Végy egy adag politikai tisztességet, méltányosságot, toleranciát, csapj hozzá egy adag doktriner elméleti megközelítést és kész a liberális megoldás általában minden, és most különösen a világ jelenleg legsúlyosabb konfliktusára.
Egyetlen dolog hiányzik a késztermékből: hogy a szerzője kinézzen az ablakon!
Bernard Guetta, francia liberális EP-képviselő, a Narancs által rendszeresen megjelentetett politikai szerző, legújabb írásában a közel-keleti háború, és általában a konfliktus feloldására, rendezésére tesz javaslatot: „Szaúd-Arábia hozhatna megoldást az izraeli-palesztin konfliktusban.”
Az igen rokonszenves, sőt, tegyük hozzá, elméletileg egyetlen helyes megoldást vázolja föl, mellyel amúgy magam is egyetértek, amint ezt már többször ki is fejtettem.
Mármint, hogy ez lenne az egyetlen megoldás!
Miről beszélünk?
Arról, hogy a háború befejezését követően Izraelnek ki kell ürítenie a megszállt Ciszjordániát és főként Kelet-Jeruzsálemet, át kell adnia a palesztin hatóságnak, és létre kell hozni a palesztin államot – izraeli biztonsági garanciákért cserébe!
Máskülönben itt a büdös életben nem lesz béke! -mondja Guetta.
Magam is így vélem! Elméletileg!
Csakhogy – azon kívül, hogy Guetta indokolatlanul nagy szerepet szán a szaúdi trónörökösnek a békeközvetítések során: Szaúd-Arábia tökéletesen megbízhatatlan szerződő partner/szövetséges, mely államot, a sivatagi királyságot csak amerikai politikai nyomás és az Irántól való félelem hozta közelebb Izraelhez, mely közelség jelenleg inkább óvatos elhatárolódássá vált – a vázolt megoldásnak három, hosszú távon is ható, és elháríthatatlan akadálya van:
a./ Izrael soha, vagy még nagyon sokáig nem fog lemondani a megszállt területekről, kivált Kelet-Jeruzsálemről (a Golán-fennsík annektálása szerintem biztonsági szempontból létkérdés, és indokolt a számukra, mert onnan belátni a határmenti/közeli kibucok veteményeseibe és városok hátsó udvaraiba, különösen egy totál kiszámíthatatlan, véres szájú, most éppen Irán befolyása alá került Szíria szomszédságában).
Jelenleg pedig, Netanjáhú és a fasiszta szövetségesei aknamunkája, a „Nagy-Izrael”, az „arabmentes Izrael” követelésének korában és következtében (meg a vérengzés sokkja!) ez az elképzelés távolabb áll a megvalósítástól, mint valaha.
Főleg, hogy az idióta Netanjáhú, a legjobb pillanatban még Gáza kiürítését, a palesztin lakosság Egyiptomba deportálását is kilátásba helyezte.
Rabin megpróbálkozott elindulni a megbékélés útján. Meg is ölték.
b./ Egyszerűen nem létezik olyan polgári palesztin hatóság, mely a közigazgatást vinné!
Ciszjordániában a Fatah működik ugyan, de, ezt működésnek még a legnagyobb jóindulattal se lehet nevezni, Gázában viszont minden közigazgatási, gazdasági, humanitárius struktúra a Hamász kezén van, mely polgárinak és szalonképesnek eddig se volt nevezhető, kiiktatásuk esetén pedig gazda nélkül marad a vidék!
c./ Tegyük még hozzá, hogy néhány száz, alapvetően kézifegyverekkel és modern, de részben rozsdás kályhacsövekből eszkábált rakétákkal felfegyverzett terrorista olyan súlyos katonai vereséget mért Izraelre (mert vereség ez, bármi lesz a vége!), hogy annak legyőzhetetlensége mítosza, mely nagy mértékben serkentően hatott az arab-izraeli kapcsolatok normalizálására, legalább emberöltőre elszállt.
Mi okozhatta a jelenlegi helyzetet, a közel-keleti erőviszonyok megborulását?
Két tényező együttesen, lassan ölő méregként ható összejátszása.
1./ A totálisan alkalmatlan, demagóg, hozzá nem értő, csakis politikai hatalma megőrzésére és a túlélésre játszó Netanjáhú politikája, mely korai hétéves, és tavalyi egyéves megszakítással ugyan, 1996 óta tart, és mely politikájával elhanyagolta a határ védelmét, elkényelmesedve és híveit kulcspozícióba juttatva leépítette a hadsereg, a hírszerzés vezetését, Orbán módjára egymás ellen ásott lövészárkokba hajtotta Izrael lakosságát, a börtöntől való félelmében és hatalmi megszállottságában már polgárháború szélére sodorva az országot – ez most érett meg az összeomlásra.
(A mészárlás utáni első döbbenet napjaiban a lakosság végezte a hatóságok és a hadsereg munkáját: hajtotta végre a mozgósítást, gyűjtött fegyvert, lőszert, élelmiszert, szolgáltatott információkat, szervezte a mentést és a határvédelmet a totálisan lebénult közigazgatás és tanácstalan hadsereg helyett vagy mellett.)
2./ Az amerikaiak végzetes hibát követtek el, amikor leszámoltak Szaddámmal, ezzel kiütötték, sőt Irán karjaiba hajtották az egyetlen regionális hatalmat, mely a perzsa államot kordában tudta tartani. Idősb Bushnak több esze volt!
Irán végzetesen, konkurencia nélkül megerősödött, az amerikaiak és az európaiak pedig elhitték, amit el akartak hinni: hogy nincs katonai célú atomprogramja. Izrael hiába figyelemeztette világot az átverésre, megint csak a zsidó állam lett a fekete seggű.
(A duma, hogy Szaddámmal azért kell leszámolni, mert aljas, népirtó diktátor, csak arról nem szólt, hány népirtó diktátort tűr(t) meg, sőt támogat(ott) Amerika a világban, Pinochettől Dutertéig.)
Mindenestere Irán a térségbeli események fő irányítójává vált, Amerika pedig papírtigrissé, amit csak megerősített a tény, hogy a dél-vietnamihoz hasonló fejetlen, ocsmány módon távozott Afganisztánból, sorsukra hagyva a helyi szövetségeseiket. És Szíriából is, magukra hagyva a kurdokat, átengedve a terepet Törökországnak, Iránnak és Oroszországnak.
(Oroszország – melynek nagyon is kapóra jött az új háború, annyira, hogy biztos vagyok benne, belelóg a kezük a bilibe: Ukrajna háttérbe szorult – közben szép lassan visszanyomult Afrikába.
Már uralja, pontosabban káoszba dönti az egész Száhel-övezetet, Szudánt, Eritreát, Szomáliát, Csádot, Nigert és a többit. Méghozzá egy új szereplővel, Kínával karöltve. A franciák meg szépen, csendben kivonulnak.)
Guetta (és mindannyiunk) álma tehát egy békés, virágzó Közel-Keletről, mely Peresz nagyra törő tervei szerint akár egy „közös piac” is lehetne, lehetett volna, távolabbi, mint 1948 óta bármikor.
És tegyünk hozzá még valamit!
Mit látnál, kedves Guetta úr, ha kinéznél azon az ablakon?
Tíz- és százezer (koránt sem csak muszlim) tüntetőt, akik a palesztin áldozatok miatt mennek az utcára, de a zsidó lemészároltakért egy könnyük sincs, Londontól Párizsig.
Tilda Swintont, aki szintén elfelejt szót emelni a halott, elhurcolt kibucnyikokért, de, legalább megemlékezni róluk.
Ahogy a Hamászról, melynek vezetője szívesen megismételné a hetediki akciót, szintén nem esik szó ezeken a megmozdulásokon. Ha csak nem éltetik!
Aztán látnád a dagesztáni pogromhangulatot, látnád az amerikai Kongresszusba betörő, Blinken beszédét megzavaró csőcseléket (kisztihand: hogy őrzik ezt az épületet? Először Trump csatlósai és elhülyítettjei, most meg ezek, baszom transzparensekkel – aligha nézhették volna újságírónak őket –, akár gépfegyver is lehetett volna náluk, azzal is besétálhattak volna), akiknek szívesen felajánlanám, hogy cseréljenek helyet az elrabolt túszokkal.
A szokásos, sunyi módon megrongált, meggyalázott bécsi zsidó temetőt.
A felmérést, miszerint Franciaországban több antiszemita cselekmény történt egy hónap alatt, mint tavaly egész évben. Másutt, Angliában, Amerikában, Németországban ugyanígy.
Ez az antiszemita hullám, melyet a megtámadott iránti gyűlölet vezérel, és koránt sem csak muszlim résztvevőkkel, azon kívül, hogy ocsmány, igaztalan és manipulált, szintén nem fogja elősegíteni az izraeli szélsőségesek eltávolítását a hatalomból.
Az emberi ostobaság, hiszékenység, manipulálhatóság és aljasság térben, de időben is egyenletesen oszlik el a Földön!
Akik akkor már éltünk, jól emlékszünk az angol békemozgalmakra, melyek az amerikai stratégiai légierő Angliába telepítése ellen tiltakoztak. A szovjet SS-20-as, Belorussziában, Lengyelországban, Csehszlovákiában és az NDK-ban elhelyezett, hadrendbe állított, nagy hatótávolságú, atomtöltetű rakétákról, melyek, többek közt Angliára irányultak, a tüntetők szót sem ejtettek. Azok nem zavarták őket. Viszont csaknem megbuktatták Harold Wilson munkáspárti kormányát.
Igaz ugyan, hogy pogromok nem voltak!
