Nagy a titkolózás a Magyarországra szállított ukrajnai magyar nemzetiségű hadifoglyok ügyében, amin nem lehet csodálkozni.
Valószínűleg most próbálja hatástalanítani azt a politikai pokolgépet a magyar kormány, amit saját széke alá rejtett. Ha igazak a hírek, akkor Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes magánakciójáról van szó, ami meglehetősen balul sült el. Bárhogy is fog végződni az ügy, az eset rávilágít arra, hogyan keveredik egyes kormánytisztviselők személyében a hozzá nem értés és az önzés. - írja a Szegedi Kattintós
Egy olyan brutális konfliktus esetében, mint az orosz-ukrán háború üde színfolt lehet az, amikor az egyik fél önzetlenségről tesz tanúbizonyságot. Akár így is értékelhetnénk, amikor állítólag az orosz ortodox egyház közvetítésével magyar nemzetiségű ukrán hadifoglyokat adtak át a magyar államnak az agresszor képviselői. A dolog szépséghibája az, hogy önzetlenségről szó sincs, ugyanis az eddigi ismereteink szerint mind az ortodox egyház, mind az orosz vezetés, mind a magyar kormány tőkét szeretne kovácsolni az ügyletből.
Egyedül a szabadon bocsátott katonák és hazájuk, Ukrajna nem járt jól a Semjén Zsoltnak tulajdonított akcióval. Előbbiekről a mai napig nem tudjuk, hol vannak pontosan, illetve milyen feltételeket szabtak számukra ahhoz, hogy végre valóban szabadok legyenek, utóbbit pedig nemhogy nem értesítették a szabadító akcióról, de a magyar hatóságok az ügylet nyilvánosságra kerülése után sem közöltek semmilyen információt az ukrán féllel.
Egyelőre tehát több a kérdőjel, mint a tény ebben a történetben, ennek ellenére is elég világosan kirajzolódik a magyar fél szándéka. Ha igazak az ukrán hírszerzés információi, miszerint propagandacélokra akarták felhasználni a 11 katonát, akkor sem lepődünk meg, hiszen az Orbán-kormány eddigi kommunikációja ebbe az irányba mutatott eddig is. Célja, hogy Ukrajnát minél rosszabb színben tüntesse fel, javítsa az agresszor Oroszországról kialakult képet, ugyanakkor egy humanitárius akció némileg rehabilitálná a háborús uszítóként ismertté vált ortodox egyházat.
Ha tényleg Semjén Zsolt magánakciója volt a foglyok Magyarországra szállítása, akkor komolyan büntetni kéne őt azért, hogy ilyen balul sült el a dolog.
Volna a hazai közönség számára is pozitív üzenete annak, ha Magyarország sajátos orosz kapcsolatainak köszönhetően meg tudna menteni 11 katonát a fogságtól. Az Orbán-kormány ugyanis ezzel azt demonstrálhatná, hogy nem csak papol a magyar kisebbség védelméről, de tesz is érte. Ha pusztán erről lenne szó, nagy kalapemelést érdemelne a magyar kormány, ám ez az akció egyelőre messze van az önzetlen segítségnyújtásnak még a látszatától is.
Egyelőre azonban úgy rejtegetik a 11 katonát, mintha attól kéne tartani, hogy kellemetlen dolgokat árulnának el az akció körülményeiről. Nem engedik az ukrán félnek, hogy kapcsolatba lépjen velük, sőt Dmitro Lubinec, az ukrán parlament emberi jogi biztosa szerint minden megkeresési kísérletüket merev elutasítás követte. Közben az összes hadifoglyot azonosították, és azt is tudják, hol és mikor estek fogságba, és milyen útvonalon szállították őket Magyarországra. A nevüket és rangjukat viszont nem hozhatják nyilvánosságra, pedig a foglyok családtagjai számára nyilván ez fontos lenne.
Ha igaz, hogy a kárpátaljai katonáknak azt a szerepet szánta a magyar kormány, hogy relativizálják Oroszország, illetve az ortodox egyház bűneit, Ukrajnát pedig erőszakosan toborzó, saját kisebbségeit elnyomó államként mutassák be, akkor az olyan érzéketlenségről, sőt rövidlátásról árulkodik, amire az Orbán-kormány 13 éves országlása alatt nem volt példa. Ha ugyanis ezt megteszik a katonák, akkor mind ők, mind az otthon lévő családtagjaik is óriási veszélybe kerülnek. Ez ugyanis nyílt hazaárulás, és gyakorlatilag ellehetetlenítik ezeket az embereket a saját környezetükben.
Bárki is főzte ki ezt a tervet, olyan bűnt követett el, amivel főként azoknak ártott, akiket elvileg meg akart menteni. Mivel azonban az ukrán titkosszolgálat állítólag hozzájutott a magyar fél terveihez, ez a forgatókönyv már biztos, hogy nem valósul meg. A terv kiagyalója és végrehajtója ugyanakkor a saját kormányának is sokat ártott, így nem csoda, hogy forrnak az indulatok a Fidesz felső vezetésében. Ha tényleg Semjén Zsolt magánakciója volt a foglyok Magyarországra szállítása, akkor komolyan büntetni kéne őt azért, hogy ilyen balul sült el a dolog.
Ne legyenek illúzióink, valószínűleg senkinek sem kötnek útilaput a lábára a blamázs miatt, Semjén Zsoltnak pedig biztosan nem kell nyugtalankodnia, hogy elveszíti miniszterelnök-helyettesi pozícióját. A kormány majd valahogy kimászik ebből a csávából is, és valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mi volt az eredeti tervük a foglyokkal. Most azonban az a legfontosabb, hogy a 11 katona - akikről igazából azt sem tudjuk, hogy túszok vagy szabad emberek – valahogy hazajussanak, és találkozzanak a családtagjaikkal. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A háború legjobb része az, amikor a harcosok hazatérnek.” (Szegedi Kattintós)
