Minden élőlényben ott ketyeg egy belső óra, de mi a sajátunkat egy évszázada elállítottuk

Elsőre talán viccesen hangzik, de a felfedezések jócskán túlmutattak a kísérleti alanyokon. “Kiderült, hogy minden földi élőlényben ott ketyegnek a belső órák, és diktálnak egy tulajdonképpen csillagászati ritmust genetikailag is.

Az is kiderült, hogy ha eltolódás van a külső ritmus és a belső ritmus között, az mindenféle betegségekhez vezethet. Egyre több nagy, népegészségügyi jelentőségű betegségről derült ki, hogy bizony kapcsolatban áll ezzel a belső órával és ennek a belső órának a megzavarodásával. Az első jele ezeknek sokszor az, hogy az alvás megzavarodik.

Ilyen betegségek a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás, a depresszió, a szív-érrendszeri betegségek, tehát azok, amiktől a legtöbb ember szenved a XXI. században. Ezért adtak érte Nobel-díjat” – mondta Purebl György pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója a G7 Mentés másként című podcastjában. 

Egy évszázadnyi alvászavar

Az elektromos áram hétköznapi megjelenése előtti időben az emberek teljesen más ritmusban aludtak, mint ahogy napjainkban, sőt, a mai napig a civilizációtól elzárt törzseknél még tettenérhető ez a különbség.  “Azt tudjuk, hogy a mai vadászó-gyűjtögető törzsek tagjai mennyit alszanak, akiknél nincs villany, és akik a környezettel teljes harmóniában élnek, mert nem tudnak mást tenni. Ők hat órát alszanak. Hat órát, nagyon keveset, viszont a belső biológiai ritmusuk teljesen összhangban van a külső környezet napi ritmusával. Ez a hat óra sem egyben történik, hanem alszanak délután is, meg éjszaka is. Ez változott később a kultúrával. A középkorban egészen a villanyvilágítás bevezetéséig az embereknek egy olyan alvásritmusa alakult ki, hogy bizonyos kultúrákban aludtak délután – ez volt a szieszta, ez másfél óra alvás volt – bizonyos kultúrákban már akkor sem.

Aztán az emberek lefeküdtek relatíve korán a sötétedéskor, vagy a sötétedés után egy-két órával aludtak, és fölébredtek az éjszaka közepén, akkor fönn voltak egy-két óráig, még akár meglátogatták a szomszédaikat, imádkoztak, vannak középkori könyvek, amik azt írják, hogy ekkor kell szexelni egy keresztény embernek. Tehát voltak feladatok vagy tevékenységek, amik erre az időszakra voltak szignálva, túl sok dolgot nem lehetett csinálni, mert nagyon gyenge volt a világítás abban az időszakban, majd aztán visszafeküdtek és aludtak még egyet. Ezt úgy hívjuk, hogy bifázisos alvás, tehát éjszaka első felében alszom, aztán fenn vagyok, és aztán az éjszaka második felében megint alszom. Ez egészen a XIX. századig ment így, egészen addig, amíg fel nem találták az első olyan módszert, amivel tényleg hatékonyan lehet éjszaka világítani, és ez az elektromosság volt.

Előtte is volt petróleumlámpa, meg fáklya, de váltott műszakban gyárcsarnokokat üzemeltetni csak azóta lehet, amióta elektromosság van. Ez nagyon megváltoztatta az emberek életét, mivel az ember egy szorgalmas lény, vannak az életben céljai, meg szeretné élvezni is az életet, örült, hogy tudott hatékonyan világítani, és fönnmaradt. Elvégzetlen feladatait ekkor fejezte be, ami itt jön a mi életünk, amit mi élünk ma is. Sötétedés után még sokáig fenn vagyunk. És az történt, hogy az éjszaka közepén lévő ébrenlét, ami a két éjszakai alvás között volt, az az első éjszakai alvás előttre került, és a két éjszakai alvás összetolódott. Ez az összetolódott éjszakai alvás, illetve az ember alvásigénye ma a nem természeti kultúrákban hét és nyolc óra között van, hét, hét és fél, nyolc óra, Európában hét és fél az átlag, de ez egy nagy átlag, ettől azért vannak eltérések.

Egy rossz éjszaka nem számít

Purebl György szerint egy rossz éjszakája bárkinek lehet, sőt, az európai lakosság nagyrésze élete során általában egy hónapnyi rossz alvással találkozik. Ezeknek nincs különösebb hatása az egészségre, ilyenkor a másnapot kell kibírni, és nem kompenzálni hamarabb lefekvéssel, a mozgás esetleges kihagyásával, mert az tovább rontja a helyzetet. “De ha már azt figyelem meg, hogy egy hónapban sokszor alszom rosszul, sőt, ha esetleg már többször alszom rosszul, mint jól, akkor mindenképpen kérjek orvosi segítséget. Elsőként forduljak a háziorvosomhoz, mert ez egy jele annak, hogy valami nem oké az életemben. Ez két dolog lehet: az egyik az életmódom, a másik, hogy elkezdődött egy olyan betegség, aminek az első jele az alvás megzavarodása.

Az adásban elhangzik még: 

• Mi az összefüggés a társas kapcsolatokra szánt idő és az alvás között?
• Milyen hatással van a szellemi/mentális egészségre a kialvatlanság
• Van-e különbség egészségtani szempontból egy sima és egy altató segítségével indukált alvásnak?

(g7.hu)