Ez a Böröndi Gábor, Szalay-Bobrovniczky vezérkari főnöke megőrült! Vagy rosszabb!
A legutóbb arra bíztatta a fiatalokat, kérdezzék meg a nagyapát, vajon jó élet-e a katonaélet!
Akkor inkább a dédnagyapát kérdezzék, hogyan érezte magát a Don-kanyarban!
Vagy az üknagyapát, milyen volt Isonzo, a Piave, a Bruszilov-offenzíva, hogyan verekedtek a szerb komitácsikkal!
De ha a nagyapákat kérdezik, például engem, el fogom mondani, hogy tök fölöslegesen elraboltak az életünkből, a legszebb éveinkből két-három évet (előfelvételis delikvens esetén tizenegy hónapot), hogy ontották az ideológiai hülyeségeket Bakondi és a hozzá hasonló főtisztek, hogyan aláztak minket porig a reglama szerint: be kell törni a gyerekeket. (Ami miatt ötven éve be nem teszem a lábamat Kalocsára.) Hogy valóban jó volt-e?
Meg lesznek lepve a válaszokon!
És tovább fognak kérdezni!
Mi a rossebnek kell katonai képzés, lőtér-program és más marhaság, lassan már a Hitler-Jugend mintájára, ha egyszer nincs matektanár, földrajztanár?
Aztán talán azt is megkérdezik, hogy egy harmincezres operett-hadseregnek miért kell méregdrága Leopard harckocsikat vásárolnia (azért a németek lehetnének kissé empatikusabbak a névválasztással!), miközben pedagógus-bérrendezésre, szociális bérlakás-építésre, a nyugdíjak reálértékének megőrzésére nincs pénz!
És amelyik nebulónak eddig még volt történelemtanára, vagy érdeklődik a tárgy iránt, az tudhatja, hogy Magyarország ezer év alatt ütközeteket időnként igen, de háborút egyetlen egyet sem nyert meg!
Akit pedig közülük a napi politika érdekel, az meggondolja, hogy ki a fészkes fene ellen fegyverkezünk? Mert azt a marhaságot, amit Varga Judit adott elő, hogy nálunk nem a brüsszeli tankok fognak diktálni, még átvitt értelmében se eszi meg!
Nos hát, ki ellen? A NATO ellen? Melynek tagjai vagyunk? Oroszország ellen? Először is Orbán nagy barátai. Meg aztán háromszor már megpróbáltuk. Igaz, 1849-ben és 1956-ban nem a magunk jószántából, de másodsorra, 1941-ben, Bárdossy elévülhetetlen érdemeként, aki egyszerre üzent hadat a Szovjetuniónak, az Egyesült Királyságnak és az Egyesült Államoknak (bagatell!): mi akartuk. Megkaptuk! És azóta siránkozunk a végkifejleten.
Megkérdezhetik, immár nem a nagyapákat, miért kellett lefejezni a vezérkart, aztán megpróbálni visszacsábítani a javát, majd újra elhajtani, és még az elhelyezkedésüket is gátolni? Ez lenne a perspektíva?
Megkérdezhetik, alkalmas-e bármire egy vezérkari főnök, aki a szittya harcmodort kívánja megújítani! Igaz, kiderült, hogy van, vagy ezerháromszáz ember az országban, aki szittyának vallja magát! Hát, sorozzák be őket! Kerékpáros íjász-alakulatba.
Megkérdezhetik, mi a rossebnek kell magyar katonai missziót küldeni Csádba, az Isten háta mögé, hogy lemészárolják őket a …kik is? Senkinek fogalma sincs! A térképen se találják meg, Afrikában sem, ha egyáltalán ott keresik.
Szalay-Bobrovniczky (nekem is volt egy nagybácsikám, aki – személyesen nem ismertem – a harmincas években örökdiákként roppant büszke volt rá, hogy három ipszilonnal írja a nevét: Bogyánszky Gyulának hívták), vagy valamelyik samesza már naponta szerepel, mint egy show-sztár.
Arról persze kevesebbet beszél a miniszter úr, hogy miként gazdagodott meg, és hizlalja tovább a vagyonát (a fegyverbiznisz a gyártónak a kereskedőnek és a vásárló állami meghatalmazottnak is bomba üzlet, lásd a Gripenek esetét Tóth Marival).
Ezekről nem beszél. Csak az agy-fosató militarista baromságait szórja, szóratja az embereivel.
Természetesen Orbán ideáját viszik/fokozzák végletekig!
Ha semmi mást nem tudsz adni a fiataloknak, adj fegyvert a kezükbe, mosd át az agyukat és verd a fejükbe, hogy kik miatt nem lehet (még) jobb itt az élet!
Aztán már csak a tűzparancsot kell kiadni! Bárki ellen.
Elárulom, hadügyminiszter úr: minket se tudtak megvezetni!
