Zámbó Kornél 86

Világéletemben realista szemléletű festő voltam. Korábban hatalmas méretű figurális kompozíciókkal birkóztam, nagyon sok murális, állami megbízatást kaptam. Ezzel párhuzamosan érdekelt a bánya világa, az értéket teremtő, dinamikus munkát végző, alkotó ember figurája.
Egy időben nagyon szerettem a falusi barangolásokat is, a tevő-vevő, szöszmötölő öregeket, a régmúlt paraszti világ néma, vagy halk szavú tanúit is ábrázolni. Neurotikus, rohanó világunknak azokat a csendben megbúvó pontjait kerestem, melyre mindannyian vágyunk, melyből azt meríthetjük, amire századunknak a legnagyobb szüksége van: derűt, harmóniát és bizodalmat.

Rohanó, változó történelmünk sodrása, a múlt történelmének átértékelése forgatagában új arcok, új problémák feldolgozásai jelzik alkotómunkásságom újabb - egyelőre kimeríthetetlennek tűnő témaválasztását. Önmagunkban, a gyarló ember máz, álarc nélküli, minden póztól mentes, lemeztelenített, együgyű, gonosz, szeretetreméltó, istent félő és tagadó figurák a modelljeim, tehát megint csak az EMBER.

Korábban hittem, hogy ez a groteszk világ főleg az elmúlt 40 év tükröztetésének egyik legtehetségesebb műfaja, de egyre inkább látom, hogy ez örök. Mára ugyanúgy érvényes, mint a jövőre, vagy akár az évezredekkel előbbi korokra.
Ám úgy látszik, hogy e groteszk világ sem végállomás számomra.
Jelen napjainkban, szinte önkéntelen is kérdezem - mint minden ember - a végtelent, helyemet, helyünket a világban, de válasz  - legalábbis számomra - nem érkezik.

- írja saját magáról a weboldalán Zámbó Kornél, aki a budapesti Képző - és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett, majd az egri tanárképző főiskola rajz szakán, utána a budapesti képzőművészeti főiskolán végezte tanulmányait. A képzőművészeti főiskolán 1971-ben diplomázott.