Mikor a szakértői kormány miniszterelnöke, Ódor Lajos átadta a hivatalát Robert Ficónak, őszintén fogalmazott politikai jövőjével kapcsolatban a sajtónak.
Azt mondta, még nem döntött. „Az, hogy valamit nem zárunk ki, nem jelenti azt, hogy biztos, vagy valószínű” – jelentette ki, mikor azt várták tőle, most azonnal mondjon A-t vagy B-t.
Vannak olyan helyzetek az életben, amikor tényleg el kell gondolkodni azon, merre tovább – és ez egy ilyen helyzet volt. Az egyik oldalon ott van a társadalmi igény arra a politikai kultúrára, amit Ódor képvisel. A másik oldalon pedig ott van az aligátorokkal teli politikai mocsár, melybe fejest kellene ugrani. Ódornak pedig volt ideje gondolkodni azon, van-e értelme politikai karrierbe fogni.
Abban a világban, ahol a nép egyik fele politikai megváltóra vár, a másik fele pedig alig várja, hogy szívből gyűlölhessen valakit, nehéz független döntést hozni – hiszen mindenki projektál, saját narratíváival és paneleivel próbál megmagyarázni mindent. Ódor pedig meghozta a döntését, amolyan sajátos, ódoros stílusban. Úgy döntött, ahogy a legjobbnak látta, és nem projekciók alapján.
Nem lesz megváltó. Feladta a független imidzsét – most persze diadalittasan vigyorognak a politikai ellenfelei, hogy lám, kiderült a nagy titok. De ez sem titok volt, csak projekció: Ódor pártfüggetlen volt, mert a szakértői kormány élén annak kellett lennie. De nem volt értékfüggetlen. S ezt sosem titkolta. Miniszterelnökként nem volt egyetlen politikai párt tagja sem. Most, volt miniszterelnökként, hogy politikai pályára lépett, már van pártaffiliációja, még ha nem is lépett be a Progresszív Szlovákiába.
Feladta azt is, hogy politikai messiásként térjen vissza a színpadra. Ez csalódás lehet azoknak, akik azt hitték, hogy talán majd pártot alapít – de ez is csak egy projekció volt. Ódor egy politikai szakmai think-tank vezetőjeként, és EP-listavezetőként tér vissza, és nem játssza el, hogy politikai messiás: azt fogja csinálni, amihez ért. Stratégiákon dolgozik, és az európai térben használja ki tudását.
S ezzel együtt feladta azt is, hogy fejest ugorjon a politikai mocsárba – ez leginkább azok projekciója volt, akik szét akarták cincálni Ódort, és már várták, mikor lesz erre alkalmuk. A volt miniszterelnök egyrészt szakpolitikai dimenzióban képzeli el a pályáját, másrészt európai térben – ami biztosítja számára, hogy elszakadjon az itthoni dzsungelharctól.
S Ódorból nem lesz a szlovákiai magyar politika megreformálója sem – bár ez sok külső szemlélő számára kézenfekvő lett volna, hiszen Ódor magyar nemzetiségű. De ez is csak egy projekció: Ódornak nem terem babér a szlovákiai magyar zárványban, ahol Gyimesi az úr. Persze lehetett volna másként is: a sokszínűségét hangoztató Magyar Szövetség is tehetett volna neki ajánlatot, de ne legyünk naivak. Nincs az az univerzum, ahol ez megtörténhetett volna.
Csend vagy rakéták. Ez pedig felvet majd egy másik érdekes kérdést is: vajon Ódor veszélyt jelent-e a Magyar Szövetség szavazótáborára az EP-választáson? Vannak-e olyan billegő szavazók, akik eddig Berényiékre szavaztak volna, de így, hogy Ódor is indul, változtatnak a döntésükön?
Az EP-választás nagyon kiélezett lesz a Magyar Szövetség számára, hiszen jó mozgósítás és alacsony részvétel esetén még mandátumot is nyerhetnek.
Két forgatókönyv van tehát. Az egyik az, hogy ignorálják Ódort a kampány során, és ha bejut az EP-be, akkor elindulhat egy óvatos kapcsolatépítés. A másik pedig az, hogy Gyimesi György már tárazza a Facebook-rakétákat, és Ódorból lesz majd a mindenkit elveszejtő, progresszív, megtestesült magyarellenes gonosz.
Az olvasóra bízzuk, melyiket tartja valószínűbbnek.(NAPUNK)