Bernáth Lackó interjúja a Polgár Alapítvány az Esélyekért oktatási ügykoalíciója (?) képviselőivel
(„Az együttnevelésben hisznek: polgárjogi aktivisták és szakemberek a roma gyermekek indokolatlan SNI-vé minősítése ellen” – Mérce).
Ez az intejú a sokadik megszólalás az általános emberi- és kisebbségvédelmi jogok érvényesítésének szándékával, csak sajnos a szokásos gyermekbetegségekkel: egyoldalú, tényeket hagy figyelmen kívül, és olyan messze áll a valóságtól, a gyakorlattól, mint Makó Jeruzsálemtől!
1./ Kétségtelen, hogy a cigány származású, főleg vidéki, elmaradott, szegény környezetből származó gyermekek közt nagy számban találhatók SNI, BTMN minősítésűek, azonban általában, országos szinten nem kirívó a különbség.
Statisztika legalábbis nem támasztja alá, fejlesztő pedagógusok véleménye viszont az ellenkezőjét: közelítően azonos a sajátos nevelési igényekkel fellépő nem cigány gyermekek száma!
2./ A cigány/nem cigány különbségtételnél sokkal dermesztőbb valóság az, hogy az iskolába járók 15-20 százaléka megfelel ennek a kritériumnak! (Húsz évvel ezelőtt 5% körül volt.) Egy ötszáz fős fővárosi iskolában 60-80 érintett gyermek van!
Ennek okai szereteágazóak: a labilis családi környezet, a mobilizáció, az elhanyagolt nevelés (sok elsőst – zömmel itt tényleg cigány gyermekeket – az iskolában kell megtanítani kezet, fogat mosni, késsel-villával enni, köszönni, a legalapvetőbb együttélési szabályokra, stb), az általános értéknélküliség, a jövőt illető kilátástalanság és az agresszivitás térhódítása.
3./ Az SNI minősítés rendjével és szabályaival nincsenek tisztában a kampányolók! Nem csak szellemi „elmaradás”, hanem a fentiekből adódó beilleszkedési zavarok is megalapozzák a minősítést!
Ismerni kellene a jogszabályt és a gyakorlatot, mielőtt a témába vág valaki!
4./ Nem valami politikai szándék, vagy a fejlesztők (akiknek a törvényben előírt 36 gyerek helyett a háromszorosával van dolguk, még egy státuszt pedig nem ad a tankerület), a bizottságok hozzá nem értése, vagy közönye, hanem a fenti társadalmi körülmények okozzák a problémát!
Meg hozzá egy elhibázott oktatáspolitikai döntés: a kisegítő iskolák fölszámolása, az erőszakolt integráció – minden áron és különbségtétel nélkül – mely, és ezzel a tisztelt jogvédők nem foglalkoznak, lefelé nivellál: a koruknak megfelelő mentális/szellemi állapotban, normális családi körülmények közt élő, tanulni, fejlődni akaró többséget húzza le, gátolja, tartja föl a tanulásban ez a kisebbség (most itt a kifejezést nem a cigányságra értve).
5./ A mai oktatási kormányzat célja az iskolai fejlesztés és a szakértői hálózat elsorvasztása, mert ezen is spórolni lehet! Akit lehet, kivennének a rendszerből. Indokolatlan SNI-vé nyilvánítás helyett indokolatlan elutasítás kezd eluralkodni!
6./ Nem elég demonstratíve romának hívni a cigányságot - ők maguk cigánynak nevezik magukat -, nem elég a lózungokat ismételgetni! Mindenek előtt tájékozódni kell, megbízható információk birtokában véleményt mondani! Különben az egész csak széplelkek sóhajtozása!
És tudomásul venni, hogy e kisebbség jogainak érvényesülését nem álhírekkel, hanem politikai elhatározással (nyoma sincs egyik politikai erőnél sem), tények pontos ismeretében, rengeteg pénzzel, szociális munkások tömegével, és az érintettek közreműködésével(!), a közeg elutasító magatartásának lassú oldásával – ehhez eredmények kellenek! –, hoszzú évtizedek alatt lehet javítani, ahogy Amerikában tették az afroamerikaiakkal. Ott is, úgy is vegyes eredménnyel!
