Kormányzati kunyizás 2800 millióért

Nem ellentmondás, nevezett milliárdokért a kormány azt szeretné elérni, hogy a lakosság ne a bankokban és a párnacihákban tartsa a megtakarított pénzét, hanem az államtól vegyen kötvényeket, és ezzel finanszírozza a rendszer működését. Nemrégiben derült ki, hogy az idén ballagó diákok szüleit és rokonságát is megkörnyékezte a kormány, a KRÉTA rendszeren keresztül üzente meg nekik, milyen jól járnak, ha ballagási ajándékként állampapírt vásárolnak az iskolát most elhagyó szeretteiknek.

Kell a pénz a kormánynak, mert többet költ, mint amennyije van. Ezért akarja átvezényelni a lakossági megtakarításokat a bankoktól az állampapírok irányába, s ezért kellett néhány héttel ezelőtt az eddigi 15 százalék mellé további 13 százalékkal megnövelni, s ezzel majdnem a duplájára emelni a kamatadót, hogy kevésbé érje meg a pénzt a bankokban tartani.

Sokáig nem volt ekkora szükség a lakosság pénzére, mert volt egy gazdag – nem amerikai, hanem európai – nagybácsi, aki finanszírozta a kormány kiadásait és kedvteléseit. Európai Uniónak hívják ezt a kedves rokont, leánykori nevén európai adófizetőnek. Ő működtette idáig a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, de most egy ideje nem küld pénzt, mert megelégelte, hogy a kormány nem hasznos célokra költi a tőlük kapott apanázst.  

Ezért kell a pénz, mégpedig most, de legkésőbb azonnal. Ezért vannak a szigorítások és a takarékossági intézkedések, amelyeket a kormány még véletlenül sem hajlandó megszorításnak nevezni, mert a fideszes kommunikáció szerint megszorításokkal csak a baloldali kormányok élnek.

A NER egyébként jól kitalálta, hogy nem közvetlenül a lakosságot sanyargatja, hanem azokat a bankokat, élelmiszerláncokat, biztosítókat, valamint minden rendű és rangú piaci szereplőket, akik aztán a rájuk kivetett sarcot továbbhárítják a lakosságra. A lakosság azonban mindezt nem veszi észre, azt gondolja, hogy a bankok gonoszak és a multik azok, akik szívják a vérét.

Az csak keveseknek tűnik fel – főleg közgazdászoknak és a még gondolkodásra képes embereknek –, hogy az állampapír valójában az államadósság növelése. Az állampapírokat ugyanis a futamidő lejártával kamatokkal együtt vissza kell fizetni, s ha bejönnek a kormány számításai, vagyis megkapja a tőlünk állampapírokra kért pénzt, akkor 2024-ben mintegy 200 milliárd forinttal több kamatot lesz kénytelen kifizetni, mint 2023-ban. 

Így mulat egy magyar úr, mondhatnánk, azaz, egy magyar kormány. De mi, akik az államnak nem magas beosztású tisztségviselői, hanem csupán polgárai vagyunk, nem mulatunk, inkább szomorkodunk ezeken a számokon. A mi bőrünkre megy ugyanis a játék, bárhonnan is vesz fel kölcsönt a kormány, azt kizárólag a mostani és a leendő adófizetők pénzéből tudja visszafizetni. 

Ez lehetne az ellenzéki pártok egyik feladata: elmagyarázni a fenti összefüggéseket Józsi bácsinak Rémrettetőn, Mari néninek Békésborzadályon, akik nem annyira hülyék, mint amilyennek a kormány látni szeretné őket. Ha érthetően, emberi hangon beszélnek velük, tutira megértik, hogy ki miatt lesz egyre kilátástalanabb az életük. (Hírklikk)