Noha a sorozatos visszaesések egymáshoz képest általában a statisztikai hibahatáron belül vannak, az elmúlt hetek eseményei könnyen ahhoz vezethetnek, hogy az AfD-nek középtávon le kell mondania kormányalakítási ambícióiról, és megreked középpártként.
Ez pedig akár az európai szuverenista-nacionalista mozgalmak jövőjét is beárnyékolhatja.
Lassan egy hónapja zajlik Németországban a szélsőjobboldali eszme és különösen az AfD ellen kitört tüntetéshullám, amely során országszerte százerek, de immár milliók vonultak utcára a demokrácia védelmében a szövetségi rendőrség hivatalos adatai szerint, amelyekre a Die Zeit hivatkozik.
Január utolsó hétvégéjén Düsseldorfban százezren, Aachenben tizenötezren demonstráltak, az utóbbi eseményen beszédet tartott Christian Lindner szövetségi pénzügyminiszter és Armin Laschet, a legnagyobb ellenzéki pártként működő Kereszténydemokrata Unió (CDU) volt vezetője is.
Az Aachen-i és az ahhoz hasonló események tehát példázzák nemcsak a német társadalom kiállását a demokráciaellenes indulatokkal szemben, hanem a hagyományos pártok összefogását is – legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek.
???????????? 100.000 ????????????#Düsseldorf Miteinander für die Werte unserer #Demokratie. #NieWiederIstJetzt pic.twitter.com/YQ5HxPLg63
— Mona Neubaur (@MonaNeubaur) January 27, 2024
A tüntetéshullámot az váltotta ki, hogy a Correctiv társadalomkutató intézet nyilvánosságra hozta egy, még 2023-ban, Potsdamban megrendezett titkos konferencia részleteit, ahol különböző neofasiszta és egyéb szélsőjobboldali szereplők mellett az AfD egyes befolyásos tagjai – ahogy a CDU két képviselője is – részt vettek. Ennek természetesen a német belpolitikában különös jelentősége van, ugyanis a mindéle fasiszta kötődések könnyűszerrel alááshatják egy politikai erő legitimitását a náci múlttal való örökös szembenézést vállaló országban. Mindez természetesen hatással van az AfD népszerűségére is.
Az elmúlt hetekben a különböző közvéleménykutatók többnyire kisebb, a hibahatáron belüli visszaeséseket mutattak ki az AfD-nél, azonban a Forza szerint a párt mára a 20%-os lélektani küszöb alá süllyedt (jelenleg 19%-on áll).
A mozgalom népszerűségére az is kedvezőtlenül hathat, hogy az AfD vezetői nem sietnek elhatárolni magukat a különböző szélsőjobboldali eszméktől és kötődésektől. Mindez nem is véletlen: a párt európai listavezetője, Maximilian Krah még a múlt nyáron esedékes jelölésekor jelentette ki, hogy az akkoriban egyre népszerűbb AfD nem fogja a tömegpártosodás önmérséklő stratégiáját követni – amin például a francia Nemzeti Tömörülés vagy Giorgia Meloni pártja keresztülment.
Az elmúlt hetekben az AfD a tüntetésekkel szembeni stratégiája az volt, hogy megpróbálja a maga ideológiája szerint újrakeretezni a német belpolitikát. Alice Weidel pártelnök például pozitív példaként hivatkozott a még 2016-ban megszavazott Brexitre, terítékre helyezve a „Dexit” lehetőségét. Azonban, mint láthattuk, a friss közvéleménykutatások rácáfoltak ennek a stratégiának a hasznosságára – akár tovább is gyengítve a pártot.
A népszerűségvesztés kritikus pillanatban jön az AfD számára. Ősszel tartományi választásokat tartanak egyes Kelet-németországi tartományokban, ahol az AfD alapvetően könnyebben érhetne el sikereket – a kirobbant botrány tehát nem érinti jól. Ezen kívül júniusban európai választások lesznek, az ehhez vezető kampányidőszakban pedig az AfD-nek különösen nagy szerepe van, hiszen – legalábbis szimbolikus értelemben – az európai nacionalista-szuverenista mozgalom egyik vezetője. Egy másik ilyen szereplő, Marine Le Pen pedig már ki is jelentette: elhatárolódik az AfD-től, így felsejlett egy törésvonal az Identitás és Demokrácia frakció két legmeghatározóbb ereje között. A német belpolitika körvonalazódó átrendeződése tehát az európai politikára is hatással lehet. (Danube Institute)
