Meglepetésemberek is rákerültek a Politico 2024-es befolyásos ember-listájára

Maroš Šefčovič is rajta van a listán, Európa legbefolyásosabb cselekvői között, ahol nemcsak Erdoğan tűnik meglepetésnek, hanem Marine le Pen is. Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke pedig bomlasztó a brüsszeli lap szerint.

A Politico minden év végén összeállítja azon európai személyiségek listáját, akik a következő években a legnagyobb hatást gyakorolhatják a kontinensre. A leghatalmasabb emberen kívül 9-9 személyiséget sorolnak be három kategóriába:

• a cselekvők azok a politikusok, akik végrehajtó hatalommal bírnak,
• a bomlasztók azok, akik a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy váratlan módon felforgassák a játékot,
• az álmodozók pedig egy elvet képviselnek a vitában.

2024-ben európai parlamenti választások lesznek az EU-ban, így a Politico listája azt a kérdést járja körül, hogy vissza tudják-e szorítani a mérsékeltek a szélsőségesebbeket.

Donald Tusk, a leghatalmasabb

Egy éve Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt választotta a Politico Európa leghatalmasabb emberének, ami a lap szerint méltó választás volt, hiszen Zelenszkijnek 2023-ban „sikerült Ukrajna lábát az EU és a NATO ajtói közé tenni”. Ukrajna megkapta az EU tagjelölti státuszát, év végére pedig a csatlakozási tárgyalások megkezdését is megszavazta az Európai Tanács, és bár a NATO-ba Ukrajna nem kapott meghívást, a szövetség potenciális tagjelöltként kezeli és támogatja a megszálló Oroszország elleni harcban.

Most Donald Tusk a lap szerint Európa leghatalmasabb embere. Lengyelország az EU ötödik legnépesebb tagállama, ami a jobboldali-populista PiS-kormányok alatt vitában állt Brüsszellel – a jogállamisági aggályok miatt Lengyelország számára is befagyasztották az uniós források egy részét –, de Németországgal és Franciaországgal is konfliktusos volt a viszony.

A németektől a PiS-kormány rendszeresen jóvátételt követelt a második világháborús pusztítás miatt, Emmanuel Macront pedig azért bírálta, mert az többször is próbálta jobb belátásra bírni Putyint Ukrajnával kapcsolatban. Tusk, aki korábban az Európai Tanács elnöke, majd az Európai Néppárt elnöke is volt, várhatóan normalizálni fogja mindannyiukkal a viszonyt, győzelmével pedig visszaszorult a populizmus az EU egyik legnagyobb tagországában.

Meloni, Le Pen és Erdoğan is cselekvő

A cselekvők listáján az első helyezett Giorgia Meloni olasz miniszterelnök lett, aki a 2022 győzelme óta a korábbi euroszkeptikus és oroszpárti megnyilvánulására rácáfolva elkötelezett atlantista külpolitikát folytat. Meloni pártja, az Olaszország Fivérei az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja (ECR) pártcsalád tagja, aminek egyben Meloni az elnöke is. Az EP-választásokon az ECR megerősödése várható, így a legnagyobb pártcsalád, az Európai Néppárt is keresi Melonival a kapcsolatot.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a második a cselekvők listáján, aki miközben egy sor válságon és meghatározó eseményen vezette keresztül az uniót, a saját hatalmát is megszilárdította, aminek köszönhetően megkapta „a királynő” becenevet. 2024-ben lejár az Európai Bizottság ötéves ciklusa, az Európai Tanács javaslata alapján az Európai Parlament új elnököt nevez ki és új Bizottság áll fel. Von der Leyent jó eséllyel kinevezik a következő ciklusra is.

A cselekvők listáján szerepel még

• Emmanuel Macron, aki immár a második elnöki ciklusát tölti – Franciaországban legfeljebb két cikluson keresztül lehet ugyanaz a személy az elnök –, és mivel nem kell az újraválasztására törekednie, egy sor népszerűtlen reformot végrehajthat az országban.
• Andrij Jermak, Zelenszkij elnöki hivatalának vezetője, aki kulcsfontosságú szerepet tölt be Ukrajna külpolitikájában: sok esetben ő tárgyal Zelenszkij nevében a külföldi partnerekkel, üzleteket és megállapodásokat üt nyélbe, és igyekszik meggyőzni a fejlődő országokat, hogy Oroszország helyett Ukrajna mellé álljanak.
• Recep Tayyip Erdoğan. A török elnök az autoriter hatalmáról ismert, mégis a cselekvők között szerepel a Politico listáján, köszönhetően annak, hogy közvetítő szerepet játszott Ukrajna és Oroszország között, nyélbe ütötte a Fekete-tengeri gabonaegyezményt és annak megújításán dolgozik. Erdoğan azt is szeretné elérni, hogy Törökország még 2004-ben megkezdett, de már régóta befagyott Európai Unió-s csatlakozási tárgyalásai újrainduljanak – részben erre használta Svédország NATO-csatlakozásának halogatását. Törökország EU-csatlakozására nincs esély, de több tagország vezetője szorosabbra venné az együttműködést Erdoğannal.
• Maroš Šefčovič, akinek 2019-ben nem jött össze a szlovákiai elnökválasztás, de Brüsszel egyik meghatározó politikusa lett. Neki pusztán azért van helye a listán, mert uniós biztosként egy csomó munkakört halmozott fel: ő felel a Green Dealért, ő a vezeti az EU tárgyalásait az Egyesült Királysággal, ő felel az intézményközi kapcsolatokért, valamint a kapcsolatokért Andorrával, Izlanddal, Monacóval, Norvégiával, Liechtensteinnel, San Marinóval és Svájccal.
• Marine Le Pen, aki Franciaország következő elnöke lehet, és aki szép lassan az oroszbarát szélsőjobboldali vezetőből elfogadott és egyre népszerűbb elnökjelöltté márkázza át magát.
• Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke. 2024-ben nagy feladat vár rá: a még a Covid-járvány alatt meggyengült uniós gazdaságot kell rendbe szednie a költségvetési szabályokat meghatározó, megreformált Stabilitási és Növekedési Paktum újbóli bevezetésével.
• Keir Starmer, a brit Munkáspárt vezetője, aki 2020-as megválasztása óta visszakormányozta a pártot baloldalról középre, és a szintén 2024-ben tartandó választások után ő lehet az Egyesült Királyság következő miniszterelnöke.

Orbán bomlasztó, ahogy nagy kritikusa, Manfred Weber is

A bomlasztók listájának első helyezettje Elvira Nabiullina, az orosz központi bank elnöke, akinek köszönhetően Oroszország már a Krím 2014-es annexiója után kivédte a nyugati szankciók hatásait, és Ukrajna megtámadása óta is leginkább Nabiullinának köszönhető, hogy az orosz gazdaság nem roppant össze.

Ugyanezen a listán szerepel a 2017-es katalán függetlenségi népszavazás megszervezéséért elítélt, belgiumi emigrációban élő Carles Puigdemont is, aki a 2023-as spanyol választások királycsinálója lett: Pedro Sánchez kormányát a katalán képviselők azzal a feltétellel támogatták, hogy a népszavazás miatt elítéltek kapjanak amnesztiát. Puigdemont tehát hazatérhet, és valószínűleg nem mondott le a katalán függetlenség kivívásáról, miközben nagy befolyást gyakorol a spanyol politikára, mert a kormánynak továbbra is szüksége van a katalán képviselők támogatására.

Ezen a listán szerepel természetesen Orbán Viktor is, aki 2024-ben azért jelent a szokásosnál is nagyobb veszélyt az EU egységére, mert az év második felében Magyarország lesz a tagországok szakminisztereit tömörítő Európai Unió Tanácsának soros elnöke. Budapest fogja meghatározni a miniszteri ülések napirendjét és vezeti majd az üléseket. Magyarország a soros elnökséget közvetlenül az EP-választások után veszi át, és sokan attól tartanak, hogy Orbán az európai értékekkel szembemenő politikát visz majd abban a kényes pillanatban, amikor a kulcsfontosságú feladatokat felosztják az uniós intézményekben.

Ugyanakkor Orbán már semmilyen szinten nem számíthat a Donald Tusk vezette Lengyelország támogatására. A Politico szerint esetleg Robert Fico vagy a holland Geert Wilders segítségében bízhat, ha utóbbinak sikerül addigra kormányt alakítania Hollandiában. Fico azonban egyelőre nem mutat hajlandóságot arra, hogy szembemenjen az EU politikájával.

• Annalena Baerbock német külügyminiszter szintén bomlasztó a Politico szerint amiatt, hogy túlságosan is egyenesen beszél a diplomáciai tárgyalópartnereivel.
• Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnöke pedig azért került fel a listára, mert – hogy az EP-választáson a pártja mellé állítsa az EU migrációs politikája és az új zöld törvények miatt elégedetlen választókat – egyre inkább jobbra tolja az EPP-t, miközben aláássa Ursula von der Leyen politikáját is. 2019-ben egyébként az akkori EP-választást megnyerő Néppárt listavezetőjeként Weber volt az Európai Bizottság elnöki posztjának várományosa, azonban az addigi szokást felrúgva nem őt, hanem von der Leyent választották meg a Bizottság elnökének.
• Tom Van Grieken belgiumi politikus célja, hogy Flandriát elszakítsa Belgiumtól, ő ezért szerepel a listán a bomlasztók között.
• Jovita Neliupšienė litván diplomata lesz az EU következő washingtoni nagykövete. Ha Trump győz az amerikai elnökválasztáson, az orosz fenyegetés miatt már évekkel korábban is vészharangot kongató Neliupšienė-nek nehéz dolga lesz meggyőzni őt Kijev további támogatásának szükségességéről.
• Bidzina Ivanishvili, Georgia korábbi miniszterelnöke, ma pedig a leggazdagabb embere továbbra is döntő befolyással bír a georgiai politikára. Miközben Georgia az EU-ba igyekezne, Ivanishvili inkább Moszkva felé irányítaná az országot.
• Björn Höcke a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt Türingia szövetségi vezetője, a párt egyik legszélsőségesebb tagja. A Politico szerint az AfD-ből hiányzik egy karizmatikus vezető, és pont Höcke válhat azzá. Az AfD ma a második legnépszerűbb párt Németországban, a felemelkedése komoly hatással lehet nemcsak Németországra, hanem az egész EU-ra.

Zelenszkij immár álmodozó

Míg a tavalyi listán Európa leghatalmasabb embere volt, most már az álmodozók listájának élén szerepel Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. A Nyugat egyre kevésbé lelkesen támogatja Ukrajna harcát a megszálló oroszokkal szemben.

A börtönben raboskodó és egyre rosszabb állapotban lévő orosz ellenzéki, Alekszej Navalnij továbbra is inspirálja Putyin bujkáló vagy emigrációba kényszerült hazai kritikusait.

Gérald Darmanin fiatal francia politikust Franciaország következő miniszterelnökeként és Emmanuel Macron elnök potenciális utódjaként tartják számon. Darmanin Macron pártjának feltörekvő, keményvonalas politikusa, az ambícióit azonban beárnyékolják a vele szemben felhozott nemi erőszakkal és szexuális zaklatással kapcsolatos vádak.

Roberta Metsola az Európai Parlament elnöke egy hónappal Putyin ukrajnai inváziója után vette át az EP vezetését, ő volt az első az EU intézményeinek vezetői közül, aki Ukrajnába látogatott, amivel komoly elismerésre tett szert. Az EP történek legfiatalabban – 43 évesen – megválasztott elnökeként sokat tett azért, hogy a fiatalok körében is népszerűsítse az EP-választásokat, azonban a Quatargate-botrány – a gyanú szerint EP-képviselők Katarból és Marokkóból fogadtak el kenőpénzt – őt is komoly kihívások elé állította és állítja az EP választások előtt.

A listán szerepel még

• Mary Lou McDonald ír politikus, aki a következő választások esélyese, és aki ha győz, a baloldali Sinn Féin párt élén teljesen átírhatja az ír politikát.
• Petr Pavel cseh elnök, aki minden befolyását a Nyugat-barát politika előmozdítására használja fel.
• Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, akinek idén járna le a 12 éves mandátuma, de a NOB párizsi olimpiai játékok előtti éves ülésén lehetséges, hogy eltörlik a 12-éves időkorlátot.
• Nigel Farage, a brexit egyik kezdeményezője és arca, aki bár sosem volt sem miniszter, sem képviselő, továbbra is tényező a brit politikában.
• Jenni Hermoso spanyol női labdarúgó kulcsszerepet játszott Spanyolország győzelmében a 2023-as ausztráliai világbajnokságon. A győzelem után a spanyol labdarúgó-szövetség elnöke arcon ragadta és szájon csókolta, ami a futball me too-pillanata lett. Hermoso azóta a nők által a sportban elszenvedett nehézségek elleni küzdelem arca lett, és ezt a küzdelmét 2024-ben is folytatja.

A Politicónál tehát úgy látják, hogy az olyan keményvonalas populisták, mint Erdoğan vagy Le Pen, inkább cselekvők lesznek 2024-ben, mintsem bomlasztók. Erdoğan egyébként sem érdekelt az EU-bomlasztásában, még ha a rendszere nem is kompatibilis az unió értékeivel, Le Pen pedig bejárhat egy olyan utat, amit Giorgia Meloni is bejárt. (NAPUNK)