Impozáns külpolitikai szerzőstábot hozott össze ma a Hírklikk: Balázs Péter volt külügyminiszter és Simonyi András volt washingtoni magyar követ – mindkettő kiváló szakember – is írással jelentkezett.
És egy némileg kapcsolódó, Kiss Róbert Richárd tollából, a felhőkarcolókról és Budapest idegenforgalmáról. Csak az a baj, hogy mind a hárman melléfogtak!
1./ Balázs („Orbán hiába erőlködött, átléptek rajta”) a legutóbbi EU-csúccsal foglalkozik, arra a következtetésre jutva, hogy Orbánt kiküldték a teremből, ezzel megtalálták vétózásának, kekeckedésének ellenszerét!
Na, mármost! A szerző lép át egy rendkívül fontos körülményen!
Orbán kávészünete a csúcs napirendjén szereplő három határozat közül a legkevésbé fontos, inkább elvi támogatást deklaráló ügyben, Ukrajna uniós csatlakozásának kérdésében zajlott.
A kérdés persze fontos, csak a./ egyelőre nem időszerű, és amennyiben az oroszok győznek, ami valószínű, akkor tárgytalanná is válik egy Belorussziához hasonló csatlós (sá váló) állam esetén, b./ ha az ukrán szuverenitás a fenti okból mégsem sérülne, azaz mégsem vesztik el a háborút, a csatlakozási tárgyalások évekig is eltartanak, és Orbánnak „még hetvenöt alkalma lesz vétózni”! Jelenleg tehát Zelenszkij üres kezébe csordogál a víz Brüsszelből!
Annál is inkább, mert Orbán a valóban húsba vágó és sürgető másik két ügyben – erről Balázs megfeledkezik – igenis vétózott.
Megakasztotta Ukrajna háborús segélyezésnek újabb csomagját, és mivel a republikánusok is blokkolták az ukrán katonai-pénzügyi segélyt, az ukránok lassan siralmas helyzetben lesznek: kifogynak nem csak az emberanyagból (melyet most már a legkétségbeesettebb módokon, nők, és a külföldre menekült férfiak besorozásával próbálnak megoldani – kétséges eredménnyel), hanem a fegyverzetből, lőszerből is.
Ami pedig az oroszok kifulladását illeti, Amerika az, mely olyan mértékben helyezte ki a fegyverzetét Ukrajnába és a Közel-Keletre, hogy Japánból szerzi be a saját szükségleteire az általa korábban eladott Patriot-rakétákat, illetve a licenc alapján Japánban gyártottakat.
Pillanatnyilag tehát Orbán – Putyin érdekében – Ukrajna torkára lépett!
Cserébe a nagy semmiért, amit „föladott”!
A költségvetés kiegészítésének megvétózása pedig az Uniót hozza olyan helyzetbe, hogy nincs megfelelően jóváhagyott költségvetése.
Akkor ki erőlködött hiába, és kin léptek át, Balázs Úr?
2./ Nem jobb a helyzet a másik írással sem!
Simonyi („Orbán hiába tesz Trumpra, a kapcsolatok kudarca pedig Orbán sara”) azon elmélkedik, hogy Orbán neve mára „egy szűk, szélsőséges republikánus kört kivéve szitokszóvá vált az amerikai politikai elitben, és ennek következményei hosszú távon lesznek érzékelhetőek”!
Sorolni is hosszú mindazt, amivel Orbán szembe ment az amerikai politikával -mondja Simonyi (azért sorolja, én az írás terjedelmére tekintettel nem).
Simonyinak abban igaza van, hogy mélyponton vannak az amerikai-magyar kapcsolatok, abban is, hogy ez Orbán bűne! És abban is, hogy Orbán, akár a legutóbbi elnökválasztás előtt, mindent egy lapra feltéve hazardírozik: számára csak egy befutó létezik: Trump.
Sajnos azonban a következtetéseket illetően az amerikai politikát egyébként kiválóan ismerő szerző téved!
A „szűk, szélsőséges republikánus kör” nem minoritás, pillanatnyilag, és egyre jobban eluralja a lassan már fasizálódó Republikánus Pártot, az amerikai választópolgároknak pedig jelenlegi közvélemény-kutatások szerint szignifikáns többsége Biden helyett Trumpra, esetleg egy „másik Trumpra” fog voksolni.
Legalábbis ma ezt tenné! És Biden működését tekintve nem nagyon várható pálfordulás az ügyben.
Emberi számítás szerint tehát váltás jön az amerikai politikában a következő ciklusban: republikánus, méghozzá szélsőséges republikánus elnök, kétharmad/egyharmad arányban republikánus többségű Szövetségi Legfelsőbb Bírósággal.
Hogy mi lesz a Szenátusban, és a Képviselőházban megmarad-e a jelenlegi, mindössze Kamala Harris alelnök döntő szavazatán alapuló demokrata többség, és mellesleg hogyan alakul az egyes államok kormányzóinak, törvényhozásainak összetétele, az sem mindegy, bár közvetlen hatása utóbbinak az amerikai-magyar kapcsolatokra nincs.
Mindenesetre a vágyak birodalmába tartozik a Trump által egyébként török elnöknek titulált Orbán további vesszőfutását prognosztizálni!
Török, vagy nem török, Trump elnöksége nagy mértékben javítani fogja a pozícióit az Újvilágban. És ezt nem látni: különös vakság!
Persze, mi az a hosszú táv? Hiszen Simonyi szerint Trump, ha megválasztják, akkor is (csak) négy évig lesz elnök, utána pedig nem felejtik el, hogy Orbán az amerikai érdekek ellen játszott!
Kisztihand! Egyfelől: az a négy év is kibírhatatlanul sok lesz, másfelől kik nem felejtik el? Kit érdekel Magyarország?
A világ számtalan problematikus, sőt válságjelensége között, melyekkel az Egyesült Államoknak meg kell(ene) küzdenie, miközben erre egyre kevésbé alkalmas (és hajlandó), majd Orbán Magyarországával foglakoznak?
3./ A nagy vihart kavart Maxi- (vagy Mini-) Dubai kapcsán Kiss Róbert Richárd „Azért jönnek a turisták Budapestre, mert kevés szebb, élhetőbb város van”, azon elmélkedik, hogy kellenek a fővárosba üzleti negyedek, felhőkarcolók, és egyre többen látogatják külföldről szép fővárosunkat, melyben feledhetetlen élményben lehet részük.
És egyben vérig dicsérte a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató nevű műintézményt.
Kiss kiváló turisztikai-idegenforgalmi szakember, nem is értem, hogy mi vezette erre az írásra!
A fővárosnak a pandémia után lassan fellendülő idegenforgalmát (akár már előtte is jó részben) Budapest szép fekvésén kívül elsősorban a gyenge, szar forint, az olcsó kurvák és piák, a könnyen beszerezhető drog, és persze különféle sportesemények apropóján ide látogató népek hozzák össze.
Szemben a harminc-negyven évvel ezelőtti helyzettel, amikor múzeumokba, színházakba, kiállításokat megnézni jöttek sokan, egy pezsgő szellemi-kulturális életű városba.
Az egy másik szegmense volt az idelátogatóknak. Valahogy rokonszenvesebb.
Ami a felhőkarcolókat illeti (ez a szerzőnek egy, a Hírklikk-tévén elhangzott beszélgetéséből is kiderül (meghallgatható a lapban), a világ változik!
Miért ne lehetnének Budapesten is felhőkarcolók, és üzleti negyedre szükség van!
Bécs és Prága ugyan nem kér e magasépítményekből, mert –Budapesthez hasonlóan – tönkre tennék a város látképét, Amerika már így épült, Dubaiban pedig, a homoktengerben nincs látvány, amit tönkretehetne, de az elképzelés, nevezzük nagyzolásnak, nálunk már bizonyos múltra tekinthet vissza: a hetvenes években jött divatba, hogy minden megyeszékhely felhúzott egy ilyet (na, nem felhőkarcolót, csak magasépületet), igyekezvén legalább egy emelettel rálicitálni a konkurenciára, melyeket a köznép csak „megye faszának” nevezett, és azt hiszem, ma már egyik sem áll.
Az újjáéledt kivagyiság-divat első eleme, a MOL-székház, beázó klotyókkal már elkészült, sokat rontva a városképen.
Most pedig, Hermádi után Mészáros mutatja meg, hogy ki az úr a házban, az Árpád-híd tövét akarja megszórni ilyesmikkel a gigabankja számára.
Örömmel várjuk eme újabb improduktív, megalomániás beruházást, mely a városon tehénlepény szerűen elterpeszkedő, a Népstadiont váltó új létesítmény mellett igazi hungarikumnak ígérkezik.
Ami az üzleti negyedet illeti, teli van a város félig, vagy teljesen üres irodaházakkal, üzleti negyedhez ugyanis üzlet is kell!
De még jobban kellenének olcsó bérű állami/önkormányzati bérlakások, csakhogy az nem üzlet!
Ami meglepő, ha azt vesszük, hogy a háború előtt rentábilis beruházás volt bérházakat építeni és a lakásokat (nem csak luxus- és polgári, hanem munkáslakásokat is) kiadni.
Még úgy is, hogy nem harminc évente tatarozták az épületeket.
Ámbár az is igaz, hogy az idegenforgalomban érdekelt turisztikai szakértőket az ilyesmi nem nagyon izgatja.
