Kalandor, hittudós, agrárszakember, sejk és még ki tudja mi minden.
Mihálffy Balázzsal minden beszélgetés érdekes és izgalmas, egy olyan kultúrán és világképen keresztül mutatja meg a valóságot, amelyet én nem ismerek. A beszélgetések közben gyakran idéz arabul a Koránból, amelyet azonnal fordít is. Mégsem térít, csak az én európai, sok tekintetben konzervatív lelkem előtt olyan kapukat nyit meg, amelyekről nem is tudtam. Világot látott és ismert ember, akinek gyakorlatilag minden élethelyzetre van egy története és mivel teljesen más aspektusból közelíti meg a felvetett problémákat, a más megvilágításnak köszönhetően a legtöbb általam felvetett probléma, nem is olyan nagy probléma.
Portré Maliból
Sok írása megjelent már a CIVILHETES-en, most elérkezettnek láttam az időt arra, hogy bemutassam a Sejket.
Kalandorként előrerohantam, olyan pályákra tévedtem, melyeket más ép ésszel nem vállalt be, viszont megúsztam, de látom, milyen kevésen múlt. Annyiszor úsztam meg, amennyiben matematikailag nulla a valószínűsége, tehát hiszek a sorsszerűségben. Nyilván azért úszhattam meg a lehetetlent, a poklokat, a vég utáni állapotokat, hogy beszélni tudjak a lehetetlenről, a poklokról, a vég utáni állapotokról és arról a pályáról, ami ebbe az irányba visz.
- írja 2014-ben megjelent, "Mosoly a pokolból" című könyvében Mihálffy Balázs.
A hit tudományának is megvannak a szerencsés, véletlen találkozásai. Vagy ellenkezőleg: a szükségszerű egyéni sorsfordulói. Nem tudom, mi lett volna Balázsból, ha 1975 körül nem egy szudáni szobatársat kap a Gödöllői Agráregyetem kollégiumában, akitől úgy megtanult arabul, hogy meg sem állt a kairói Al-Azhar Iszlám Teológiáig, hogy aztán nyolc évi munkával lefordítsa magyarra a Koránt. A sorsszerűen elrendelt fordulat győzött. Az arab nyelv egy új világot nyitott meg számára: az Iszlám világát.
1979-ben végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, a Trópusi Tanszéken tanársegéd, kutató. Doktorált agrármérnökként Líbiában kezdett dolgozni, 1979-81 között az Agrober-Agroinvest vállalat képviselője, a két ország közötti vegyes bizottság mezőgazdasági témáinak felelőse.
1981-ben kerül ki Egyiptomba, s miközben a Hydroexport vízügyi ágazatának igazgatójaként öntözőrendszereket épít (1981-86), elvégzi a kairói Al-Azhar Egyetemet és az iszlám első magyar sejkjévé avatják. Felveszi az iszlám vallást (1983). A Koránon kívül iráni felkérésre lefordítja a siíták szent könyvét: a Nahjul Balaghát is. 1988-ban Budapesten megalapítja a Magyar Iszlám Közösséget, amelynek vezetője 1996-ig. Arab lapokat terjeszt Európában, (1986-88), a magyar külügyminiszter tanácsadója iszlám országokkal kapcsolatos ügyekben (1989-93).
II. Hasszán marokkói király gratulál előadásához
1989-ben meghívják Marokkóba, ahol II. Hasszán király előtt hittudósok társaságában tart előadást az iszlám tanításainak aktualitásairól.
Lovon a kairói piramisok tövében
Jelölték a szaud arábiai nagyköveti posztra, fel is készült, de váratlanul súlyos betegség támadta meg (szklerózis multiplex), ami keresztül húzta diplomata álmait és véget vetett házasságának is. Hogy ne ágyban, párnák közt haljon meg, elment Boszniába partizánnak, legalább golyó végezzen vele hősként a harc mezején. De túlélte a szerbek elleni háborút, feldolgozta az öldöklés, a túlélés és a gyógyulás pszichológiáját, az akaraterő csodáit (1993-98). Szarajevóból hazatérve a fejlődő országok magyar adósságait rendezi az Állami Privatizációs Rt. Elnök-vezérigazgatójának tanácsadójaként, titkára egy Tárcaközi Vegyes Bizottságnak, melynek meghatalmazásával tárgyal Nigériában, Algériában, Szudánban, Irakban, Kubában és Albániában, (1998-2002). Majd a Bábolnai Élelmiszeripari Rt. Vezérigazgatója, (2002-2004)
Al Jazeera interjú Balázzsal
2004-ben érezte úgy, hogy végleg szembe kerül önmagával, ha a hatalomnak elkötelezett hivatalnokok vagy pártalkalmazottak hazai pályáját követi az üzlettel ölelkező politika világában. Látta a zavaros és tisztátlan gazdasági-pénzügyi folyamatokat, a társadalom elszegényedést, az arra adott hazug válaszokat, s elhatározza, hogy elhagyja az országot.
Kalandvágya Afrikába vitte, (2004-2012), először Zambiában próbált szerencsét. Egy bányavidéken, Copperbelt tartományban irodát nyitott, a rézbányák beszállítója akart lenni, ellátni azokat olyan berendezésekkel és anyagokkal, melyeket Dél-Afrikában vásárol. Nem sikerült a vállalkozás. Egyre lejjebb csúszott, végül maga is bányász lett. A réz mellett smaragd bányászattal is próbálkozott. De nem versenyezhetett azokkal az erőkkel, melyek már régóta ott voltak, s ismertek minden gazemberséget.
Soha semmit nem adott fel, ment tovább, mégis egyre jobban belesüllyedt a napi megélhetés gondjaiba. Kitanulta az aranybányászatot Ghánában, Ashanti tartományban, a gyémántbányászatot Kongóban, Mbuju-mayi területén és osztozott azoknak a feketéknek a sorsában, akik 700 méter mélyen csákányozták az ércet és akikkel egy héten csak egyszer engedték fel a felszínre. A feljövetel sem volt egyszerű, mert többen lettek olyanok áldozatai , akik azért vágtak bicskát társaik hasába, hátha lenyeltek egy követ.
A bányászat létfenntartó, de csak napi szinten. A bányász, ha megéli, feljön és inni kezd. Még mielőtt bármi is történne, gyorsan lever két menetet az első AIDS-es kurvával, majd hazamegy. Nos, így terjed az AIDS. Ezért van az, hogy errefelé a lakosság 20 százaléka AIDS-ben szenved, bizonyos szociális szint alatt tömeges mértékben.
Látta, miként terjed az ebola és más halálos kór, s megfigyelte: csak a legértékesebb bányavidékeken ütik fel fejüket. Mint aki a genetikában jártas, kizárta annak lehetőségét, hogy e kórok a természetben kialakulhatnak, sokkal inkább szándékos terjesztést feltételezett vírustenyésztéssel. A tőkés csoportoknak az az érdeke, hogy a föld itteni lakói eltűnjenek, háborúk, törzsi viszályok, vagy járványok áldozatai legyenek és ha már mindent hullahegyek borítanak, akkor békefenntartóként rá tudnak telepedni a kincses vidékre.
Egy fekete barátjával, akivel Dél-Afrika legszegényebb helyén ismerkedett meg, elhatározták, hogy Zimbabwében próbálnak szerencsét. A kontinens legszegényebb országa, ám bányakincsekben a leggazdagabb: az egykori Dél-Rhodésia. Vettek egy Toyota kombit Durbanban, gondolván, ezzel aztán megalapozzák szerencséjüket. Ám a kombit szitává lőtték a rablók a dél-afrikai autópályán. Csoda, hogy életben maradtak. A golyók szaggatta autóval értek Bulawayo városába, amely a főváros: Harare után a második legnagyobb város. "Arany övezetben" fekszik és a matebele törzs lakja. Balázs taxizással kezdett. A helybéliek nem akartak hinni a szemüknek: egy fehér férfi taxizik. Népszerű lett és bizakodott. De a fekete konkurencia tönkretette. Újból próbálkozott az aranybányászattal, ám ott a fehér főnökök rúgták ki. A bányák zöme a mai napig angol tulajdonosok kezében van , s ők nem szerették a tanult idegent.
Eljött az éhenhalás ideje. Se pénz, se lakhely. Egy mecsetbe vonult, bár Zimbabwe lakosságának csupán 5 százaléka muszlim, azok is főleg Cape Townból származó színesek, indiaiak, feketék. Hitet oktatott, előadásokat tartott, cserében enni kapott és lakhatott a mecsetben. Ahogyan az idő telt, az előadások úgy lettek egyre gazdagabbak azzal a tartalommal, ami afrikai tapasztalataiból fakadt: a globalizált rabszolgaság látleletével, az új gyarmatosítás testi és lelki gyötrelmeivel.
Cecil Rhodes
Rájött, hogy valójában hol is van. Bulawayotól 60 kilométerre, a Matposon egy gránitszikla két méter mélyen őrzi a brit gyarmatosítás ideológusa, a mai globális világrend szellemi atyja: Cecil John Rhodes maradványait. Angol turisták zarándokhelye. Rhodes (1853-1902), az egykori Rhodesia (a mai Zambia, Zimbabwe és Malawi) névadója, angol helytartója, Dél-Afrika miniszterelnöke egész életében egy új világrendről, s a világkormányról álmodozott. Az általa létrehozott Hálózat (Round Table) az a titkos szervezet, amely a színfalak mögött ma is irányítja a világot. Rhodes úgy gondolta, hogy akik kezében a legtöbb pénz van, azok ellenőrizzék a modern világtársadalmat. A legnagyobb bankok alapították a titkos társaságot: a pénzemberek hálózatát, amely feláldozza a nemzetek önállóságát, nemzeti mivoltát és függetlenségét a mindenható tőke világkormánya érdekében. Adósság és más csapdákat, tőkeszivattyúkat helyeznek el az "alacsonyabb rendű" nemzetek útjába, így ezek egyik rabszolgaságból a másikba sodródnak.
Sajtókonferencia Teheránban
A helyi matabelék azt mondták Balázsnak: azért kell a gránitsír Cecil Rhodesnek, nehogy az ördögöt megvesztegesse és életre keljen. Mire Ő arról kezdett beszélni: mi az igazi bűn, s hol rejtőzik az igazi Sátán. Vajon az-e a Sátán, aki leüt és kirabol, hogy túléljen még egy napot, vagy az, aki ezt a szomorú helyzetet teremtette? S egyszer csak azt vette észre, hogy nem csak a muzulmánok hallgatják, hanem mások is, egyre többen.
S jött egy ötlete: kenyeret sütött. A kenyér hálás a várakozásért: 6-8 óra míg elkészül a keléstől a sütésig. Egyesek pedig csak azért jönnek, hogy ehessenek. Közlekedés nincs, 30-40 kilométert gyalogolnak, hogy hallhassák a hittudóst, aki a valóság gyökereiről beszél. Szavait a törzsfőnökök és a vallási csoportok vezetői tovább vitték a szavannákra. Így lett a találkozók neve: BREAD, azaz kenyér. Balázs összeállította a mozgalom alapdokumentumait: What nobody tells you (Amit senki sem mond el) és a Forword to the BREAD Foundation (Előszó a BREAD Alapítványhoz) című tanulmányokat.
Fél évig teljes sikerrel, egyre több érdeklődővel haladt előre a mozgalom. Majd nem lehetett lisztet kapni Zimbabwében. Néhányan lisztet csempésztek Botswanából. Ez is ment egy ideig, aztán lebuktak. A mozgalom liszt nélkül maradt, kenyeret nem tudtak sütni. Ekkor kimondták: ezen túl a BREAD ne kenyeret jelentsen, hanem egy másik mozgalmat: Black Race Empowerment int he African Development, azaz a Feketék megerősítése az afrikai fejlesztésben elnevezésű mozgalmat.
Televíziós műsor Ilkei Csabával 2008-ban
Az alapvető baj azonban rögtön előjött: Afrikában sem a népirtó diktátorok, sem pedig a reformer demokrata vezetők nem szimpatizálnak ilyen eretnek gondolatokkal, mint amit a BREAD tanított, ez az értelem megnyitása és a tömeges megbékélés kezdete lett volna. A feketék igazi érdekeit felvállalni Afrikában továbbra is főbenjáró bűn. Noha a mozgalom egy fekete polgári jogi tömörülésként igyekezett beépülni az akkori legális politikai ellenzékbe, a BREAD gondolataival rokonszenvezőket meghurcolták, többen börtönbe kerültek.
2008-ban hazatért, átmeneti időre, kissé tanácstalanul. Személyesen akkor találkoztunk először, noha már sokat hallottam róla. Egy órás élő televíziós műsorba hívtam meg, a 74 éves Vermes Tiborral együtt, aki 30 évet töltött Afrikában, mindenekelőtt Johannesburgban, s neki is elég tapasztalata volt az igazi tanulságokról. Nagy sikerű, meglepően jó visszhangú adásban meggyőző erővel, sok-sok fényképpel és dokumentummal hitelesen szerepeltek. Akkor figyeltek fel rá igazán.
Előadást követően a teheráni egyetemen
De nem érzi jól magát idehaza. Mivel nem akar agymosó pártok szolgalelkű lakája lenni, nem tud mihez kezdeni jó szívvel, lázadó lelkiismerettel, a sárga csekkek pedig befizetetlenül sokasodnak asztalán. Afrikában félbe maradt a munkája. Azt írja:
Próbálok támogatókat szerezni. Szeretném, ha az ügy, amit felvállaltam, nem kötődne egy valláshoz, egy politikai csoporthoz sem, hiszen a Sátán erői mindenkire lesújtanak, legyen az bármilyen vallású, vagy világnézetű. Választhatok. Vagy itt maradok és egy idő múlva a Nyugati pályaudvar hajléktalanjai között, magam alá vizelve találom maga betegen, hiszen nincs munkám, támogatóm, gondolataim pedig halálos bűnnek számítanak egy olyan korban, amikor meg kell szabadulni 2 milliárd embertől, vagy támogatókat találok és tovább dolgozom. Itthon vagyok, de Afrika éppolyan hazám és vissza kell mennem.
2009-ben vissza is megy. Nyelvismerete: arab, angol, francia, szerb-horvát. Érti a swahili, a ndebele és az ezekkel rokon törzsi nyelveket. 2011-ig az Afrikai Magyar Egyesület képviselőjeként Maliban kutak fúrását és orvosi missziók munkáját szervezi; keresztény, muzulmán vallási vezetőkből és tradicionális elöljárókból, törzsfőnökökből létrehozza a JAMA KAFO szövetséget, mely a vidék felemelkedését célozta meg az említett méltóságok aktív közreműködésével 2011-2012-ben Madagaszkáron mezőgazdasági projektek szervezésével foglalkozik egy Dubaiban bejegyzett cég érdekeltségén belül.
Mamaribougou fehér főnökévé választották
Az élet sehol sem értelmezhető európai fogalmak szerint, a létfenntartás körülményei a minimum alatt mozognak, a kényelmet el kell felejteni, a mindennapi realitások lesújtóak. 2008-tól levelezünk. Balázs időnként csügged, írásra buzdítom, de nincs itthon megjelenési fóruma, szerzek neki. És legkeservesebb kínjai közt is folyamatosan ír. Nem úgy, mint amikor hazajön, akkor a lehangoltság megbénítja. Erről így vall:
Sohasem tudtam megmagyarázni magamnak, miért nem írok, ha pár hétre Magyarországra megyek és miért írok Afrikából oly sokat. Rájöttem. Ha otthon vagyok, olyan intenzíven kapom a káosz és bugyutaság ingereit, hogy képtelen vagyok rendszerezni, leírni azokat. Ahogy írnék az egyik témáról, máris ott a másik és a végén egyik sem kerül papírra. Ha viszont ide jövök Afrikába, itt nyugodtan feldolgozom az otthon töltött hetek botrányos eseményeit és jó pár hónapig eltarthat, amíg ezeket kiírom magamból. Afrika abban is segít, hogy párhuzamot vonjak, mert botrányból itt is van elég.
Biciklivel közlekedett
Az igazi iszlám elzüllesztése
2013-2014-ben az IIDZ (Islamic Information and Documentation Center) iszlám törvényességi felügyeletét vezette Bécsben.
2014-től a mai napig az European Fatwa Council for Halal Transactions (Halal tranzakciók Európai Fatwa Tanácsa) elnöki pozícióját tölti be. Ez a szervezet minősíti közép és Kelet Európában a fogyasztási cikkeket, pénzügyi tranzakciókat iszlám törvényességi szempontból (HALAL-HARAM). Feladata továbbá az Islamic Banking európai szabályozó rendszerének kidolgozása és felügyelete is.
Korán fordítása magyar nyelvre először Katarban jelent meg 1990-ben, majd Pakisztánban 1991-ben, a Nahjul Balagha pedig 1995-ben. 2011-ben adták ki az MPILO c. könyvét, mely szatirikus formában tart görbe tükröt az Afrikában zajló nagyhatalmi törekvések elé, beszámol az ENSZ-katonák visszaéléseiről, az arany-és gyémántügyletekről és a tiltott üzletekről. 2014-ben jelent meg a Mosoly a pokolból című életrajzi regénye. 2012 óta a „Leleplező” főmunkatársa.
Kutakat fúrt Maliban
Végezetül egy mákos eset
Mihálffy Balázs kedvenc étele a mákos tészta. Líbiai kiküldetése idején (1979-1981), karácsony előtt mákot küldött a vállalat Magyarországról a dolgozóknak, süssenek belőle jó kis bejglit maguknak az ünnepekre. Összesen egy zsák, tehát hatvan kiló mákról volt szó. A mák azonban tiltott árucikk volt odakint, kábítószernek minősült. Balázs börtönbe került miatta. A tárgyaláson négyen vallották azt, hogy látták kábítószert terjeszteni. Elítélték. Papíron 12 évet kapott. A börtönben viszonylag jól ment sora. Rengeteg kaját vittek be neki, nehézfiúként a cellában sem bántották, sőt, tisztelték. Három hónap alatt három kilót hízott. Egyszer csak nyílt a cellaajtó és kiengedték. Nem a líbiai népre haragudott.
(Felhasznált irodalom: leleplezo.eu, CIVILHETES)