Az államfő és az exminiszter lemondott, Balog Zoltán azonban átlátszó magyarázkodással hárítja a felelősséget kegyelmi ügyben. Mit tudhatunk a szerepéről a saját megszólalása fényében?
Amikor hétfőn délután a Direkt36 oknyomozó munkájának eredményeképp napvilágot látott, hogy fideszes körökben Balog Zoltánt sejtik K. Endre kegyelmi döntése mögött, egyértelműnek tűnt, hogy a püspökké avanzsált korábbi miniszter lesz a következő leütütt bábu a sakktáblán. A cikk magas rangú tisztviselőkre hivatkozott Orbán udvartartásából, akik vagy az igazat mondták, vagy a miniszterelnök utasítására léptek, aki kész lenne megválni Balogtól is a botrányban a saját arcát mentve.
Kedden Balog Zoltán visszatért a mosonszentandrási ortodox kolostor ápoló magányából, ahol mást sem csinált, mint imádkozott, gondolkodott, olvasott és írt „Isten csendjében”. Annyira sokat mégsem imádkozhatott, mert hamarosan kiderült, hogy esze ágában sincs hátrébb lépni. Ő lesz a makacs folt a lehúzás után. A szimpátiaszavazáson a túlnyomó többség a maradása mellett szavazott, ő pedig Novák Katalin felelősségére hivatkozva lesöpörte a válláról a sajátját. Azzal együtt is, hogy tudvalevő, Novák az ő mentoráltja volt, aki köztársasági elnökként is hallgatott minden szavára. „Balog bejárt a Sándor-palotába intézkedni”, és „mindenben kavart” – mondták a Direkt36 forrásai.
Balog Zoltán kedd esti videóüzenetében elismerte, hogy támogatta a K. Endrének adott kegyelmet, de szándékosan homályosan fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy pontosan ki kezdeményezte azt. Márpedig valakinek szorgalmaznia kellett a pedofil iskolaigazgató bűnsegédjének szabadon bocsátását, aki a kedvezőtlen oddsok ellenére jutott el a kegyelemig.
Tudjuk, hogy a bíróság első- és másodfokon, majd a Kúrián is enyhítés nélkül elítélte a férfit. Harmadfokon kifejezetten szigorú adnotációt mellékeltek az ítélethez: „nem csupán a büntetőjog által, hanem erkölcsileg is mélyen elítélendő cselekmény”. K. Endre állítólag hiteles nyílt leveléből tudjuk, hogy a kegyelmi kérvényt a felesége adta be, aki „ártatlanul meghurcolt és tönkretett tisztességes, becsületes” férje kálváriájáról siránkozott, erdélyi származását is felemlítve, s a férfi, lejáratókampányt emlegetve az eljárással kapcsolatban, nem említi, hogy ennél nyomósabb indoklás szerepelt volna az államfőnek címezve.
Azt is tudjuk már, hogy a Varga Judit vezette Igazságügyi Minisztériumban nem támogatták K. Endre kérését. Ennek ellenére a minisztériumnak kötelessége az államfő elé terjeszteni minden kegyelmi kérvényt, de alig fordul elő, hogy a Sándor-palotában érdemben foglalkoznának azokkal, akiket az igazságügyi miniszter nem emel ki. Nem véletlenül: a köztársasági elnök csak „papírból” dolgozik, a minisztérium munkatársai azonban végeznek környezettanulmányt, adott esetben a terhelthez is ellátogatnak, kollégái, főnökei, családtagjai véleményét kérik.
Ahhoz, hogy K. Endre paksamétáját a köztársasági elnök komolyabban górcső alá vegye, az kell, hogy valaki az orra elé tolja. A Direkt36 anonim, a tűzhöz közel álló forrásai szerint ez maga Balog Zoltán lehetett. A református püspök keddi bejelentkezésében mindezt nem is tagadta, inkább csak kisebbíteni igyekezett a szerepét.
Érdemes kiemelni a csúsztatásokat Balog megszólalásából:
- „K. Endre érdekében mások fordultak a köztársasági elnökhöz kegyelmi kérvénnyel” – mondta, holott senki nem állította, hogy ő nyújtotta volna be a papírt. Ezt amúgy is a terhelt védője vagy közeli hozzátartozója teheti meg, és senki nem gondolta, hogy a református egyházfő sajátkezűleg nyújtja be az járási bíróságon az ötezer forintos eljárási díjjal együtt.
- A kérvényt „nem is terjesztettem fel” – teszi hozzá, holott ez is magától értetődő. Ez az igazságügyi miniszter feladata.
- „Másokkal egyetemben az én véleményemet is kikérték” – állítja Balog, de nem nevezi meg, kit és milyen körülmények között kérdeztek meg. Következő mondatában azt állítja: „Egyetértettem azzal, hogy kegyelmet kapjon.” De nem hangsúlyozza, hogy épp ő agitált volna K. Endre kegyelméért annak ellenére, hogy az igazságügyi miniszter nem javasolta.
- Balog Zoltán akkor is ferdít, amikor azt sugallja, a megbocsátás keresztény kötelességéhez van köze az ügynek: „Nem azért kell bocsánatot kérnem, mert egy kegyelmet kérő ember mellé álltam...” Ezzel azt is üzeni, hogy a köztársasági elnöki kegyelem arra való, hogy bárkinek, bármilyen bűntettét büntetés nélkül hagyjuk a bírói döntések ellenében. Holott az államfői kegyelem lényege épp az ellenkezője: morális igazságot szolgáltatni akkor, ha a jogszabályok a körülmények között felőrlődő, alapjában vétlen embert büntetnék.
Balog Zoltán nem tudott magyarázatot adni rá, miért hisz inkább K. Endrének, mint a három bírósági döntésnek vagy az áldozatoknak.
Az is kérdés, hogy miért ilyen fontos Balog Zoltán számára K. Endre ügye. Válaszokat erre is csak töredékesen találunk.
A püspökminiszter (hogy állam és egyház egybefonódását ezzel a rögtönzött szóösszetétellel is érzékeltessük) hétfőn körlevelet írt a református lelkipásztoroknak, amelyben azt írja, hogy a bicskei gyermekotthon igazgatójának Bárczy István-díjjal való kitüntetését már akkor „felfüggesztette”, amikor „gyanú merült fel ellene”. (Ez ugyancsak nem igaz: a Vásárhelyi Jánossal szemben felmerülő zaklatásos vádakat már 2011-ben jelentették az intézet nevelői, 2012-ben pedig az ombudsman is vizsgálta. A gyermekotthon ezután fővárosi fenntartásból állami fenntartásba került, Vásárhelyi János iratanyagából pedig valahogy kikerült a korábbi gyanúsítás ténye. Az RTL Klub riportja 2016 októberében jelent meg, de a Bárczy-díjat csak 2019-ben vonták vissza Vásárhelyitől.) Balog határozottan állítja, hogy soha nem találkozott a pedofil intézetigazgatóval, de K. Endréről már nem kész kijelenteni ugyanezt. Erről az ügyről a levélben mélyen hallgat és mismásol: „A pedofília bűnének mélységes elutasítása számomra soha nem képezte vita tárgyát” – így zárja rövidre a kérdést.
Balog Zoltán keddi nyilatkozatában elismerte, hogy támogatta a K. Endrének kiosztott kegyelmet, és azt is, hogy tanácsadóként a kegyelmi kérvényekbe is beleszólt. Azzal azonban tartozik a nyilvánosságnak, hogy megindokolja, miért ment szembe a bíróságokkal, a minisztérium munkatársaival és magával a miniszterrel vagy akár a Sándor-palota jogi osztályával a kérdésben. Vajon miért volt ennyire fontos számára K. Endre ügye?
Két megoldás lehetséges. 1) Balog Zoltán önszorgalomból, személyes ismeretsége folytán lépett K. Endre javára. Ez esetben a püspökminiszter egy olyan férfival ápol barátságot, aki iratokat hamisított, kiszolgáltatott árvákat zsarolt és szidalmazott azért, hogy V. János a helyén maradjon. 2) Balog maga is felsőbb utasításra emelte ki K. Endre kérvényét, így most nem hajlandó lemondani református egyházvezetőként azért, mert Novák tizenöt tanácsadója közül egyként a kegyelmet javasolta. Itt feldereng, hogy Vásárhelyi János védője éppenséggel az Orbán család céges ügyvédje volt, az ifjabb Orbán Győző és K. Endre közös sportmúltjáról szóló cikkek pedig éppen most tűntek el a Gyermekvédelmi Főigazgatóság oldaláról.
Bármelyik is legyen a megoldás, mindkettő szégyenletes az egykori emberierőforrás-miniszterre nézve. Balog Zoltán 2010-től társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár volt, ismernie kell a leszakadó társadalmi rétegek kiszolgáltatottságát. 2012-től az Emmi minisztere volt, az utolsó, aki még finoman bírálta a kormány központosító politikáját, de az egyik legszorgalmasabb, aki hozzájárult az Orbán-rendszer átideologizált, kirekesztő kultúrpolitikájához. Most egy olyan ügyben tett védhetetlen lépést, amely egykor hozzá tartozott volna. Videónyilatkozata után az újságírói kérdések elől elfutott – pedig ugyan mibe került volna válaszolni, ha annyira tiszta a lelke? Magyarázata egyetlen embert győzött meg teljesen, ugyanis Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke este közölte: „Orbán Viktor a református egyház tagjaként bízik az egyházi vezetőkben és az egyház erejében.” Pedig tudjuk, hogy a főnök egyetlen csettintésére máshogy szavaztak volna az egyházfők, hiszen Balog kinevezéséhez is szabályt módosítottak, az a tízéves folyamatos lelkészi előtapasztalat nélkül történt meg 2021 januárjában.
„Az egyházban nem szeretjük valamifajta politikai korrektség jegyében elhallgatni vagy átcsomagolni azt, amit igazságnak ismertünk fel. A reformátori és bibliai örökséghez híven a lehető legnagyobb őszinteségre van szükség” – mondta beiktatásakor a püspökminiszter, aki most egyetlen kérdésre sem tud válaszolni.
S persze árulkodó Balog bocsánatkérése is, pontosabban annak elmaradása. Tanácsadói munkáját csak rá és az államfőre tartozónak ítélte – „akár tévedtem, akár nem” –, bocsánatot pedig nem a bicskei gyermekotthon áldozataitól kért, hanem azért, mert a református egyháznak kárt okozott. A bocsánatkérés csak a református hívekhez szólt.
Balog Zoltán ennyi erővel Orbán Viktortól is bocsánatot kérhetett volna. Csakis a saját elvtársaihoz címezve, csakis a politikai károkozásért, nyilván. (magyarnarancs.hu)
