Ezt a rendszert már nem az erkölcs és az értelem, hanem a folyamatos felmérések és az eredményeikre reagáló agytröszt működteti – mondta Kaltenbach Jenő jogtudós.
A Párbeszéd államfőjelöltjét az elnöki kegyelmi botrányról kérdeztük, de beszélt arról is, az Orbán-kormány most már mindent a hatalom megtartásának rendel alá, de nem is tehet mást, hiszen ha megbukik, a tagjai mennek a börtönbe. Interjú.
Mindenképpen le kellett mondania Novák Katalinnak és Varga Juditnak?
Azt hiszem, nem volt más megoldás. Ha egy köztársasági elnök ilyen botrányba keveredik, le kell vonnia a konzekvenciát.
Saját döntése volt vagy Orbán Viktor miniszterelnöké?
Meglepne, ha rábízták volna a választást.
A kormányfő viszont a nyilvánosság előtt nem kommentálta a lemondást.
Ki akar maradni az ügyből.
Pedig ritka nagy a felháborodás. Schmitt Pál bukásakor jobbára csak az ellenzékiek háborogtak, most azonban a felmérések szerint a kormánypártiak egy jelentős részénél is elszakadt a cérna.
A pedofília sokkal jobban sokkol egy társadalmat, mint egy plágiumügy.
Akkor akár pozitívumot is lehet találni a botrányos elnöki kegyelemben, hiszen a bicskei gyermekotthonban történtek így ráirányíthatják a figyelmet a gyermekvédelem tarthatatlan helyzetére.
Ebben kevésbé vagyok optimista, arra viszont tényleg fény derült, hogy a velejéig romlott a rendszer. Olyan, mint a közállapotok. Pontosan beleillik az országról kialakult képbe: erkölcstelenség, amoralitás, uram-bátyám világ.
Akkor az ominózus elnöki kegyelem valójában pontosan passzol a kirakósba.
Amennyire ismerni lehet a történteket, ebben az esetben is volt egy közbenjáró javaslattevő, aki igencsak szoros viszonyt ápolt az államfővel, s éppen ez vezethetett a kegyelmi kérvény aláírásáig.
És egy új köztársasági elnök? Lehetségesnek tartja, hogy ne lojalitás alapján keressen jelöltet a Fidesz, hanem a történtek után konszenzusra törekedjen?
Utóbbi számomra elképzelhetetlen, hiszen ebben az esetben Orbán Viktornak változtatnia kellene az eddigi gyakorlatán. Ha elő is fordulhat, hogy valamilyen pozícióba úgy nevez ki valakit, hogy ne a feltétlen lojalitás legyen a legfőbb szempont, az államfői poszt túl fontos pozíció ahhoz, hogy egy szabad, önálló entitás foglalja el, hiszen ezzel akár vetélytársat is teremthet magának.
Egy újabb pártkatona kinevezésével viszont tovább erodálódik a köztársasági elnökség.
Annál jobban, mint az elmúlt 14 évben már nehéz lesz. Eddig sem magas presztízsű jelölteket állított a hatalom, ráadásul Schmitt Pál és Novák Katalin is megbukott. Áder Jánost is idevéve még az alaptörvénynek sem feleltek meg, hiszen az kimondja: a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Nos, ez egyikükről sem volt elmondható.
Elvileg lehet lehetősége változtatni, hiszen a Párbeszéd Önt jelölte államfőnek, ha közvetlen államfőválasztás lesz, s nem a parlament dönt az új elnökről.
Ha közvetlen voksolás lesz, magát a köztársasági elnöki jogkört is újra kell értelmezni, hiszen abban az esetben nem a pártok képviselői döntenek, hanem egy sokkal erősebb felhatalmazást kap az államfő. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem a pártakarat döntene, hiszen az elnökválasztáson vélhetően mindenki a saját jelöltje mellett kampányolna, vagyis valószínűleg ugyanúgy érvényesülne a hatalom médiafölénye, mint egy országgyűlési voksoláson. Ám ettől függetlenül, ha nem is az amerikai, és még csak nem is a félprezidentális francia példa alapján, de át kellene alakítani, bővíteni kellene a jogkört.
Ha – nem akarom megsérteni, de valami csoda folytán – megválasztanák, mi lenne az elsődleges célja?
Visszaállítani azt a bizalmi állapotot és tekintélyt, ami az elnöki posztot Göncz Árpád alatt jellemezte. Sőt, azzal is megelégednék, ha Mádl Ferenc vagy Sólyom László idejét vissza tudnám hozni. Ehhez első lépésként a mindenkori államfőnek fel kell emelnie a szavát a mindent átható korrupció, a végtelenül korrupt hatalom ellen. De ez, ahogyan említette, elég teoretikus, hiszen semmi sem utal rá, hogy a Fidesz meg akarná változtatni a választási rendszert.
Meg tudna nevezni valakit, aki hatalom oldaláról lehet befutó, de valóban megpróbál a tetteiben is államfőként viselkedni?
Őszintén: lehet egyszerre valaki szűz- és utcalány? Aki bármilyen formában tagja a jelenlegi rezsimnek, akár a legkisebb csavarként is, azt felelős mindazért, ami 2010 óta történt-történik az országban.
A Novák Katalinnal együtt bukó egykori igazságügyi miniszter, a Fidesz-KDNP EP-listájának élére szánt Varga Judit volt férje, Magyar Péter egy hete hirtelen megvilágosodott, s azóta folyamatosan támadja a Fideszt és holdudvarát.
Nem hiszek az ilyen hirtelen erkölcsi megtisztulásban. Múlt szombatig a rendszer kiemelten dotált, kényeztetett haszonélvezője volt rengeteg privilégiummal. Éppen egykori felesége kényszerű lemondásáig.
Sokan viszont abban bíznak, lesznek követői, hogy a Fideszen belül megindul egyfajta erjedés, hiszen ott is rengetegen akadnak, akiknek nem teszik az irány: a korrupció, a számonkérhetetlenség, az unióellenesség, az oroszbarátság, a szexuális kisebbségek elleni hangulatkeltés. És hogy Magyar Péter fellépése beindít bizonyos folyamatokat.
Önmagával szemben biztosan. Orbán Viktor egyeduralkodó a Fideszen belül, a hatalma megkérdőjelezhetetlen a követői előtt, nem hiszem, hogy bárki komolyan fel merne lépni vele, a rendszerével szemben.
A miniszterelnök a hétvégén évet értékel. Szóba kerülhet olyan kellemetlen téma, mint az elmúlt két hét történései?
Egy normális országban valamit kellene mondania, de lehet, hogy a Fidesz kommunikációs agytrösztje úgy dönt, inkább ne szólaljon meg továbbra sem ebben az ügyben. Lemondatta Novákékat, neki ennyi volt a szerepe, ez is a háttérből, a többit megoldja a propaganda.
Jó megoldásnak bizonyult, hogy a két legismertebb politikusnővel vitették el a balhét?
Mi lett volna a másik verzió? A mérések azt mutatták, hogy Novák Katalin népszerűsége a mélybe zuhant.
Gyurcsány Ferenc szintjére, ami a fideszeseknél az abszolút nulla pontot jelenti.
Látták: menthetetlen. Távozott is.
Az indulatokat mégsem sikerült elcsitítani. Pártoktól független influenszerek szerveztek tüntetést.
Én viszont nem tapasztalok még csak közepes politikai aktivitást sem az emberek részéről. Nem látom a százezreket az utcán, ahogyan egy normálisan működő demokráciában ilyenkor lenni szokott. Pedig ez lenne az egyetlen megoldás, s nem egyszer, hanem rendszeresen tüntetni, míg nem lesz változás.
A hatalom szerint elegendő változás, ha ismét módosítják az alaptörvényt, beleírva, hogy a kiskorú gyermekekkel szembeni erőszakos bűnelkövető nem kaphat kegyelmet.
Nem a kegyelmi jogkörön van a hangsúly ebben az esetben sem, hanem hogy Orbán Viktor erős államférfiként lép fel egy ügyben, mely megrázta az országot. Intézkedik és megoldást ad. Egyúttal úgy tehet, mintha semmi köze nem lenne az egészhez, eljátszhatja az ártatlant. Ez az egész alaptörvény-módosítás amúgy jogi szempontból elég amatőr megoldás.
Az emberek viszont nem jogi szemmel nézik, hanem mint erős választ.
Pedig csak egy fércmű további erodálása zajlik. Normális esetben kellene egy teljesen új alkotmány, a felügyeletére pedig egy tisztességes Alkotmánybíróság. Olyan, mely nem pártkatonákból áll. A kegyelmi jogkör ilyen módosítása amúgy nem old meg semmit, sőt, kontraproduktívvá válik vélhetően, hiszen indokolt esetekben sem lehet majd élni az államfői kegyelemmel. Viszont Orbán Viktor demonstrálhatja, ő a bölcs vezér.
A hatalomvágy ismét felülírja az értelmet, az erkölcsöt?
Az a baj, hogy ez nem kortünet, az elmúlt száz évből sem lehetne sok jó példát hozni az ország erkölcseire. Komoly erkölcsi megtisztulásra lenne szükség, de a jelenlegi, velejéig romlott hatalommal semmi esélye a tisztességes, demokratikus értékrend kialakulásának, amit az ország mindenkori vezetői is elfogadnak, mint minimumot. Nézze meg: Németországban százezrek, milliók tüntetnek az AfD ellen, mivel a demigrációs tervével átlépett egy vonalat.
Ugyanakkor Orbán Viktort is százezrek, milliók tekintik példaképnek ugyanott. És sok más országban is Nyugaton.
Árnyalja a képet, hogy amint az elvbarátai hatalomra kerülnek, azonnal hűlni kezd a viszony. Az olasz kormányfő, Giorgia Meloni is a kampányában még nagy barátja volt, mára szépen eltávolodott tőle. Bár a propaganda megpróbálja másként bemutatni, de Magyarország elszigetelődött az elmúlt évek során, Orbán Viktornak nincs komoly hatalommal bíró szövetségese. Lengyelországban megbukott a PiS, a szlovák Robert Fico pedig meglehetősen kétarcú, nem igazán megbízható.
Addig nem valószínű, hogy komoly változás lesz ebben, míg a külpolitikát a kormány belpolitikai célokra használja.
Mint mindent: a hatalomért. De most már nem is tehet mást, hiszen, ha buknak, mennek a börtönbe.
Ez elég erős állítás, egyben remek muníció a kormánysajtónak: az ellenzék, ha győz, börtönbe zár mindenkit, aki nem ért egyet vele.
Mit mondhatnék? Állítsam, hogy minden rendben? Hogy a legfőbb ügyész, Polt Péter az igazságügy csimborasszója? Hogy a kegyelmi ügy botrányától megvilágosodtak?
Tényleg, hozhatnak irányváltást az elmúlt két hét történései?
A kormány felmérései majd eldöntik, mindent azok határoznak meg. Nem az erkölcs, az értelem, a humánum. A rendszert a folyamatos felmérések és az innen érkező eredményekre reagáló agytröszt működteti. Máshogy nem is tud létezni, különben összeomlik.
Kaltenbach Jenő
1947-ben született Ófaluban. 1975-ben végzett a József Attila Tudományegyetem jogi karán. 1995-től 12 éven át a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa volt. 2004-ben és 2016-ban Radnóti Miklós antirasszista díjat vehetett át. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, melyet 2016-ban, Bayer Zsolt Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetése után visszaküldött Áder János államfőnek. 2008-10 között a Független Rendészeti Panasztestület elnökeként dolgozott. 2010-től négy éven át a Fővárosi Közgyűlés képviselője volt előbb az LMP, majd a Párbeszéd színeiben. 2024 februárjában a Párbeszéd bejelentette, közvetlen köztársasági elnökválasztás esetén jelöli az államfői posztra.
(Népszava)