiszolgáltatott kisemberen kell számon kérni, ami történt, hanem azokon, akiknek van választásuk, és a rossz mellett döntöttek.

Ha már bázisdemokrácia, beszélt arról, hogy következetesen terjeszti a nézeteit az ismerősi, családi körben, másokat is erre biztat. Sikeres ez a stratégia?  

A családomban gyakorlatilag mindenki fideszes. Nem tudtam őket meggyőzni, pedig például édesanyám a nagy kivétel, igazi értelmiségi tanárember, járatja a Magyar Hangot is, mert őt kifejezetten érdekli a másik oldal véleménye is. Ő például elsősorban azért fideszes, mert nem tartja hitelesnek az ellenzéket. Sokaknál látom, hogy akkora veszélynek, annyira alantasnak látják az ellenzéket, hogy gyakorlatilag mindegy, hogy mit csinál a kormány. Még csak nem is azért szavaznak a Fideszre, mert a kisebbik rossz, hanem azért, mert az ellenzéket egyenesen végzetesnek tartják az országra nézve. Milyen mozgásterem marad ilyenkor? Egyre ritkábban kerülök olyan társaságba, ahol értelmesen, érvek mentén tudunk ütköztetni álláspontokat. 

A tíz pont közül ez a legnehezebb: hithű fideszesekkel beszélgetni.

A hithű fideszesek érvrendszerében van olyan elem, amit el tud fogadni? Volt olyan érv, amire azt mondta, hogy ez támadhatatlan?

Nem emlékszem ilyenre.  

Mi az, amit az ön olvasatában a fideszesek rosszul értelmeznek, amit nem látnak a NER-ből?

A mostani helyzet ugyanolyan, mint ami a két világháború között történt Magyarországon. Komolyan azt gondolják, hogy a Nyugat ugyanolyan rossz, mint a Kelet, sőt, a Kelet kevésbé rossz. Ideológiailag, történelmileg nem érzik, hogy a Nyugathoz tartozunk, ezért hullt termékeny talajra az orosz propaganda is. Nyugatról jön a genderpropaganda, ott van a nekünk rosszat akaró Európai Bizottság, Soros… A kormánypropaganda mélyen beléjük véste, hogy ezek veszélyeztetik a szuverenitásunkat, konkrétan tőlük féltik az ország jövőjét, a megmaradásunkat, a jólétünket.  

Van olyan téma, amivel a fideszesek nem tudnak mit kezdeni, amit említve megáll a levegő, eláll a szavuk?

Nincsen. Hiába van pedofilbotrány, hiába érinti őket is az életszínvonal romlása, az infláció, lepereg róluk pont úgy, mint Mészáros jachtozása vagy Tiborcz István ügyei. Azok a hívószavak, amik egy ellenzékit feltüzelnek, őket nem érintik meg, mert a másik oldalon nemhogy egy nagyobb veszélyt, hanem konkrétan az ország elveszejtését látják. Ilyen az emberi természet. 

Híres példa Tisza István, aki az első világháború előtt volt Magyarország miniszterelnöke. Ő egyenesen azt mondta: Ady és a Nyugat levéltetvek a magyar kultúra pálmafáján. A két világháború közötti időszakban komolyan hitték, hogy akár a női felszabadítási mozgalom, akár az emberi jogi mozgalmak el fognak tűnni, csak ideiglenes hóbortok. A kormánypropaganda ugyanis ezeket sulykolta. De mondhatnám az első két zsidótörvényt is, amelyeket megszavaztak az egyházak is. A nemzeti egyházak mindig nagyon biblikusak, nagyon hívők, de közéleti kérdésekben valahogy mindig a rossz oldalra állnak. 1938-ban Bartók Béla és rengeteg keresztény közéleti személyiség kiadtak egy közös nyilatkozatot, hogy a leghatározottabban elítélik az első zsidótörvényt. Ezután még a második zsidótörvényt is megszavazta mind a katolikus, mind a református egyház. Van egy állandó mintázat: egy kisebbség, ami érzi és érti, hogy a Nyugathoz tartozunk, és egy nemzeti radikális, nacionalista vonal, ami komolyan gondolja, hogy van harmadik, szuverenista út. A mostani helyzet semmiben nem különbözik az 1849 utáni időszaktól: 

Kossuthot emigrációja, a szabadságharcosok kivégzése után teljes erejével alázta a katolikus állami sajtó. Nyugatbérencnek és hazáját elárulónak nevezték azt a Kossuth Lajost, akire ma mint hősünkre, könnyezve emlékezünk a nemzeti ünnepen.

Hány évtizedet kell várni a szembenézésre? Kossuthnak, a zsidótörvények áldozatainak vagy éppen a Nyugat-generációnak is sovány vigasz lehetett, hogy évtizedek után rehabilitálták őket a közéletben.

Az elmúlt százötven évben kizárólag akkor történt változás, ha külső erők beavatkoztak. Külső erő nélkül például a Horthy-korszak az idők végezetéig megmaradt volna. Ez volt az első világháború időszakában is, örökké megmaradt volna a dualista rendszer, a népnemzeti kormány, ha nem jön egy nagy közbeavatkozás. A szocializmusnak is a hidegháború lezárása vetett véget. Ilyen külső behatás nélkül, csak a belső erőforrásokra támaszkodva, a magyar történelem tapasztalatai alapján nem tudunk változást elérni, csak személyes szinten. Nem tudom elképzelni, hogy a magyar társadalom saját erejéből le tudja győzni a NER-t, de azt igen, hogy belül, az említett személyes szinten tud csatákat nyerni.  

Ha mindig kellett egy külső erő, akkor biztos, hogy a Nyugathoz tartozunk?  

Igen. Magyarországon nincs hagyománya a demokráciának. Mikor volt Magyarországon köztársaság? Tizennyolcban volt pár hónapig, negyvenöt után 2-3 évig, nyolcvankilenc után 2-3 évtizedig. Nincs hagyománya az ügyek kibeszélésének, annak, hogy közös pénzügyeinkre vigyázzunk, nem erősödtek meg a civil kezdeményezések és főleg a civil lelkület. 2010 után ezt szándékosan fojtották el. Nem véletlenül: ha lenne ilyen hagyomány, a civil szféra és valamelyik párt le tudnák győzni a Fideszt.  

Személyes szinten volt ára volt annak, hogy nyilvánosan kiállt a Fidesz ellen?

Egyelőre nem. Vannak főnökeim, egyikük sem mondta, hogy fejezd be, különben kereshetsz más munkát. Ennek az az oka, hogy igyekszem színvonalas tartalmat kínálni, és nem vagyok semmilyen párt tagja, a piacról élek, a magánszférában dolgozom. Ahogy említettem, van egy kutatói karrierem is, egy állami kutatóintézet külső tagjaként, illetve állásban is. Ott egyszer mondták azt, hogy ez már azért sok, fogjam vissza magam egy kicsit. Szerintem ilyen szinten nem érdekli a NER-t, hogy ki mit csinál.

Kis szereplő vagyok, nem csinálok szervezetet, nem gyűjtök embereket, legfeljebb kisebb közösséget szervezek, szerintem ők a politikai szerveződést nem tűrik, az ilyen magányos kis harcosokkal egyelőre nem törődnek.

A cikkhez nyújtott segítségért köszönet Nagy Attila Károlynak.

(rtl.hu)