A botrány

Lelkesen ismerteti a „gyanút” a közpénzből működő, de azért szintén fideszes akármi, azaz a köztévé, plusz Brenner Koloman is berúgta a motort, hogy százhússzal csatlakozzon a Karácsonyozókhoz. Elvégre Karácsony neki nem szövetséges, hanem piszkos konkurencia, és nyerni ugyan halálbiztosan nem fog, de néhány szavazatot elvesz tőle. Az is valami.

Egyre szövevényesebb az a Lánchíd-botrány, amely tavaly novemberben került nyilvánosságra. Az Amnesty International Magyarország igazgatójának testvérét egy sok száz milliós számlagyár irányítása miatt tartóztatták le, később pedig egy sor bűncselekménnyel került összefüggésbe a neve. A legújabb információk szerint Vignek a Karácsony Gergely fémjelezte botrányos Lánchíd-felújításhoz köthető korrupcióhoz is köze lehet.

Naná, hogy azt írják nerék, hiszen tényleg dagad. Ők maguk dagasztják éjt nappallá téve, szövik csak szövik a szövevényt, a regnálók nyilván parancsba adták a cselédmédiának: Karácsonyt minden erővel feketíteni! Fogalmam sincs, mi lesz azzal, aki csak kicsit feketít, de nem lennék a helyében, az tuti! Pláne, ha családja van a szerencsétlennek.

A sztori, illetve hát a „fémjelzett botrány” sok évvel ezelőtt indult, a ködös budapesti ősidőkben, mikor még Tarlós volt az úr (illetve nem ő, de mondjuk). A Lánchíd felújításáról szóló fővárosi álmok 2013-ban kezdtek testet ölteni, a BKK 288 millió forintért szerződött a Főmterv és a CÉH Tervező konzorciumával, a tervszállítási határidő 2015 január. Az akkori elképzelés szerint a felújítás nem csak a Lánchídra, hanem az Alagútra és a 2. villamos aluljárójára is vonatkozott.  „A kivitelezési közbeszerzést követően várhatóan 2015. ősszel indulhat meg a kivitelezési munka 2017. őszi befejezéssel.” Így hitte és hirdette a városvezetés.

Ember tervez, pénztelenség végez, a főváros pár éves kemény és megfeszített gondolkodás után 2017 áprilisára rájött, hogy nó enaf mani. Ekkor a fővárosi közgyűlés két részre bontotta a beruházást, az Alagút felújítását egyszerűen kitolták a távoli, 2020-as évekbe, mert csak akkor láttak rá elég forrást, így közel 6 évre kellett volna lezárni a nem csak a közlekedés, de a turizmus számára is kiemelt területet. Ez már a kormánynak is sok volt, mert az éppen a várba költöző, kényes és előkelő uraságoknak nagyon nem mindegy, hogy hány évig kell a Margit híd felé kerülniük, ezért a kormány úgy határozott, hogy ad 7 milliárdot, de a Lánchíd és az Alagút maximum 1,5 évig lehet lezárva. További feltétel, hogy a járdákat ki kell szélesíteni, a Magyar Turisztikai Ügynökség bevonásával a Széchenyi téren és a Clark Ádám téren növelni kell a zöld felületet, és az alsó rakpart általános forgalomcsillapítását is elő kell készíteni.

A közbeszerzést 2018 októberében írták ki, az ajánlatok eredeti beadási határideje november 21. Ezt a BKK 2019 májusában visszavonta, miután kiderült, hogy járdák tervezett szélesítéséhez meg kellene erősíteni a híd láncait, ezért erről „műszaki, városképi és finanszírozási okokból” lemondtak. A kormány a szélesítés elmaradása miatt elvett egymilliárd forint támogatást a felújításból, az állami támogatás így 6 milliárd forintra csökkent. Tarlósék új tendert írtak ki.

A jelentkezési határidőt kétszer kellett meghosszabbítani. A számtalan kérdés, a feltárt tervezési, valamint a szerződésben lévő hibák és ellentmondások orvoslására a BKK a beszerzés dokumentációjának jelentős részét módosította. A további kérdésekre azt válaszolták, hogy a kivitelező bármit tehet – a saját felelősségére. Ebből mindenki tudta, hogy a sok eltelt év ellenére is szembeszökő előkészítetlenség és megrendelői ügyetlenség miatt a vállalkozók jócskán növelni fogják az árakat. Növelték is, ezért a rettenthetetlen városvédő, oroszlánszívű Tarlós a „túlárazott” ajánlatokat visszadobta. Aztán elvesztette a választásokat.

Ezt a hat éve gyarapodó szarkupacot kapta a nyakába az új főpolgármester, csúcsán az egyre gyorsabban korrodálódó Lánchíddal, amely a veszélyessé vált állapot miatt rendkívül sürgető módon szorult felújításra. Egyrészt egyértelmű volt, hogy a munka nem halasztható tovább, másrészt hogy a fővárosnak harmincakárhány milliárdja még a kormány hat milliárdjával együtt sincs, ezért le kellett szűkíteni az elvégzendő munkát a Lánchídra, amelyhez azért hozzájött még a Széchenyi téri aluljáró fölötti úttest felújítása, a Clark Ádám téri körforgalom híd felőli részének felújítása, a közvilágítás felújítása és a díszkivilágítás kiépítése. Utóbbiak a Tarlós féle „Lánchíd” tételek közt nem szerepeltek.

A Karácsony regnálása alatti első tendert kiírták, de csak a Lánchídra és környékére. A két NER kompatibilis cég, melyek korábban indultak a tenderen (Dömper Kft, Közgép Zrt), nem adott be ajánlatot, a Strabag és az A-Híd ajánlatai közül az utóbbi lett az olcsóbb nettó 18,8 milliárddal, amely a kötelező 10%-os tartalékkal, a szakértői díjakkal és az ÁFÁ-val 26,75 milliárd forintra nőtt. Ez az összeg nagyobb, mint a korábbi ajánlatokban szereplő 21,8 milliárd (csak a Lánchídra), és Sal László, a győztes A-Híd vezérigazgatója el is mondta miért: egyrészt a fentebb leírt, a Lánchídon kívüli többletmunkák, másrészt az eltelt idő alatti további állapotromlás és korrózió okozta plusz anyag és munkaköltség, harmadrészt pedig az azóta bekövetkezett, kb. 10%-os mértékű építőipari infláció miatt. A befejezés tervezett időpontja 2023 ősze lett.

Na, ekkor toppant a színre Tarlós a főváros bukott és levitézlett főpolgármestere. Tarlós egyrészt kijelentette, hogy a “A 2023-as határidő kizárt, hogy tartható lenne. 2024-re talán befejezhető, de még alá sem írták a szerződést“, másrészt közölte, hogy ők terveket és pénzt is hagytak a felújításhoz, harmadrészt meg kijelentette, hogy a Karácsony féle felújítás 5 milliárddal drágább, mint az övé (azóta is ezt ragozza a teljes NER média). A kormány is ismételten színre lépett, és immár ikszedszer állapította meg, hogy Karácsony miatt úgy rossz minden, ahogy van, de ismét megesküdött arra, hogy a felújításhoz beígért 6 milliárdot a főváros biztosan megkapja. Nem mondták, hogy „Az aztán hétszentség!”, de nagyon úgy hangzott.

A fentiekből látható, hogy a „Karácsony Gergely fémjelezte botrányos Lánchíd-felújítás” helyett a „Tarlós fémjelezte hat éves tötymörgés” az igazi botrány, melyhez Karácsonyéknak nincs köze. Az általuk  elfogadott ajánlat a legolcsóbb volt, a felújítás határidő előtt befejeződött, mégpedig a költségkereten belül, ez nem egy Mészáros nyerte tender, ahol a költségek a pótmunkák révén az egekbe emelkednek. Hogy a fideszes cselédmédia mit hazudozik a felújításról, az persze más. Ők ezért kapják a pénzt, és praktikusan meg is tudom őket érteni. Morálisan más a helyzet, de ezt inkább ne is feszegessük. Túl randa a kép.

A korrupciót illetően: a főváros fizetett az A-Híd Zrt.-nek, mint kivitelezőnek, az A-Híd meg szerződés alapján fizetett a Sunstrike Kft.-nek, amelynek fő tevékenysége a film-, videó-, televízióműsor-gyártás. A társaság ügyvéd tulajdonosa után jelenleg nyomoz a rendőrség, így a cselédmédiánál már meg is van az összefüggés, miszerint a barátom sógorának nevelt lánya egyszer járt abban az utcában, ahol két hónapja bolti lopás történt, tehát a barátom tolvaj, így aztán én is az vagyok. Legalábbis „felmerül a gyanú”. Nemde?

A  kivitelező a vádra válaszul közölte, hogy:

Az A-Híd Zrt.-nek nem kivitelezésre vonatkozó és nem kivitelezéshez kapcsolódó szerződése volt az eljárás alatt álló céggel, így az nem kapcsolódott semmilyen közbeszerzésen elnyert projekthez, azaz a Lánchíd felújításához sem. A szerződéseknek a Sunstrike Kft. általi teljesítését az A-Híd Zrt. felé igazolták, a kiállított számlák ellenértékét kizárólag a Sunstrike Kft. számlájára utaltuk. Külső cégek gazdálkodására, kapcsolatrendszerére és egyéb működésére az A-Híd Zrt.-nek semmilyen rálátása és ráhatása nincs. Hangsúlyozzuk, hogy az A-Híd Zrt. nem alanya a hatósági eljárásnak, csak a külső cégekkel kapcsolatos adatokat szolgáltatott a NAV felé.

A fentiek alapján megállapítható, hogy ismét a kormányzati cselédmédia dagasztja a nemlétező botrányt, mégpedig most is a szokásos „Nem zörög a haraszt…” jellegű, morálisan rendkívül visszataszító technikával, amely bemutatja, hogy egyesek jelentős bőrvastagodásra tettek szert az arcukon. Az pedig, hogy a kormány milyen ócska kifogással indokolja, hogy a sokszor megígért hatmilliárdot a fővárosnak máig nem fizette ki, nagyon jól illusztrálja az ottani morált.

De ha már a botrányoknál tartunk: mi van a régi, ugyanígy felfújt sztorik főszereplőivel, Simon Gáborral, Czeglédy Csabával meg a többiekkel? Mindegyik eset mint a rétestészta. Esetleg nem találtak semmit, és még mindig kutakodnak, hátha? Vagy csak Pintér meg Polt ügyetlen? Netán ostoba?

Igaz, a karaktergyilkolás mindig csak a legközelebbi választásig tart. Utána az ügy már ejthető. (fuhu.hu)