Több lap is beszámolt arról, hogy fegyelmi eljárás indult a Korcsolyaszövetségben Sebestyén Júlia sokszoros magyar bajnok, jelenleg edző ellen, mert több szülő panasza szerint veri, pofozza, megalázza a tanítványait.
Ment minden a maga hivatalos útján.
A fegyelmi eljárás folyamatba tétetett. Kitűzetett a fegyelmi tárgyalás napja, mely tárgyalás hivatott lesz dönteni bűnösségről vagy ártatlanságról, büntetésről vagy felmentésről.
Az érintettek kivételével nem nagy ügy, kivált a mai, többszörösen háborús, inflációs és egyéb boldogító létviszonyok közepette.
Na, de! Az ügy váratlan fordulatot vett, egyszersmind minden elemében jól tükrözve hazai közállapotainkat. Olyan megoldással, melyre Mikszáth uram is csak csettintene!
A tárgyalást megelőző napon ugyanis a szövetség erre hivatott (hivatott?) fóruma módosította a fegyelmi szabályzatot, a hároméves elévülési időt egy évre leszállítva.
És mit tesz Isten, a cselekmény aznap elévült!
A Szövetség erre hivatkozással az eljárást megszűntette.
Viszont, hogy az igazság ne szenvedjen csorbát, az iránta való szövetségi elkötelezettség megkérdőjelezhetetlen ne legyen, feljelentést tettek!
Hogy hová, és milyen alapon, azt nem tudni.
Ugyanis – a rendelkezésünkre álló információk alapján – büntetőjogi, de még szabálysértési tényállást se lehet megállapítani, pontosabban: esetleg bántalmazás (könnyű testi sértés), becsületsértés címén, mely viszont magánvádas ügy, és (kizárólag a szülők, mint a sértettek törvényes képviselői általi!) feljelentésre harminc nap a nyitva álló (jogvesztő) határidő.
Ez régen eltelt.
Ilyeténképpen a feljelentést befogadó szervezet (rendőrség, ügyészség, bíróság – nem tudjuk, melyikük kapta a feljelentést) lazán meg fogja szüntetni az eljárást.
Bűncselekmény, illetve szabálysértés hiányában, magánvádas ügy esetén azért, mert nem az arra jogosult terjesztette elő, és egyébként is elkésett (volna).
Nehezen hihető, hogy a ravaszdi Korcsolyaszövetség eme körülményekről és szabályozási fennforgásokról ne tudott volna.
A klasszikusan fegyelmi eljárás keretébe tartozó ügyet elboronálták, azzal a sunyi, ócska, falmelléki módszerrel, mely látszólagos elkötelezettségüket az ügy tisztázása érdekében pillanatokra se igazolta, ellenkezőleg!
Ráadásul hülyének nézik a panasztevőket (is).
Ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a kifogásolt edzői magatartás eszerint egy éve történt. Nem tudjuk, mikor éltek panasszal a szülők, és meddig húzta esetleg az időt a szövetség, ámbár a fegyelmi eljárás szabályai meghatározzák az eljárás egész menetét, határidőkkel, miegymás. És a szövetség szemmel láthatóan felkészült a tárgyban.
Mindezek alapján feltételezem, hogy a szülők alaposan késlekedtek az ügy elindításával! Hogy miért és mennyit, nem tudom. Csak azt, hogy úgy látszik, nem volt túl sürgős.
Mint ahogy arra az egyszerű és logikus lépésre sem határozták el magukat, hogy – függetlenül a fegyelmi eljárástól – edzőt váltsanak!
Mert a bántalmazott, megalázott gyermek a fegyelmi eljárástól függetlenül se lesz többé bizalommal az edzője iránt, akkor pedig – a lelki traumán kívül – amúgy is megette a fene az egészet.
Nem beszélve arról, hogy egy edző számára a fegyelmi büntetésnél is súlyosabb következmény, ha tanítvány nélkül marad.
Végül, de legkevésbé sem utolsó sorban még egy – ha nem a legfontosabb – tanulsága van az ügynek: mindenki tényként kezelte az edző marasztalható magatartását, anélkül, hogy ezt bármilyen erre hivatott szerv, intézmény, hatóság, bíróság megállapította volna!
A Narancs egyenesen „A bántalmazó edzőnek falaznak a Korcsolyaszövetségben” címmel tudósított.
(Észrevételem alapján – vagy maguktól – azóta a „bántalmazó” szót kihagyták a cikk címéből, de a Facebookon még az eredeti olvasható.)
Na, kérem!
Mi a helyzet az ártatlanság vélelmével?
Egy független, liberális lap ilyen hibát ne vétsen!
Legalább nekünk ragaszkodnunk kellene a jogállami normák érvényesüléséhez, tiszteletben tartásához, ha már a kormány, a „szövetségei”, a kengyelfutói és a lapjai nem teszik!
Akkor különösen, ha ott tartunk, hogy a nyilas párt felszólítására Csák miniszter úr azonnal 18-as korhatárt írt elő a Nemzeti Múzeum idei World Press Photo kiállítására.
Ahol is szerepel egy fotó, melyen ázsiai meleg (ez csak a szövegből derül ki) idősotthon lakói (férfiak, nők vegyesen) önfeledten (felöltözve, semmi smaci!) tévéznek egy közös helyiségben, iddogálnak, nevetgélnek, ezáltal maximálisan alkalmasak arra, hogy nyomulásukkal az ártatlan magyar gyermekszívekbe- és fejekbe ültessék az LMBTQ-propagandát!
Legalábbis a kretén, aljas, tehenet őrizni való Dúró Dóra szerint.