CIVILHETES | A Mesterséges Intelligenciáról és munkáink jövőjéről

CIVILHETES

55

Egy amerikai munkásnak, akinek kevesebb mint 20 dollár az órabére, 83% esélye van, hogy az automatizáció során elveszítse a munkáját.[1]

Programozók, tartalomgyártók, újságírók, jogi asszisztensek, pénzügyi elemzők, grafikusok, kasszások, gyári munkások, sofőrök, zeneszerzők, kőművesek, pincérek és még sokan mások elveszthetik munkáikat az elkövetkezendő években a technológia fejlődésének köszönhetően. Ha foglalkozásod a felsoroltak között van, akkor van okod félni, ha pedig nincs, az sem garancia arra, hogy teljes biztonságban van a munkád.

Mielőtt szó esne a munkanélküliségről, fontos tisztázni, hogy mi is a potenciális veszélyforrás. A Mesterséges Intelligencia kifejezés összezavaró tud lenni, hiszen ez se nem mesterségesnek se nem intelligensnek nem mondható, csupán egy összefoglaló név, amelyet főként marketing céljából használnak. A „mesterséges” elnevezés pusztán a működési mechanizmusából jött, miszerint utánozni akarta az emberi agyat. Az „intelligencia” pedig több sebből is vérzik, egyrészt nincs pontosan meghatározva a jelentése, másrészt pedig távolról sem intelligens még a M.I. Jól betanult mintákat használ feladatok megoldására, előre meghatározott mozgástérrel. Ray Kurzweil, amerikai informatikus szerint ez a technológia a távoli jövőben öntudatra ébred és végtelenszer intelligensebb lesz az embernél, viszont ezt a gondolatot sokan mások – köztük Stuart Russel, a Californai egyetem informatika professzora – elutasítják, mondván, mindez csak fikció marad. A tudomány jelen állásából kiindulva még nem tudunk érdemes megállapításokat tenni ezzel kapcsolatban, de abban biztosak lehetünk, hogy nagy befolyása lesz a közeljövőben a munkapiacra.

**Mi történik akkor, amikor ez a buta robot elveszi az intelligens ember munkáját?**

Bár könnyű egyből a kérdés sötét oldalára figyelni, fontos megemlíteni a pozitívumait is. Első sorban abból kiindulva, hogy az emberi rendszer tele van mélyen gyökerező hibákkal és előítéletekkel, a gépek segítségével könnyen egy ideálisabb világba kerülhetünk.

Ebben a világban nem leszünk hátrányosan megkülönböztetve bőrszínünk, nemünk, vagy akár nemzetiségünk miatt és a rendszer hibái is kiküszöbölődnek. Nem kell attól félnünk, hogy Kolozsváron magyarként nem szállít ki a taxis, hogy romaként különösebb figyelmet szán ránk a biztonsági őr, vagy akár attól, hogy a posta útközben „elveszti” a csomagunkat.

Továbbá egy gépnek nincsenek az emberhez hasonló szükségletei, nem kell szüneteljen, nem kell táplálkozzon és szabadságra sem megy el. Olcsóbb lesz majd ez a munkálatóknak, és az átlagember számára is kényelmesebb lesz például ügyintézni, hiszen ez a nap huszonnégy órájában elérhetővé válik. Mindemellett, mivel a gépek abszolút szófogadóak, a katonaságban is nagy hasznát vehetik, ami pedig hosszú távon azért jövedelmező, mert így nem az emberek fognak meghalni a frontokon, hanem többségben a robotok. Emiatt a mentális sérülésekkel küzdő, háborúból visszatértek száma is jelentősen csökkeni fog idővel, nem csupán azért, mert kevesebb emberi katonára lesz szükség, hanem mert egy élettelen gép megsemmisítése nem jár jelentős mentális következményekkel.

Bár számos munkát „át fog venni” a mesterséges intelligencia, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy hányat fog létrehozni. A The World Economic Forum „The Future of Jobs Report 2020” című jelentése szerint 2025-re világszerte nyolcvanöt millió munkahelyet fog helyettesíteni. Ugyanez a jelentés azt is jelzi, hogy potenciálisan kilencvenhét millió új munkakört hozhat létre, amelyek nagyrésze a mesterséges intelligenciával van kapcsolatban, például M.I. Etikus, M.I. üzemeltető, adatcímkéző vagy akár M.I. személyiségtervező, ahol jelentős részükhöz nem fog kelleni egyetemi képzettség.

A közeljövőre és a nyolcvanöt-millió helyettesített munkára térve fontos szóbahozni azt is, hogy nem csupán rengeteg munka, hanem számos munkakör is befolyásolva lesz.

Amerikában a munkakategóriák 47%-a érintve lesz a gépi tanulás által[2], először a repetitív, nehéz és kellemetlen munkák lesznek automatizálva, mint például a sofőrök vagy a kasszások, majd az összetetteb, de továbbra is ismétlődő jellegűek következnek, mint a grafikusok vagy a webfejlesztők: „nehéz idők jönnek azok számára, akiknek nincs mit nyújtaniuk a gazdaságnak, csak az izmaik, a szívük vagy a nemük.”[3]. Nemsokára az is bekövetkezhet, hogy azon irodai munkásoknak, akiknek sikerült megtartani munkahelyüket, optimalizációs algoritmusok fogják meghatározni a műszakjaikat. Olyan időszakokra osztják be őket, amelyek nem állnak kereszteződésben a személy alvási-, táplálkozási igényeikkel, családi életükkel vagy egyéb kötelezettségeikkel. Ennek számos negatív kihatása lehet a dolgozók kapcsolataira, mentális egészségére és szabadidejére, ezek a személyek állandó bizonytalanságban élnék mindennapjaikat, munkabéli óraszámuk és fizetésük homályossá válna. Ha mindez nem volna elég, az érzelemfelismerő algoritmusok fejlődésével munkáinkban egyre nagyobb szerepet fog kapni a motivációnk, a kimutatott érzelmeink mérve lesznek (mennyit és hogyan mosolygunk, hogyan beszélünk vagy akár testtartásunk), és ezzel hamar kiszűrődnek azok a dolgozók, akiknek nem megfelelő a hozzáállásuk.

Hosszútávon a helyzet még bizonytalanabb, és egy cérnaszálon billeg egy utópisztikus és egy disztópikus jövőkép között, ugyanis egyre többen beszélnek az úgynevezett FNA-ról (Feltétel nélküli Alapjövedelem). Az FNA annyit jelent, hogy minden polgárnak rendszeres, feltétel nélküli pénzösszeget kell biztosítani, jövedelmétől vagy foglalkoztatási helyzetétől függetlenül. Ez a radikális elképzelés egyre nagyobb lendületet kap[4], mint lehetséges megoldás az automatizálás és a mesterséges intelligencia okozta foglalkoztatási zavarokra. Számos látszólagos pozitívummal jár, gazdasági stabilitást ad az egyén számára, megkönnyítené a szakmák közti váltást és főként teret adna az innovációra és az önmegvalósításra. Andrew Yang amerikai politikus szerint a rendszer bevezetése nemcsak pénzügyi mentőövet jelentene a mesterséges intelligencia által kiszorítottak számára, hanem gazdasági növekedést eredményezne, munkahelyeket teremtene és növelné a társadalmi jólétet. Bármennyire is jól hangzana mindez, a részletekben rejtőzik a rizikófaktor.

Az FNA bevezetésével számos lehetőség nyílna meg az emberek előtt, azzal és akkor foglalkozhatnának, amivel és amikor csak szeretnének, de sajnos ma már tudjuk, hogy ez nem pontosan így történne. A több választási lehetőség megnövekedett elégedetlenséghez és bizalmatlansághoz is vezet, valamint nagyobb az esélye annak, hogy megbánjuk a döntésünket. Ennek pedig negatív hatása lehet a mentális egészségre, és szerepet játszhat a depresszióban, szorongásban[5].

A tüntetések dinamikáját is megváltoztatná az FNA bevezetése. Mivel közvetlen gazdasági szükségleteik kielégítésre kerülnek, az egyének figyelme más társadalmi kérdésekre, például a polgárjogokra, a környezetvédelmi problémákra vagy a politikai reformokra irányulhat. Ez teret biztosíthat az emberek számára, hogy tüntetéseken vegyenek részt a szélesebb körű társadalmi és politikai célok érdekében.

A munkával kapcsolatos tiltakozások is gyökerestől megváltozhatnak majd. Egyrészt, ha a munkavállalók garantált jövedelemhez jutnak, kisebb nyomás nehezedhet rájuk, hogy sztrájkokban vagy tüntetésekben vegyenek részt a jobb bérek és munkakörülmények követelése érdekében. Másrészt a munkavállalók hajlamosabbak lesznek arra, hogy a pénzügyi instabilitástól való félelem nélkül kollektív fellépést folytassanak, ami a szélesebb körű munkahelyi problémák (például a nemek közti bérszakadék) megoldása érdekében megnövekedett tiltakozásokhoz vezethet. „Világ munkásai, egyesüljetek! Nincs vesztenivalótok, csak a munkátok!”.[6]

Sajnos a szegényebb társadalmi rétegek egy hasonló rendszerben még sebezhetőbbé válhatnak. Egy ilyen rendszer kivitelezése rendkívül sok pénzbe kerül.

Az FNA egyik alapvető motivációja a szegénység felszámolása, de a finanszírozáshoz szükséges kompromisszumok valószínűleg kárt okoznának a kiszolgáltatott társadalmi rétegeknek. Ezek a károk pedig adók és a gazdaságba kerülő nagy mennyiségű pénz által létrejövő infláció formájában jelennek meg. Ez felveti a kérdést: Ha a fő különbség az FNA és a jelenlegi szociális támogatások között az, hogy az FNA viszonylag többet ad azoknak, akiknek nincs szükségük segítségre, akkor mi értelme lenne az egésznek? Egyes támogatók szerint ezt bizonyos rászoruló népességcsoportokra lehetne korlátozni, de ez ellenkezne az ötlet magjával.

Számos népszerű munkakategóriát kezdenek már lecserélni az automatizált rendszerek. Amerikában jelenleg több mint kétmillió sofőr dolgozik, a világ egyes pontjain pedig már megjelentek az önvezető taxik, teherautók. Mi fog történni ezzel a kétmillió személlyel, amikor az önvezető autók elveszik a munkáikat? Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyomtatott házak, amelyek elterjedésével a kőművesek száma radikálisan csökkeni fog. Az éttermi munkások 82%-a[7] helyettesítve lesz a közeljövőben. Talán a legszembeötlőbb változás a bevásárlóközpontokban található, ahol már a kasszák nagyrésze önkiszolgáló, ami csak annyit jelent, hogy pár éven belül nem lesz szükség kasszásokra sem. Sok hasonló példa létezik még, elég csak szétnéznünk a világban.

Bár a munkák nagyrésze helyettesítve lesznek, újak is fognak létrejönni. Például egyre nagyobb a kereset az adatelemzők, adattudósok és mesterséges intelligenciával foglalkozók terén.

Az „adat címkéző” szakma is létrejött, Romániában például a jelen pillanatban[8] a linkedIn-en mindössze 59 helyre lehet jelentkezni „Data Labelling Specialist” (Adatcímkéző) címke alatt. Egyre nagyobb a szükség az „M.I. etikusokra” is napjainkban, hiszen fontos hangsúlyt fektetni arra, hogy az adott rendszerek betartsák az etikai alapelveket, ugyanis senki nem örülne annak, ha a ChatGPT néha lenézően, egyenesen sértően válaszolna esetleg rasszista megnyilvánulásokat tenne vagy káros ideológiák nézeteit képviselné.

Figyelembe véve a hatalmas helyi technológiai fejlődést, érdemes beszélni a kolozsvári helyzetről. Több mint ezerkétszáz informatikai céggel, amelyek körülbelül húszezer alkalmazottat foglalkoztatnak, valamint a helyi hatóságok és egyetemek folyamatos támogatásával Kolozsvár jó úton halad afelé, hogy Kelet-Európa egyik legfontosabb digitális központjává váljon.[9] Mindez könnyen észrevehető azon, hogy a nagyobb bevásárlóközpontokban már szinte csak önkiszolgáló kasszákat lehet használni, a hagyományosak háttérbe szorultak. Az elkövetkezendő tíz évben elképzelhető, hogy a kisebb üzletekben is lecserélődnek ezek, jelentősen csökkentve az elárusítókra való igényt. Továbbá ebből az is következhet, hogy ezek a kisüzletek éjjel is nyitva lesznek, mivel elég lesz egy biztonsági őr is az üzlet éjjeli üzemeléséhez.

Emellett lehetségesnek tartom, hogy Romániában Kolozsvár az elsők között lesz az önvezető tömegközlekedési médium szempontjából.

Már vannak olyan villamosok, amelyek ütközésfigyelő rendszerekkel vannak felszerelve a Bosch és az önkormányzat közti együttműködés jóvoltából.[10] Figyelembe véve a Bosch befektetéseit az önvezető járművekbe, nem elképzelhetetlen az sem, hogy a jövőben további kooperációk fognak létrejönni, amelyek egyenesen az önvezető tömegközlekedésről fognak szólni, mint ahogy ez megtörtént a Siemens és a Potsdam Közlekedési Hatósága között is[11]. A taxivállalatok lényeges károkat szenvedhetnek az elkövetkezendő tíz évben, hiszen vannak már jóval kényelmesebb és egyszerűbb alternatívák is, mint például a Bolt és az Uber. Emiatt már voltak is tüntetések az országban, mivel a taxik már érezhetően kezdenek a háttérbe szorulni.[12] Nemcsak őket érinti az automatizáció, hanem az egyszerű (főként kezdő szintű) programfejlesztők sem ússzák meg. A szoftverfejlesztésben szükséges feladatok, amelyek korábban emberi ítélőképességet és szakértelmet igényeltek (pl. a hibák felderítése), ma már nagyobb pontossággal és megbízhatósággal végezhetők el a mesterséges intelligencia által a korábbi példákból tanulásra tervezett algoritmusok segítségével. Ez főként azért lesz probléma a, mert a város munkáltatottjainak jelentős része dolgozik az IT szektorban, és az ebben dolgozók többsége olyan munkát végez, ami a jövőben automatizálható lesz. Ez cégeken belül leépítésekhez vezet, mint ahogy az megtörtént már számos helyen (Amazon, Yahoo, Meta, Google, Twitter, HP stb.). Véleményem szerint a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt fog kapni az IT szektoron belül az adatfeldolgozás, mint a szoftverfejlesztés, emiatt pedig Kolozsvár kellemetlen helyzetbe kerülhet, hiszen több ezer programozó tudása szükségtelenné válik.

Az eddig leírtakból egy bonyolult és sokszínű jövőkép rajzolódik ki, amelyet a mesterséges intelligencia és az automatizáció hozhat el a munkavállalók és a társadalom számára.

Az automata rendszerek fejlődése többféle hatást hordoz magában: a munkavállalók elveszthetik munkáikat, míg mások új lehetőségek előtt állnak a technológia fejlődésének köszönhetően. Az automatizáció képes megváltoztatni a munkapiac dinamikáját, a munkavégzés módját és a társadalmi struktúrákat is. A megoldások nem mindig egyértelműek, és sok kérdés merül fel, például a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) bevezetésének következményeivel és hatásaival kapcsolatban. Az előttünk álló kihívásokat és lehetőségeket érdemes figyelemmel kísérni, bármit hozhat a jövő. Az egyensúly megteremtése a technológia fejlődése és a humán szükségletek között kulcsfontosságú ahhoz, hogy egy fenntartható és emberközpontú jövőt építhessünk.