Huh, nem is győzöm olvasni a cikkeket, magyarázatokat, elemzéseket, véleményeket, találgatásokat…a kegyelemben részesített igazgatóhelyettes magyarázkodását, majd a cáfolatot, hogy nem is ő írta… stb.
Ha valaki elszúr valamit, nyilván próbálja megmagyarázni, úgy, hogy a legkisebb hibának tűnjön, és magát jobb színbe tüntesse fel, mint amit a hibázása után gondolnak róla.
Olvasom az egyik elemző cikkben ezt a kifejezést: kríziskommunikáció. Fontos fogalom, komoly szakirodalma van, szabályai, lépései.
A Wikipedia szerint "a kríziskommunikáció olyan kommunikációs szaktevékenység, amely válsághelyzetben a szervezet működési zavarainak leküzdését szolgálja, és melynek során hírek és információk továbbítása történik." A célja pedig egyértelműen az, hogy megakadályozzuk a téves és egyben káros információk elterjedését. Meg kell nyugtatni a környezet, és megállítani azokat a folyamatokat, melyek rossz színben tüntethetik fel a szervezetet.
Ez mind világos…De felmerül bennem, hogy ennek is vannak, kell, hogy legyenek etikai szabályai. Ott van pl. rögtön, hogy téves, vagy valós információról van szó? Ha téves, akkor persze érthető minden, mint most, hogy az igazgatóhelyettes jelezte, nem ő írta. De akkor ott a következő kérdés: ki írta a nevében, és miért?
Ha meg valós, mint ahogy a kegyelemmel kapcsolatban is, akkor milyen etikai szabályokkal megy tovább a folyamat? Képes-e ezen az úton stabilizálni a helyzetet? Mert minden van ebben is: bocsánatkérés, elhatárolódás, kiállás egy szervezeten belül. Milyen itt a kríziskommunikáció csapásvonala, stratégiája?
Vagy, kicsit elvonatkoztatva ettől az ügytől: etikus-e pl. titkosítani az információkat, így megakadályozva azok terjedését?
Mennyire bonyolult ez is. És ez lett a legfontosabb eszköz. Patikamérlegen mért hatások működtetése. Mennyi pénzt vihet el ez?
Mennyivel egyszerűbb lenne a hiteles és egyenes kommunikáció. Iszonyúan messze kerültünk tőle. (L. Ritók Nóra)
