Idén karácsonykor sem feledkeztek meg a nehéz sorsú emberekről a debreceni civilek.
Az ingyen kenyér legfőbb morálja aztán mégiscsak az, hogy sokáig nem lehet ám ingyen kenyérrel tolni, halasztani egy nagy problémát. Főként pedig nem járja, hogy a hatalmas állam, mely megadóztatja még az álmainkat is – ezt is egészen a társadalomra tolja. Tessék a hatalmas államnak gondoskodni mindenki számára jogról és kenyérről.
/Ady Endre: Az ingyen kenyér morálja; Nagyváradi Napló 1902. december 21./
Tavaszi napsütés karácsony második napján. Sokan vannak, akik még az előző napi fáradalmakat pihenik ki otthon, ugyanakkor Debrecenben, a Petőfi téren már 10.00-óra előtt gyülekeznek az emberek. Várják, hogy 11.00-órakor elkezdődjön a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete által meghirdetett ünnepi ételosztás.
A civil szervezet 2012-óta hívja vendégségbe karácsony másnapján is mindazokat, akik számára az ünnepek is csak annyit jelentenek, hogy nincs mit enniük. Az egyesület igyekszik karácsonyi hangulatot varázsolni, mindez azonban nem pótolja az elveszett otthon melegségét, a közös várakozást, boldogságot Szentestén.
A téren gyülekezők többsége kisnyugdíjas, sokan közülük egyedülálló. Sokan jöttek gyermekeikkel, akik első kérdése, volt: mit kapnak. A 2010-es évek elején a hajléktalanok voltak többségben, ma már ez nem így van. Az utóbbi években mind több, egykor szebb napokat látott honfitársunk szorult a társadalom peremére, került egzisztenciális válságba. A covid, majd az egekbe szökő élelmiszer infláció sokak életét roppantotta végzetesen ketté.
A téren lévők többsége a 2010 utáni évek legnagyobb vesztesei, akiknek az egyetlen "bűnük", hogy szegények. Sajnos segítségre nemigen számíthatnak. A kormányzatból kiveszett-ha volt egyáltalán--az emberség, a magyar társadalom szótárából pedig fokozatosan kikerült a szolidaritás szó.
Sajnos karácsonykor is sok gyermek érkezett az ételosztásra a szüleivel. Számukra a Megváltó ünnepe nem a csili-vili díszekről, nem az ajándékokról szól. Ezeknek a gyerkőcöknek a legnagyobb örömet az jelenti, ha karácsonyi ünnepek minden napján jóllakottan tudnak lefeküdni. Sajnos ez a kívánságuk sem teljesül mindig. Felfoghatatlan, hogy egy magát kereszténynek és családbarátnak mondott országban ezrével vannak gyermekek, akik rendszeresen éheznek, több százezren, akik rendszertelenül táplálkoznak.
Vajon tisztában vannak-e a magyar emberek azzal, hogy csak a kék plakátokra kidobott milliárdokból meg lehetett volna szüntetni a gyermekéhezést. Érdekel ez ma bárkit Magyarországot? Egy gyermek nem lehet hibás azért, hogy szegény családba született. Képzeljünk el egy olyan országot, hol a felnőtteknek, gyermekeknek nem az óriásplakátokról kell megtudniuk, "jobban élnek"; hanem csak úgy "egyszerűen" megélik azt. Sikerült elképzelni?
Karácsony - úgy mondják--a szeretet ünnepe. De vajon miért csak pár napig tart ez a "kötelező" szeretet. Miért nem lehet "csak úgy" szeretni az év minden napján?
Miért nem működik a szociális ellátórendszer, miért bűn napjaink Magyarországán "csórónak" lenni?
A 21.században, Európa szívében nem lehet azt biztosítani, hogy a nélkülözők-felnőttek és gyermekek-- az év minden napján ellátást kapjanak? A hosszú téli szünet alatt vajon hány iskoláskorú gyermek nem jut rendszeresen ételhez?
A karácsony másnapi debreceni ételosztás szikár tényei: kiosztottunk 150 adag
töltött káposztát, több kilogramm szaloncukrot, 30 kilogramm kenyeret,150 csomag
karácsonyi süteményt, közel 80 kilogramm almát, narancsot, sok-sok édességet és péksüteményt.
Az ünnepi ebéd költségeit egyrészt saját zsebből, másrészt magánemberek adományaiból fizettük. Örömünkre, nagyon sokan járultak hozzá pár ezer forinttal az ételosztáshoz. Köszönjük azoknak a debreceni polgároknak a támogatását, akik ma a Petőfi térre személyesen hozták ki adományaikat. Nagyszerű felebaráti cselekedet, hálásak vagyunk érte. Köszönjük a pékségeknek az egész éves rendszeres adományokat.
A legközelebbi ételosztásra már 2024-ben kerül sor. Január 28 -án várjuk meleg ebédel a debreceni rászorulókat.
Minden magyar politikus, minden honfitársunk figyelmébe ajánljuk Dr,Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök gondolatait:
Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?
Boldogabb új esztendőt Magyarország!
Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület elnöke
