Népszerű elképzelés, hogy a magyarok okosak, innovatívak, és fontos szerepet töltenek be a világ tudományos életében.
A kormányok gyakran büszkélkednek magyar találmányokkal és Nobel-díjasokkal, különösen most, hogy Karikó Katalin és Krausz Ferenc személyében idén két magyar tudós is átvehette a legrangosabb tudományos elismerést. Ha azonban rendszerszinten nézzük meg az adatokat, a kép sokkal kedvezőtlenebb. - írja a g7.hu
Reális képet a nemzetközi tudománymetrikában elterjedt mérések alapján lehet alkotni. Az egyik legegyszerűbb, mégis hatékony mérőszám a tudományos publikációk számának és fontosságának követése. Ez utóbbit az egyes tudományos cikkekre érkező hivatkozások mutatják.
A tudományos életben a publikációkat megjelentető folyóiratokat több lista alapján is rangsorolják. Az indexált, magas minőségű folyóiratok például a Scopus adatbázisban érhetők el, ahol az egyes szerzők országa, a cikkeikre érkező hivatkozások is követhetők. Az ebből készült ranglisták a SCImago adatbázisban nyilvánosan elérhetők.
Ez alapján az utóbbi szűk három évtized első felében lassú volt a magyar visszaesés, majd 2008-tól felgyorsult. Igaz, ezzel nem vagyunk egyedül a régióban, részben a fejlődő országok gyors felzárkózása miatt.
A fenti grafikonon érdemes a legördülő menüben nemcsak a helyezést, hanem más mutatókat is megnézni. A megjelent tudományos cikkek számának csökkenésénél kisebb volt azok idézettségben a régiós országok, így hazánk esetében is a visszaesés üteme. Ez arra utal, hogy a minőségben nem volt visszaesés. Ezt támasztja alá, hogy az egy közleményre jutó hivatkozások száma növekedést mutatott sok ország esetében, így Magyarországon is.
Nemcsak a régió országaihoz érdemes hazánkat hasonlítani, hanem a 2021-es rangsorban néhány helyezéssel előttünk és utánunk végző országokkal is. Argentínával mozgott együtt Magyarország a tudományos teljesítményben az elmúlt évtizedekben – a folyamatos lecsúszásban. A többi velünk egy ligába tartozó ország fejlődő, gazdasági teljesítményben tőlünk elmaradó ország alapvetően, az Egyesült Arab Emirátusok kivétetelével.
A fenti grafikonok országonként mutatják a teljesítményt, ezért lakosságarányosan is kiszámoltuk a mutatószámokat. Így a magyar tudományos publikációk száma a világ országai között az 51. helyre elegendő, csak Bulgáriában és Romániában alacsonyabb a tudományos teljesítmény az Európai Unióban.
Lakosságarányosan 1996 és 2002 között a 29-30. helyen állt Magyarország, majd 2003 és 2010 között a 40. helyig csúszott vissza. A visszaesés 2021-ig az 50. helyig folytatódott. Ennek akár az ázsiai és egyéb fejlődő országok gyors előretörése is lehetne oka. De nem arról van szó, hogy minden térségbeli ország hasonló utat járt be. Az alábbi ábrán azt mutatjuk meg a V4 országok és Ausztria példáján, hogyan nézett ki a világ országainak az egymillió főre jutó tudományos cikk megjelenése 1994 és 2021 között.
Míg Magyarország 21 helyet esett vissza, Szlovákia 17-et, Lengyelország 14-et, a csehek csak egyet. 1996-ban Csehországhoz nagyon közel állva Magyarország volt a második a régióban, ma már az utolsó. Ausztria pedig meg tudta őrizni a teljes időszak alatt a 17. helyét.
Hazánk tudományos teljesítménye nemcsak a világ egészéhez, de a régió országaival összevetve is gyorsan esik vissza.
Nagyjából hasonló régiós sorrend rajzolódik ki a Nature adatbázisa alapján is: a magyar kutatók közleményei a 34. helyen állnak lakosságarányosan – Ausztria, Lengyelország és Csehország mögött, megelőzve Szlovéniát, Romániát és Horvátországot.
Hiányzó források
A kormányzat szívesen hangoztat győzelmi jelentéseket arról, hogy soha nem látott magasságokban van a hazai k+f költés. A GDP-arányos teljes k+f kiadás valóban magas, de ez az üzleti szektor kiadásainak köszönhető. A magyar állam kifejezetten keveset költ k+f-re, az egyik sereghajtó Európában. Az ábrán is látható Szlovákia és Románia mellett csak Olaszország, Lettország és Litvánia költ a magyar kormánynál is kevesebbet a területre.
A magyar vállalati k+f költés magas szintje alapvetően jó hír is lehetne, de nem arról van szó, hogy a nemzetközi és hazai cégek magasabb innovációs fokozatra kapcsoltak. Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, néhány külföldi nagyvállalat adja a teljes hazai k+f kiadás java részét. Ezek motivációja pedig sok esetben az adók csökkentése, és nem valami igazán jelentős innovációs tevékenység. Az alkalmazott kutatást, az anyavállalatot kiszolgáló „szellemi bérmunkát” k+f-é minősítve ugyanis nagyon jelentős társaságiadó-kedvezményekhez jutnak. Ez az egyik fő oka például annak, hogy az Audi évtizedek óta nem fizet szabad szemmel látható társasági adót.
A k+f kiadások, licencdíjak a nemzetközi vállalatok eltérő országaiban lévő leányvállalatai közti nyereségátcsoportosítás kevés olyan eszköze közé tartozik, ahol a mai napig jelentősebb mozgástér van az adózás optimalizációjára. A transzferárszabályok ugyan egyre szigorodnak, de a k+f adókedvezményeket jól lehet hasznosítani az adók csökkentésére.
Különösen érdekes, hogy viszonylag magas a magyar kutatók száma a fejlett országokkal összevetve. A kutatók számában a vállalati és állami szféra adatai is benne vannak. Magyarország ebben a mutatóban Ausztria után a régiós vezető, az OECD és EU átlag felett van a munkaképes korú lakosságra jutó kutatók száma. Felvetődhet, hogy ilyen sok kutatóval miért nincsenek jobb eredmények, miért az egyik régiós és európai sereghajtó hazánk. Ez feltehetően a nemzetközi vállalatok k+f kiadásainak minősítése, a csábító adókedvezmények miatt lehet így.
Hiányzó innovatív eredmények
Nem csak a tudományos eredmények, a szabadalmak terén sem látni, hogy a magyar k+f költések növekedése mögött érdemi teljesítmény lenne. Az egymillió főre jutó benyújtott szabadalmak száma az elmúlt évtizedben alacsony szinten maradt. Magyar feltalálóktól a hetedik legkevesebb szabadalmi bejelentést fogadta az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) 2021-ben.
Bár az egymillió főre jutó szabadalmak száma nem csökkent érdemben 2012 óta, mivel Európában jelentős növekedés volt ebben, így öt helyet rontott Magyarország az EU 27 tagja közötti helyezésén. Míg 2012-ben a 16. helyen volt, 2021-ben a 21. helyen. Ebből is látható, hogy a tudományos és innovációs kormányzati reformok nem működnek.
Az állami kiadásoknak fontos szerepük van: az amerikai és európai egyetemek egy részletes tudományos vizsgálat során hosszabb időszak alatt arra a nem túl meglepő magyarázatra jutottak, hogy a tudományos eredmények és a finanszírozás szoros kapcsolatban vannak. Magyarán akkor lesznek jó tudományos eredmények, ha a kutatóhelyeket, egyetemeket megfelelően finanszírozzák.
Nem csoda azonban, hogy itthon nincsenek áttörő tudományos eredmények. Bár a kutatóintézetekről – az eltérő struktúrák miatt – nem lehet átfogó nemzetközi adatokat fellelni, a felsőoktatás finanszírozásáról sokat elmond, hogy az OECD által rangsorolt 36 ország közül Magyarország csak a 28. helyen áll az egy átlagos tanulóra jutó költés alapján. A vásárlóerő-paritáson dollárra váltott értékek 2010-ben a csehországival közel megegyeztek itthon, előzve a szlovákok és lengyelek adatát – már ebben is hazánk a sereghajtó. A mögöttünk álló országok (Portugália, Dél-Korea, Litvánia, Chile, Törökország, Mexikó, Kolumbia és Görögország) többsége nem mondható gazdaságilag túl sikeresnek.
Az állami kiadások csökkenése hosszú ideje tartó trend. Igaz, az alapítványokba áttett egyetemi struktúra miatt már az alapvető adatokat is nehéz átlátni, hiszen több egyetemnek ekkor már az alapítványoknak adott vagyonból kellene gazdálkodnia, így részben ez áll a csökkenés mögött.
Ugyan a műszaki fejlesztésre nőttek a kiadások, de az így is nagyon alacsony. A három, a tudományos teljesítményre jelentős hatással lévő területre együtt, 2004 és 2010 között stabilan a GDP 2,2-2,4 százalékát költötte az állam. A Fidesz hatalomra kerülése gyors leépülést hozott, 2021-ben már nem érte el a GDP 2 százalékát az ezekre szánt erőforrás.
A tudományos projektekre fordított hazai és uniós támogatásokat követő oldal szerint Magyarországon ugyanannyi forrás állt a kutatók rendelkezésére, mint az ötödakkora lakosságú Szlovéniában.
Javulásra így a jövőben sincs sok esély. Miközben a források csökkennek, állandósultak az átszervezések és átalakítások. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának javarészét a 2019. augusztus 1-jével indult Eötvös Loránd Kutatási Hálózat vette át. Évekig az e körüli viták kötötték le a hazai tudományos közeget, elvéve a kapacitásokat az érdemi munka elől. Hasonlóan kontraproduktív az egyetemi alapítványi rendszer körüli huzavona, amely érdemi változásokat a minőség szempontjából nem hozott. Így félő, hogy folytatódni fog a magyar tudomány nemzetközi szerepének csökkenése. (g7.hu)