Ha az Orbán-kormány komolyan venné saját törvénytervezetét, akkor elsőként saját tevékenységét kellene felülvizsgálnia.
Az úgynevezett szuverenitási törvény tervezete ugyanis büntetné azokat a politikusokat és civileket, akik külföldi érdekeket szolgálnak, illetve onnan pénzt kapnának. Magyarország jelenlegi kormánya még büszkélkedik is azzal, hogy orosz érdekeket véd tevékenységével, igaz, mióta amerikai nyomásra kilépett az orosz kémbankból, nehezen bizonyítható, hogy pénzt is elfogadna Vlagyimir Putyin rezsimjétől. A kormány ugyanakkor most azért hisztizik, hogy megkapja az uniós forrásokat, ami az ő felfogásukban szintén külföld, és ami ellen plakátkampányt hirdetett. - írja a Szegedi Kattintós
Lázár János nemrég közzétett videójában pálinkázott olyan aktivistákkal, akik a decemberi szerbiai választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség minél eredményesebb szereplését próbálják erősíteni. (A videót azóta törölték.) A magyar miniszter azzal büszkélkedett, hogy választókörzete, Hódmezővásárhely és környéke fideszes aktivistáit is harcba küldi az Alexander Vucic elnök pártjával szövetséges magyar politikai tömörülés minél jobb szereplése érdekében. Orbán Viktor autokrata rendszerének kevés szövetségese van Európában, ám Vucic Haladó Pártjával igen jó az együttműködése, így nyilván érdeke, hogy Szlobodan Milosevics egykori propagandaminisztere hatalmon maradjon.
A magyar kormány nem először avatkozik be külföldi választásokba, hiszen pénzzel, szakértőkkel, felvásárolt sajtótermékekkel már több országban segítette valós vagy remélt szövetségeseit. Az eredmény nem volt minden esetben arányban a nagy felbuzdulással, hiszen Szlovéniában például elbukott Janez Jansa pártja, de a legutóbbi lengyel választásoknál is feltűntek a Fidesz stratégái, és az eredmény nem maradt el: elbukott a Jog és Igazság pártja, amely hosszú évekig másolta Orbán illiberális politikáját. És nem feledkezzünk meg Romániáról és Szlovákiáról se, ahol az Orbán-kormányhoz húzó magyar pártokat segítette a Fidesz.
A képlet egyszerű tehát: akinél a kassza kulcsa van, az lényegében mindent megtehet, akinek pedig a kritikai szólamokon túl semmi sem jut, csak arra való, hogy asszisztáljon egy demokratikusnak tűnő választáshoz.
Szuverenitásról papolni tehát finoman szólva is képmutatás attól a párttól, amely nyíltan beavatkozik más országok választási kampányaiba. De nem csak arról van szó, hogy a magyar kormánypárt finoman szólva is megkérdőjelezhető eszközökkel támogatja szövetségeseit más államokban, hanem arról is, hogy egyre nő Magyarország kitettsége Oroszország és Kína irányában. Ez eddig jobbára gazdasági függés volt, de az orosz-ukrán háború kitörését követően ez már nyílt diplomáciai szövetség Putyinnal, Kína pedig az ide települő akkumulátor gyárak segítségével szerez hatalmas befolyást az országban.
Maga a szuverenitási törvény meghozatala amúgy is orosz mintára készült jogszabály, ami alkalmas arra, hogy megfélemlítse, illetve gúzsba kösse a politikai ellenfeleket és a kritikus civil szervezeteket. Lényegében megbélyegzi azokat, akik nem az Orbán által idealizált autokrata rendszerben látják Magyarország jövőjét, és azt szeretnék, ha visszatérnénk arra az útra, ami az Európai Unióba és a NATO-ba vezetett minket. Oroszországban a hatalom önkényesen minősíthet bárkit külföldi ügynöknek, és akit felcímkéznek ezzel a nem túl jól csengő minősítéssel, több éves börtönbüntetésre vagy kényszermunkára számíthat.
Itt még nem tartunk, hiszen mégiscsak az EU tagjai vagyunk, de egyre több látványelemet emel át a magyar kormány a putyini önkény gyakorlatából. Orbán Viktor önmagát nagy innovátornak tartja ugyan, de jól látszik, hogy az orosz modellt tanulmányozza, és, ha finomabb formában is, de átülteti számos elemét a magyar gyakorlatba. A szuverenitási törvény is egy ilyen elem, ami a Stop Sorosnak nevezett jogszabály továbbfejlesztett változata. Ez utóbbit ugyan a gyakorlatban nem igazán alkalmazták, de propagandára és elrettentésre tökéletesen megfelelt.
A szuverenitási törvénytől ennél többet vár az Orbán-rezsim. Így próbálják ugyanis megakadályozni, hogy a politikai ellenzék olyan külföldi forrásokhoz jusson, melyek segítségével részben vagy egészben ellensúlyozni tudnák a Fidesz hatalmas gazdasági fölényét. A kormánypárt szeretné előre eldönteni a választásokat azzal, hogy megfosztja minden eddigi forrásától azokat a pártokat, melyek eséllyel léphetnének fel ellene. A képlet egyszerű tehát: akinél a kassza kulcsa van, az lényegében mindent megtehet, akinek pedig a kritikai szólamokon túl semmi sem jut, csak arra való, hogy asszisztáljon egy demokratikusnak tűnő választáshoz.
Orbán tehát igyekszik begyűjteni az összes forrást attól az Európai Uniótól, melytől függetlenedni akar, ugyanakkor azzal a Vlagyimir Putyinnal kokettál, aki nyíltan az EU szétzilálására játszik, közben pedig orosz mintára csírájában elfojtja a hazai politikai ellenállást. Az ő logikájába belefér ez is, ami önmagában nem lenne baj, csakhogy több millió állampolgár asszisztál ehhez azzal, hogy kitölti a legújabb nemzeti konzultációt, ami a szuverenitási őrületen kívül más ostobaságokkal is traktálja a magyarokat. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha mondasz valami hülyeséget, gyorsan toldd meg egy másikkal, hogy az első ne legyen olyan feltűnő.” (Szegedi Kattintós)
