"Olyan bálban vagyok megtáncoltatva, ahová el sem mentem"
Ez egy üzleti tranzakció volt, mely tőlem, mint a kiadó egyik szerzőjétől, teljesen függetlenül, a megkérdezésem és a tudtom nélkül jött létre, ami így helyes, hiszen nem vagyok tulajdonos, s az pedig, hogy ki a tulajdonos, ki kell mondanom, nem tartozik rám
– mondta Náray Tamás a Magyar Hangnak a Libri-ügy kapcsán. A Spanyolországban élő divattervező, festőművész, író a Zarah-trilógia, Az utolsó reggel Párizsban és az Anyám szerint című kötetek alkotója a kiadói csoport egyik legsikeresebb szerzője.
Sajnálatos módon emiatt viszont engem a közvélemény folyamatos nyomás alá helyez. Nem kívánom megkerülni a kérdést, de szeretném világossá tenni, hogy véleményem szerint az én dolgom nem az, hogy állást foglaljak egy üzleti tranzakcióról – méghozzá aktuálpolitikai optikán keresztül –, hanem az, hogy megfelelő könyveket írjak, mely feladatom ellátásához eddig is minden támogatást megkaptam a kiadómtól, s tekintettel arra, hogy ezek a kiváló szakemberek továbbra is a kiadó hírnevét öregbítik, bízom abban, hogy ez a jövőben is így lesz
– fogalmazott Náray Tamás.
Mint ismert a százmilliárdokkal hatalmasra hizlalt kormányközeli tehetséggondozó Mathias Corvinus Collegium (MCC) lett a piacvezető magyar könyvkereskedelmi és -kiadói vállalkozás, a Libri Csoport többségi tulajdonosa. Az MCC 2021-ben vásárolta be magát a Libribe, akkor még kisebbségi részvényesként, tulajdonosi részesedése idén nőtt 98,7 százalékra. A G7 gazdasági portál cikkéből kiderült, az MCC feltehetően nyomásgyakorlással vette rá az addigi többségi tulajdonos Balogh Ákost, hogy megváljon részesedésétől. A hírek szerint az üzlet már korábban megköttetett, ám a bejelentéssel megvárták az Ünnepi Könyvhét végét, nehogy az esemény alatt látványos botrány kerekedjen a felvásárlásból. Heves reakciókból így sem volt hiány, több szerző azonnal jelezte, hogy nem kívánja folytatni a munkát a Librivel, van, aki kivár, Bödőcs Tibor pedig szatírába fojtotta bánatát.
A kormányközeli szervezet térfoglalása kapcsán kerestük meg Náray Tamást is, aki a Magyar Hangnak nyilatkozott először az ügyben.
Jóslatokba és fejtegetésekbe bocsátkozni komolytalan, ahogy komolytalan volna az azonnali, indulatoktól túlfűtött reagálásom is, de természetesen belátom, hogy egyrészt én valóban higgadtabb vagyok sok tekintetben az átlagosnál, különösen üzleti kérdésekben, másrészt valóban bármire lehet opció
– írta válaszában.
Ahogy többször is elmondtam már, a könyvkiadás – különösen ennél a kiadónál –, nem szimpátián, barátságon, vagy éppen politikai-ideológia hovatartozáson alapul, hanem szakmai munkán, ráadásul: üzlet. Kiadónak és szerzőnek egyformán. Tehát nem egy „szólótáncos” műfaj, hanem közös munka, hiszen ahhoz, hogy Náray Tamás könyve bestseller legyen, amihez természetesen kell a megfelelő tartalom, ezt kár is lenne vitatni, de kell még legalább tizenöt, húsz szakembernek az igazgató által összehangolt munkája, szerkesztőktől, marketingeseken át a bolti eladókig, amelyről nem szabad semmilyen kényszerítő körülmény hatása, vagy külső nyomás gyakorlása alatt megfeledkezni.
Vagyis én most egy olyan bálban vagyok megtáncoltatva, ahová el sem mentem, és soha nem is akartam volna elmenni. Az, hogy emberi jogi kérdésekben, jelesül az állampolgárok bármilyen szempontok szerinti rangsorolása ellen szót emelek magánemberként, vagy négyévente hova teszem az ikszet, nem teremthet kötelező összefüggést azzal, bármilyen elvek mentén, hogy a kiadóm megbecsült írójaként leromboljam a több mint tízéves erőfeszítéseink eredményét. Hangsúlyozom, hogy én évente egy, vagy két könyvet írok meg, melyek két-három éves átfutási idővel kerülnek az olvasók kezébe, az első jegyzetektől, a nyomdakész munkáig. És van ami, pontosabban akik még mindennél is fontosabbak: az olvasóim. Azok az emberek, több tízezren, százezer fölött is talán, akik a könyveimet vásárolják, és évről évre várják. Hűségesen sorban állnak a dedikálásokon, órákon át, és elhalmoznak a szeretetükkel. Nekem, a döntéseim meghozatalánál rájuk is tekintettel kell lennem. Ugyanakkor azt is elfogadom, hogy nem mindenki ilyen termelékeny.
Az üzleti tranzakció magyar kulturális életre gyakorolt hatását, a könyvkiadás hosszú átfutási ideje miatt, ha lesznek, csak évek múlva lehet látni, ezért akkor kell majd kötelezően visszatérni a témára. A feltételezés nem tény, a jövendölgetés pedig azt a muníciót veszi el, ami elengedhetetlen az alkotói munkához, melyre legyen így, vagy úgy, de a magam részéről továbbra is koncentrálni szeretnék
– zárta levelét. (hang.hu)
