Elvinné Ózdra az aranymercivel
Nagy Ervin nem is olyan régen azt mondta a 24.hu-nak a kormányellenes tüntetések értékelésekor, ha Párizsban lennénk, már égne az egész város. Rákay Philip a Facebookon reagált az elhangzottakra, mire Nagy Ervin azt vetette Rákay szemére, hogy amikor nemrég összefutottak a Haris közben, szemtől szemben is elmondhatta volna a kritikáját, de nem tette.
Ennek kapcsán írta azt a színész, hogy „úgy viselkedtél, mint az egyszeri csivava, aki a gazdi kezében veszettül csahol, ám mihelyt a flaszter valóságára kerül, ijedtében maga alá piszkít”.
Most a színész a Telexnek adott interjút, melyben erről a témáról is szót ejtett: „Ahol felnőttem, és valakit seggbe rúgtak egy kocsmában, ott nem az a divat, hogy arrébb sétálunk. Ha becsmérelnek, az embert kihívjuk a kocsma elé – vagy ha az anyánkat szidja. Én ebből a kultúrából jövök, és nem is fogok megváltozni” – kezdi a lapnak a színész.
Én elvinném Ózdra, hogy lássa ezt az országot. Meg kéne nézni Ózdot is az aranymercivel. Szerintem ez hiányzik neki, mert akkor lehet, felfogná, milyen pofátlanság, hogy aranymerciből, lehúzott ablakkal kisercintek a 200 ezer forintot kereső tanárokra. A jobboldali tanárokra is. (…) Nem elég, hogy közpénzen milliárdos vagy, de még rá is köpsz azoknak a fejére, akik minden nap a gyerekedet tanítják. Remélem, ez azon az oldalon is kiveri a biztosítékot.
A színész azt mondja, ő nyugodt szívvel, lelkiismerettel tud felszállni a hetes buszra is, nem fél senki reakciójától amiatt, amiket nyilatkozik a közügyekről.
(24.hu)Marha büszke vagyok arra, hogy buszozom, kettes villamosozom, a nép között járok, és nem a politikával akarok jóban lenni, hanem az emberekkel. Én fel merek szállni, beszélgetek, vitázok. Megszólítanak, most úton-útfélen megállított mindenki, hogy ellen mertem állni a teljes meghülyítésnek. A kurázsit akceptálják, díjazzák az emberek. (…) Én jól érzem magam abban, hogy a 10 millió ember közül az egyik vagyok, velük vagyok, velük akarok élni, nem pedig valami feudális valamiben, amiben felhőkről lehet lenézni a magyar valóságra. Ez egy tévút, politikailag is, művészileg, de legfőképp emberileg.
