Lázár János indoklás nélkül kirúgta a GYSEV osztrák vezérigazgató helyettesét.
Megtehette, a cégben – szerencsétlenségére – többségi tulajdonos a magyar állam, viszont senki sem érti, miért tette meg. Az osztrákok sem, ezért jogi lépéseket tesznek Lázár ellen, azaz, a magyar állam ellen, meglátjuk milyen eredménnyel. De ezt az ügyet (is) bízvást nevezhetjük delikátnak, ami jelzőről lassanként lekopik az irónia, és a szégyen lesz maga. Az osztrákok találkozhattak a magyar vircsafttal, Lázár fogta a karikás ustorát és csördített vele egy nagyot.
Nem tudni, mi lehet a baj a GYSEV-vel, talán az, a MÁV-val ellentétben működik, túl nagy a kontraszt, így ideje volna az is lerohasztani, hogy kiegyenlítődjenek az erőviszonyok. Egyébként semmit sem tudunk, Lázárnak lehet ez a videós Bécs-fóbiája az ok, netán valamely sógorkomának kellene a hely, Mészáros ezt is szívesen megvenné, csak találgatni lehet, egy azonban bizonyos, nem szereztünk a döntéssel barátokat, ha úgy tetszik, az osztrák sógorság ideája a porba hullt, és kezdődik itt is a harc életre-halálra.
Ebben a kirúgásban az is érdekes, hogy az osztrákok azért morcultak be, mert, mint az ottani minisztérium közleménye írja, Lázár eljárása ellentmond a társaság jogi szerződéseinek. Magyarra fordítva tehát jogtalan, és lám, ezek a naiv labancok csak néznek tátott szájjal, mennyit ér a NER-ben a jog, az adott szóról nem is beszélve, ami elegáns körökben szigorúbb kötelem bármilyen írott szónál. Nálunk meg még a dokumentum sem ér semmit, és csupán ez az egy ügy is mutatja, milyen mérhetetlenül mélyre süllyedt az ország erkölcseiben.
Vagy inkább épp azok hiányában. Hozzánk képest a lenézett Balkán is egy paradicsom, talán egy banánköztársaság jogi-erkölcsi szintjét megütjük, de ebben sem vagyunk egészen biztosak. Sőt, jobban belegondolva annak sem érünk a közelébe sem, mert ott is vannak azért bizonyos szabályok, míg nálunk már azok sem nagyon. Reggel fölkel a főni, gondol egyet, és a sameszai a szaros csizmájukkal szétrúgják, amit rendelnek nekik. És ezen a ponton jutunk el oda, hogy Lázár vajon mennyire önjáró, milyen döntési joga van, vagy csak csicska ő is.
Gauleiter a trágyadomb egy bizonyos részén, amihöz most épp a vasutak is tartoznak. Hogy ezeket miként irányítja, az a Budapest-Győr vonalon látszik, de nem a munka jellegén, hanem, ahogyan elrendelte, miként emlékezhetünk, miszerint a MÁV vezetői ne sóhajtozzanak, hanem tegyék, amit parancsol nekik. És ekkor is csördült egyet az ustora, kezd belejönni a csattogtatásba, mint kitetszik. Lehet, hogy a GYSEV vezérhelyettes, a bizonyos Hanna Dellemann nem akart úgy táncolni, ahogy Lázár fütyölt. Vagy sóhajtozott ő is.
Minden bizonytalan, csak az az egy fix pont van az emlegetett ganyéhalmon, hogy Lázárnak nagyon kezd kinyílni a csipája, ahogyan Orbán – névleg legalábbis – egyre nagyobb hatalmat ad neki. Így most látszik, mi lenne, ha ő követné Orbánt, mint arról sokan álmodoztak és álmodoznak, így ránézésre kő kövön nem maradna, bár most sincsen túl sok egymáson. De talán mindegy is, és talán mégsem egészen az, mert ha más nem is történt a magyar név régi fénye, ha volt neki, megint kopott kicsit, alakul, hogy keleti, barbár csürhe legyünk.
Bár nem tudni, voltunk-e valaha is egyebek. Most is, az EU fél tucat új eljárást indított a maffia ellen még mindig a jogállamiságot forszírozva, mert nem látják – vagy nem akarják látni -, hogy az egy olyan összetett viszonyrendszer, amire mi – ők – képtelenek vagyunk, sőt, az egyes paragrafusok betartása is gondokat okoz. A törvényeket ezek leszarják, az ítéleteket szintén, azokat végre nem hajtják, országunk egy Orbán szándékai és vágyai által működő, jogon kívüli sivatag, amit most épp az emlegetett Hanna Dellemann tapasztalhatott meg.
Amúgy pedig a kirúgott tanárok, a civilek, akik hiába rúgkapálnak az aksigyárak ellen, színházak, írók és zenészek, nagypapák és nagymamák, akiknek mind a vezér kívánalmai szerint kell vagy kellene működnie. Így a civilizált világ csak elképedve nézi, mit hozott létre, vagy mit engedett létrejönni, ahol egy senkiházi Lázár a hasára csap, úgy dönt, hogy ő lesz a Jani, és indoklás nélkül rúgja ki az osztrákot, gerjesztve így a fentebb részletezett jó hírünket a nagyvilágban. Ennyi csak a történet, de így ránézve ez se semmi. Vagy épp valami. (Rezeda világa)
