Közben máig nem tisztázták a non-doctorok feladatkörét
Az orvosok egészen addig bíznak az ápolók munkájában, ameddig kiosztják nekik az apróbb feladatokat. De onnantól kezdve, hogy a nővérek beleszólnának az orvosok hatáskörébe, ez a bizalom elvész, mert az már sérti a presztízsüket
– mondta a Telexnek az álnéven nyilatkozó Bea, aki 2019-ben, az elsők között szerzett abszolutóriumot a kiterjesztett hatáskörű ápoló mesterképzésen.
A kiterjesztett hatáskörű ápoló mesterképzés 2017 szeptemberében indult el, az első hallgatók 2019 januárjában végeztek. A kiterjesztett hatáskörű ápolók, más néven non-doctorok olyan szakemberek, akiknek tudása lehetővé teszi, hogy átvegyenek az orvosoktól kisebb feladatokat, és önállóan végezzék a munkájukat. A képzésen belül a hallgatók hat különböző szakirányt választhattak: aneszteziológiai, geriátriai (idősgyógyászat), közösségi, intenzív, perioperatív (műtét körüli) és sürgősségi.
A képzés indulásakor heves vitákat váltott ki, hogy annak elvégzése pontosan milyen feladatokra jogosítja fel a kiterjesztett hatáskörű ápolókat. Ezt elvileg a képzés kimeneti követelményeiben kellett volna rögzíteni, ez viszont máig nem történt meg, miközben már száznál is többen kapták kézhez a diplomájukat.
Az adott kórházon múlik a tudás hasznosítása
A Felvi.hu-n minden szaknál feltüntetik, hogy az adott képzést végzett hallgatónak milyen kilátásai vannak a munkaerőpiacon, hol tud elhelyezkedni, milyen bérre számíthat. A kiterjesztett hatáskörű ápoló képzés utáni kilátásainál az szerepel, hogy „a szakon végzettekről jelenleg még nem rendelkezünk diplomás pályakövetési eredményekkel, vagy a végzett hallgatók alacsony létszáma miatt az eredményekből nem kapható releváns információ”. Így ebből nem tudunk arra következtetni, hogy hányan tudtak elhelyezkedni a végzettségüknek megfelelő területen.
Bea szerint jelenleg több száz végzett ápoló „parkolópályán” van. Ennek oka, hogy
a kiterjesztett hatáskörű ápolókat papíron önálló munkavégzésre készítik fel, de mivel még nem rögzítették, hogy pontosan milyen feladatokat láthatnak el, így az adott kórházon/háziorvosi praxison múlik, mire használják a tudásukat.
Szerinte mivel a végzett ápolók nem tudják kamatoztatni a megszerzett tudásukat, így az előbb-utóbb elévül. „Ha mindenki a végzettségének megfelelő munkát tudna vállalni, az nagyon sokat lendítene a betegellátás színvonalán. Nem maradna el annyi műtét, rövidülnének a várólisták” – mondta.
Átalakításra van szükség
Hasonló tapasztalatokról számolt be Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozó Kamara (MESZK) elnöke, aki szerint probléma, hogy a szakhoz tartozó képzési kimeneti követelményeket még mindig nem rögzítették, így a kompetenciákat, hatásköröket sem pontosították. Szerinte emiatt is lehet, hogy a képzésekre jelentkezők száma nem emelkedett olyan dinamikusan, mint ahogy azt korábban várták. „Számos specializációra nem is, vagy csak alig jelentkeztek hallgatók.”
Ezek miatt a képzésben részt vevők elhelyezkedési lehetőségei szűkültek. „Például a geriátriai szakápolói specialitással a szociális területen nem lehetett ápolásszakmai munkát végezni, csakis a kórházi, klinikai környezetben, ami viszont számos területen szembement az éppen megkezdett hosszú távú betegápolás kialakításának és átalakításának koncepciójával.
Így az itt végzett kollégák légüres térbe kerültek”
– mondta a MESZK elnöke.
A szakember szerint ráadásul az is probléma, hogy hiába végezhet a kiterjesztett hatáskörű ápoló betegoktatást és tanácsadást a háziorvosi praxisközösségekben, ha erre csupán OKJ-s szintű ápolói bért kap.
„Minél hamarabb el kellene érni, hogy a kiterjesztett hatáskörű ápoló képzés szakmai részét az egészségügyi ellátórendszerhez illeszkedő, a kor elvárásainak megfelelő módon átalakítsák, a végzett szakápolók tevékenységét jogszabályban rögzítsék. Illetve az ellátórendszert pénzügyileg is tegyék érdekeltté abban, hogy jól képzett, magas szakmai tudással és gyakorlattal rendelkező ápolók dolgozzanak” – mondta Balogh Zoltán.
Az elindításában még mindenki egyetértett
Kiterjesztett hatáskörű ápoló mesterképzés Pécsen, Szegeden, Debrecenben és a Semmelweis Egyetemen indult. Az egyetemi képzésre csak olyan embereket vesznek fel, akiknek van már diplomájuk. Egészségügyi főiskolát végeztek, és többségük hosszú ideje dolgozik kórházban. A sürgősségi specializáció ilyen szempontból kivétel, arra mind ápoló alapképzés (BSc), mind pedig mentőtiszt BSc végzettséggel be lehet kerülni.
Bea a közösségi specializációt választotta. A közösségi területű specializáción végzettek háziorvosi rendelőkben helyezkedhetnek el, ahol a betegoktatásban, egészségfejlesztésben akár önálló rendelési időben is dolgozhatnak, szerepet vállalva így a krónikus, nem fertőző betegek gondozásában, mint például a cukorbetegek, a magas vérnyomással élők.
Magasan képzett ápolókra szükség van, ezt senki sem vitatja. Nem csak nálunk, máshol is orvoshiánnyal és nagy túlterheltséggel küszködik az egészségügy. Ezen a helyzeten sokat segíthet, ha egyszerűbb orvosi feladatokat alacsonyabb képzettségű ápolókra bíznak.
„A kiterjesztett hatáskörű ápolás mesterképzés indítása indokolt volt, hiszen a hazai egészségügyi rendszernek szüksége van olyan ápolókra, akik komoly szakmai felkészültséggel, gyakorlattal rendelkeznek, és segíthetik a betegek magas színvonalú ellátását. A képzés indokoltságát, létjogosultságát a nemzetközi példák továbbra is alátámasztják” – válaszolta most megkeresésünkre a Pécsi Tudományegyetem.
A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara hiánypótlónak tartja a kiterjesztett hatáskörű ápoló képzést. Szerintük a jól képzett ápolókat az ellátórendszerben is szívesen foglalkoztatják. A sajtóosztály tájékoztatása szerint a kiterjesztett hatáskörű ápolók megszerzett végzettségüket többek között a Semmelweis Egyetem klinikáin is hasznosíthatják.
A MESZK is jelentős eredménynek értékelte a 2017-ben elindult kiterjesztett hatáskörű ápoló képzést. Balogh Zoltán, a MESZK elnöke lapunknak azt mondta: „Az évek bebizonyították, hogy az orvosszakma nyitott az új, speciális szakmai tudással rendelkező szakemberek fogadására, különös tekintettel igaz volt ez a sürgősségi betegellátás és az alapellátás területén.”
„Rárúgták az ajtót az orvosszakmára”
Tehát a szak elindítását mind a jelentkezők, mind a képzést indító egyetemek üdvözölték, akárcsak a kamara. Kulcskérdés viszont, hogy pontosan milyen feladatokat végezhetnek el a kiterjesztett hatáskörű ápolók. És ennél a pontnál már nem volt akkora az egyetértés, amit tovább nehezített, hogy Bea szerint a képzést indítók nem egyeztettek az orvosszakmával.
Rárúgták az ajtót az orvosszakmára.
A Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság akkori elnökének is az volt a problémája, hogy nem vonták be őket a döntés előkészítésébe. „Ezeknek a képzéseknek az elindításáról és tartalmáról se az aneszteziológiai szakmai kollégiumot, se az aneszteziológus társaságot nem kérdezte meg senki” – mondta Csomós Ákos 2017-ben az Indexnek.
A Pécsi Tudományegyetem visszautasította, hogy az aneszteziológus szakmának nem volt lehetősége elmondani a véleményét. Az egyetem sajtóirodája szerint a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara már 2012-ben elkészítette azt a kiadványt, amely összefoglalta a kiterjesztett hatáskörű ápoló mesterképzés nemzetközi gyakorlatát és hazai bevezetésének lehetőségét. Ezt a kiadványt kétszer is elküldték véleményezésre az aneszteziológiai szakmai kollégiumnak, de egyik alkalommal sem kaptak választ.
A tét a betegbiztonság
Talán a legnagyobb felháborodást a kiterjesztett hatáskörű ápolók aneszteziológiai képzése váltotta ki, ugyanis sokan gondolták úgy, hogy a betegek altatása az egyik legrizikósabb orvosi beavatkozás.
„Nem tudom elképzelni, hogy ezek a szakápolók önállóan végezzenek feladatokat, orvos felügyelete nélkül” – ezt egy Budapesten dolgozó altatóorvos mondta előző munkahelyünknek, az Indexnek, amikor 2017-ben, a képzés elindulásakor több aneszteziológus orvossal beszéltünk. Az orvos szerint bármennyire felkészítik a szakápolókat, ők akkor is csak egy szeletét fogják ismerni a szakmának. Az aneszteziológiában ugyanis nagyon nagy szerepe van a tervezésnek és az előrelátásnak. Ehhez nélkülözhetetlen az orvos, akinek teljes képe van a betegről.
„A feladatokról és kompetenciákról szóló vitában nem szakmai féltékenységről van szó, hanem a betegbiztonságról” – mondta Csomós Ákos.
Az altatóorvosok a műhibák elszaporodásától tartottak, ami szerintük nem megfizethető ár azért cserébe, hogy vidéki kórházakban nem kell műtéteket elhalasztani a hiányzó aneszteziológus szakorvosok miatt, illetve nem kell őket drága pénzért külsősként alkalmazni.
Bea szerint viszont teljesen biztonságos, hogy kis kockázatú műtéteknél kiterjesztett hatáskörű ápolók altassák a betegeket. Szerinte végül az ápoló így is, úgy is egyedül marad a beteggel, mivel nincs elég orvos.
Az Egyesült Államokban a szakápolók önállóan altathatnak
Nem példa nélküli a világban, hogy az aneszteziológiai szakápolók egyedül altathatnak beteget. Így van ez például az Egyesült Államokban, ahol a szakápolók megtervezhetik az altatás módszerét, fizikális vizsgálatokat végezhetnek, labor- és képalkotó vizsgálatokat rendelhetnek, sőt, önállóan állíthatnak fel diagnózist is. A WHO már 1978-ban stratégiai célként hirdette meg, hogy 2000-re az ápolók fő közreműködői legyenek például az aneszteziológiai ellátásnak is. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országainak csaknem 75 százalékában már dolgoznak kiterjesztett hatáskörű ápolók.
Európában szigorúbbak a feltételek: itt is előfordul ugyan, hogy a non-doctorok önállóan altatnak, de gyakoribb, hogy ezt csak az orvos felügyelete és irányítása mellett tehetik meg.
Ennek az is lehet az oka, hogy a hazai képzésben nem kap akkora hangsúlyt a gyakorlati tudás megszerzése: az amerikai szakmai társaság azt írja elő, hogy az aneszteziológiai szakápolóknak legalább 600 altatáson és 2000 óra klinikai gyakorlaton kell részt venniük, ami napi 8 órával számolva 250 nap. Emellett minimum tíz spinális vagy epidurális érzéstelenítést kell végezniük. Magyarországon ezzel szemben a korábbi másfél éves képzés alatt összesen csak 950 óra volt a kötelező letöltendő gyakorlat.
A Pécsi Tudományegyetemen 129-en végezték el a szakot
Bea már több tíz éve dolgozott ápolóként, amikor jelentkezett a Pécsi Tudományegyetem képzésére. Azt ígérték, hogy ha befejezi a szakot, akkor a specializációjának megfelelően fog tudni elhelyezkedni. Szeretett volna egy szinttel feljebb lépni, önállóan ellátni betegeket. Végül az abszolutórium megszerzéséig jutott, nem sikerült diplomáznia. Szerinte az egyetem nagyon sok hallgatót vett fel a képzésre, ehhez képest arányaiban kevesen kaptak diplomát. Úgy véli, ebben közrejátszhatott az is, hogy nem volt meg a jogszabályi háttér, és ezért nem merték kiengedni a hallgatókat az egyetemről.
A Pécsi Tudományegyetemnél rákérdeztünk arra, hogy hányan jelentkeztek a képzésükre, hányan szereztek abszolutóriumot, és hányan kapták kézhez végül a diplomájukat. A képzés megkezdése óta 310-en jelentkeztek kiterjesztett hatáskörű ápolónak a PTE-re. Eddig a 310 jelentkező közül 167-en szereztek abszolutóriumot, ami azt jelenti, hogy kicsit több mint a hallgatók fele.
A képzés megkezdése óta 129-en szerezték meg az oklevelüket.
A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán 2017 őszén indult el a kiterjesztett hatáskörű szakápolói képzés, az első két tanévben három félévesként, majd 2020-tól vált négy félévessé. Az elmúlt években 27-35 fős évfolyamok indultak, és összesen 82-en kaptak diplomát. A kiterjesztett hatáskörű szakápoló végzettséget szerzők fele a Semmelweis Egyetemen vette át oklevelét – írta válaszában az egyetem.
A képzés elindításakor úgy tűnt, hogy az állam is kiemelten kezeli a szakápolók elhelyezkedését. Az ápolási mesterképzést az állam jelentős összeggel támogatta, a szakra járóknak külön ösztöndíjat alapítottak. A Michalicza-ösztöndíj az első félévben 640 ezer forint (havi 106 ezer forint), amelyet egy összegben fizetnek ki. Az ezután következő félévekben a tanulmányi eredménytől függően félévenként 320 ezer és 640 ezer forint közötti összeg. (Telex)
