Gulyás Márton az erdélyi fideszes szívcsakra közepén is találkozott baloldali szimpatizánsokkal

„Amikor tavaly Tusványoson voltam, csodálatos volt. A 2022-es választás után gondolhatjátok, milyen volt a lelkiállapotom, és akkor bementem a fideszes szívcsakra közepébe… (hahotázó nevetés). És nem az történt, amire számítottam, hanem az ellenkezője. Tömegével jöttek oda a nálam fiatalabb, de idősebb emberek is, és azt lehetett látni, hogy ez sokaknak nehezen feldolgozható élmény volt a Fidesz közeléből.”

A kétnapos minifesztiválon olyan ismert nevek voltak Gulyás mellett, mint Hodász András, Pottyondy Edina és Koltai Róbert.

Gulyás Márton nemcsak a 2022-es Tusványoson vonzott tömegeket magához, hanem a kolozsvári beszélgetőestjén is, amikor a legkülönfélébb témákban záporoztak a kérdések. A műsorvezető mindegyiket megválaszolta, ezért nagyon eklektikusra sikeredett az összkép, mi három-négy fontosabb témát emeltünk ki az ide-oda kanyargó Q&A-ből.

Erdély-élmények a széki muzsikától a kortárs erdélyi művészekig

Nagyon sok kérdés kapcsolódott Erdélyhez. A közönség kíváncsi volt az első erdélyi ősélményektől kezdve arra is, hogy mit gondol a partizános műsorvezető az erdélyi magyarokról, a két országot összekapcsoló politikai folyamatokról, illetve hogyan látja a Fidesz-RMDSZ viszonyát és a határon túli támogatásokat is. A válaszokból kiderült, hogy Gulyás személyében nem egy Budapest határáig terjedő látókörű újságíró érkezett Kolozsvárra, hanem egy olyan ember, akinek már gyerekkori emlékei között is van néhány meghatározó Erdély-kép, nem beszélve arról, hogy olyan kortárs művészek, gondolkodók is nagy befolyással voltak rá a későbbiekben, mint Tamás Gáspár Miklós vagy Kovács András Ferenc.

Gyerekkorának egyik meghatározó helyszíne a parajdi sóbánya volt, mert asztmás gyerekként gyakran vitték oda szülei, azonban ez nem tartozik a kedvenc élmények közé. „Itt semmit nem lehetett csinálni, csak a falat nyalni” – ismerte be egy hallgatói kérdésre, hogy kipróbálta ő is, valóban sós-e a bánya fala.

Tágabb értelemben azonban Gulyás Márton mentális térképén sok minden más szerepel, mert a közvetlen ismerősi környezetében is vannak Erdélyből elszármazott magyar emberek. A Partizán csapatában is van erdélyi magyar ember, és családilag is kötődik Erdélyhez, mert édesapja dokumentumfilmesként a '60-as évektől kezdődően számos fontos dokumentumfilmet forgatott itt. Például Kallós Zoltánnal dolgozott, Székről együtt készítették a legelső filmes felvételeket. „Az, hogy a széki kultúráról vannak kifejezetten mozgóképes emlékeink, annak is köszönhető, hogy a Kallós oda elvitte őket még amatőr filmes korukban a '60-as évek közepén, és azóta is sokszor visszajártunk” – elevenítette fel Gulyás a gyerekkori emlékeket, amelyek között az erdélyi falurombolások elleni budapesti tüntetések is szerepeltek a nyolcvanas évekből. „Ott voltunk a Hősök terén. Nem tudtam megérteni, hogy miért, és nem tudtam ki az a Ceaușescu, de egy nagyon kalandos figuraként élt a képzeletemben” – részletezte a közönségtalálkozón az Erdélyhez, Romániához fűződő élményeit az újságíró.

Az is kiderült, hogy családjának aktív kapcsolata volt az erdélyi magyar értelmiség több alakjával is. „Családi barátunk volt Kovács András Ferenc. Hozzánk sokat jártak Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, színházi emberek, filmes emberek. Volt egy ilyen típusú csatlakozásunk az erdélyi magyarsághoz. És aztán, amikor idősebb lettem, több olyan ismeretségem is köttetett, amiben árnyalódott az Erdély-képem.

Tehát az árvalányhajas, túlromanticizált képet, én azt gondolom, ma már komolyan vehető ember nem vallja Erdéllyel kapcsolatban, ennél azért már jobb a megítélésetek, nyugodjatok meg.

Földolgoztuk, hogy ennél többet jelentetek, sikerült fölnőni ehhez a szinthez, de úgy érzem, sokkal kevesebb az olyan típusú kulturális kapcsolat, mint amit lehetne kiépíteni, vagy ami szükséges volna” – részletezte a meghívott.

Erdély, a magyar kormány kolóniája

„Az egy nagyon ilyen kolonialista gondolat, hogy akkor Budapesten megmondjuk, hogy mit csináljatok, és akkor majd esetleg észrevesszük, és díjazzuk is, ha elvégeztétek a feladatot” – mondta Gulyás, amikor arra kérték, hogy mondja el meglátásait az erdélyi magyarság helyzetéről. „Engem is halálosan idegesít, amikor Nyugat-Európából mindenféle médiumok felkészületlenül érkeznek, és próbálnak a magyarországi helyzetről tájékoztatni, és az interjú döntő többsége azzal telik el, hogy helyre kell tenni dolgokat: nem, ez nem azt jelenti, nem így történt, nem, továbbra is vannak választások Magyarországon… Tehát én nem gondolom, hogy nekem kellene tanácsokat adnom az erdélyi magyaroknak. Azt tudom mondani, hogyha bárkinek, aki ennek a színtérnek a tagja és épít valamilyen közösséget és van létező intézménye, akármekkora méretű is, az nyugodtan jelentkezzen, és keressen minket, és próbálunk is velük valamilyen módon kapcsolódni”.

A Partizán szerkesztősége és az erdélyi magyar követői közti kapcsolatépítési lehetőségek többször szóba kerültek az est folyamán, ahogy az is, hogy minden olyan támogatás és kapcsolódás jó, ami az erdélyi magyarok autonómiáját erősíti, és nem rombolja. Ilyen értelemben a magyar kormány erőszakos beavatkozását egy-egy adott területen kifejezetten károsnak látja a tévés újságíró, azonban hangsúlyozta, hogy a személyes meglátásának ad hangot, amikor erről véleményt formál.

Azt gondolom, hogy ha a magyar állam támogat határon túli magyar sport, kulturális és egyéb szervezeteket, az nagyon helyes, nagyon helytelen volt, amikor nem tett így. Jó, hogyha ez alapvetően az itt élők kulturális és egyéb autonómiáját, önrendelkezését erősíti, és amikor pedig politikai kiszolgálóvá silányítja, illetve létező kezdeményezéseket lehetetlenít el, és ilyen, proxi szerveződéseket emel föl azért, mert az hozzá lojális, az itt élőknek a legrosszabb, mert az nem erősít semmifajta önrendelkezést.

Gulyás szerint sokkal több olyan rendezvénynek kellene lennie Erdélyben, mint Tusványosnak, mert az, mindenféle politikai átideologizáltságától függetlenül egy létező kulturális híd, és „tök jó lenne, hogyha több ilyen működne”.

Tusványos egy olyan hely, folytatta az újságíró, ahol nagyon sok mindent tanulhat meg a Fideszen kívüli világ is, hogy ilyen kulturális hidakat hogyan kellene építeni, hogyan kellene erősíteni azoknak is, akik „nem Orbán országlásában érdekeltek”.

Az erdélyi magyar közösségen belül is nagyon sokféle hagyomány és kortárs elgondolás vetélkedik egymással, és nem helyes, vagy szerencsés egy egységes, homogén közösségként látni, mutatott rá az újságíró, és példaként megemlítette, hogy „valószínűleg, hogy a Dezső Péter másképp gondolkodik a világról, mint a Tompa Gábor, hogy most két végletet mondjak, de mondhatnék más típusú törésvonalakat is”.

Tervezi-e a Partizán egy erdélyi stáb létrehozatalát, érkezett a témához kapcsolódó kérdés a hallgatóságból. „Bármikor aláírnám, hogyha ilyet lehetne csinálni, de arra jelenleg biztos, hogy nincsen lehetőségünk, meg igazából kitalálva sincs, hogy ez mit tudna hozzátenni úgy az erdélyi, mint a magyarországi nyilvánossághoz. Egyelőre komplett országrészek vannak Magyarország területén belül is, amikkel itt nem tudunk foglalkozni, közben ott is élnek emberek, fontos dolgokat csinálnak, fontos dolgok történnek velük, és valószínűleg nem csak mi nem érünk el hozzájuk, hanem senki más sem. Tehát van még feladatunk az anyaországon belül is, de rengeteg feladatunk ettől még egyébként a határon túli magyar közösségek és Erdély vonatkozásában is” – válaszolt Gulyás.

Az erdélyi jelenléttel kapcsolatban fölmerültek a 2024-es szuperválasztási évnek az eseményei is, ugyanis nemrég a Partizán a szlovákiai, illetve a lengyelországi választásokról is kimerítően tájékoztatta közönségét. „Azt gondoltuk a 22-es választásoknál, hogy van egy olyan típusú érdektelenség a magyar nyilvánosságban, hogy azzal, hogy most már zsinórban negyedjére lett alkotmányozó többsége az Orbán-kormánynak, gyakorlatilag véget ért a világ, véget ért a politika, véget ért a történelem. De ez nyilvánvalóan nincs így… És ez egy deklarált célkitűzése volt a szerkesztőségnek, hogy a közép-kelet-európai régióval, az itteni választásokkal foglalkozzunk kiemelten, ezért mentünk el Szlovákiába. Nagyon nagy operáció volt, a műszaki stábtól kezdve a gyártáson át nagyon komolyan vettük ezt a feladatot. Jól sikerült, volt folytatása aztán a lengyel választással, és mivel Románia szomszédos ország, ilyen szempontból kiemelten fontos, és nagyon szeretném, hogyha legalább egy választás vonatkozásában itt tudnánk lenni. Jövőre osztrák választás is lesz, ezekkel szerintem feladata a Partizánnak érdemben foglalkozni” – jelentette ki Gulyás Márton.

Az MCC a közoktatási válságnak a szimbóluma

Egyre inkább foglalkoztatja az erdélyi közvéleményt is a Fidesz határon túl is terjeszkedő elitképzője, a Matthias Corvinus Collegium. (A Transtelex a Telexszel közösen ebben a cikksorozatban foglalta össze a lényeges tudnivalókat az MCC-ről.) A napokban érkezett a hír, hogy jövő héttől kezdődően számos magyarországi egyetemre 70 többletpontot jelent az, hogyha az MCC-n elvégzi a diák a középiskolás programot, ami két felsőfokú nyelvvizsgával egyenértékű pontszámot jelent – hangzott el a beszélgetésen, és a hallgatóságból érkező első, MCC-vel kapcsolatos kérdés az volt, hogy Gulyás személyes véleménye szerint janicsárképző-e az MCC. Túlzó leegyszerűsítés ezzel a minősítéssel leírni az MCC-t, válaszolta Gulyás Márton, majd részletezte az elitképzővel kapcsolatos meglátását.

Kijelentette, ha lenne egy működő közoktatási rendszere Magyarországnak, akkor annak kéne biztosítania mindazt, amit most az MCC biztosít. „Nekem a legfőbb kritikám az MCC irányába, hogy mi van azokkal a diákokkal, akik a tehetségnek egy ilyen nagyon sajátosan értelmezett szűrőjén pont nem csusszannak át.

Alapvetően azért, mert a magyar állam teljesen diszfunkcionális, és a bölcsődétől kezdve képtelen leküzdeni a társadalmi egyenlőtlenségeket, sőt újratermeli, megerősíti azokat.

Tök jó, hogy a középosztály az adófizetői pénzen folyamatosan újraképezi saját magát, de azért mintha többen lennénk, mint akik oda beleférünk. És ebből a szempontból ez egy szélsőségesen igazságtalan és az igazságtalanságokat újratermelő rendszer” – mutatott rá.

Ugyanakkor Gulyás úgy véli, hogy az a típusú ideológiai indoktrináció, amit sokan feltételeznek az MCC-ről, korlátozottan van jelen, és nem minden ponton. Ez abból is származhat, fejtegette a beszélő, hogy a rendszer kiépítői is nagyon okosan állítják össze a programot, és fokozatosan adagolják ezeket.

Azt is hozzátette, hogy Tusványoson beszélgetett erről Orbán Balázzsal, aki a vitában elmondta, hogy ő ezt egy politikai fegyvernek gondolja, aminek az a feladata, hogy a jövő vezetőit, államigazgatási szakembereit és az üzleti élet szereplőit képezze ki, tehát hogy kialakítsa az új elitet. „Kulturális, üzleti, politikai, mindenféle értelemben.” „Egyébként ez lehetne méltányolandó cél”, fogalmazott Gulyás, viszont „az osztály alapú szegregáltsága, meg diszkriminatív működése számos problémát fölvet” -szögezte le. Megemlítette, hogy voltak olyan baloldali kísérletek, például a rövid életű, de sokkal nagyobb hatású Népi Kollégiumok Országos Szövetsége a második világháború után, ami egy egész generáció számára tette lehetővé a társadalmi mobilitást, és ki tudott termelődni egy új elit.

Az egy nagy kritikája a rendszerváltás utáni mindenkori kormányzatnak, hogy a közoktatást nem sikerült rendbe tenni úgy, hogy az alapfunkcióit biztosítsa az állampolgári nevelődésnek, és nincsenek olyan típusú, a társadalmi mobilitást segítő intézmények, ahova be lehet csatlakozni a legutolsó faluból, és van lehetőség eljutni legalább egy érettségi szintig.

Az MCC inkább egy válságtünete a magyar közoktatási rendszernek, mutatott rá a partizános újságíró, és bárki, aki az MCC-vel kapcsolatos problémák érdemi megoldásában akar előrelépni, annak valószínűleg azzal kell foglalkoznia, hogy hogyan nézne ki egy olyan oktatás, ami nem a versenyképesség, nem az érdem, meg nem a meritokratikus őrületekre próbálja kondicionálni a társadalmat, hanem fontosabbnak tartja azt, hogy az oktatás, az egy mobilizációs eszköz, az arra való, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket mérsékelje, hogy lehetőséget adjon a legalacsonyabb osztályhelyzetben lévőknek is eljutni legalább addig, hogy nem lesz a funkcionális analfabetizmus áldozata. Aki ezt nem kapja meg a közoktatástól, attól a magyar állam ne várjon el semmit állampolgári viszonyulásban, és onnantól nagyon súlyos következményei vannak egy ilyen állapotnak, hívta fel a figyelmet Gulyás.

A baloldal és a közszolgálat

„Egy olyan helyzetben, ami Magyarországon működik, egy baloldali médiafelületet vinni, az egy demokrácia-projekt abban az értelemben, hogy egy ennyire nem létező politikai oldalt erősíteni, ezeket a gondolatokat behozni, ezt propagálni, széles körben megismertetni, a szélsőjobboldali túlsúlyt valamilyen módon csökkenteni – ez egy demokráciafejlesztő helyzetet eredményez” – mondta el a partizános újságíró, amikor föltették neki a kérdést, hogy közszolgálatot látnak-e el az általuk gyártott műsorok.

„Egy szélsőjobboldali dominanciájú politikai mezőnyben, ahol a társadalom döntő többsége is alapvetően jobboldali elveket vall, fontos az, hogy hangosan, karakteresen megjelenjenek a baloldali szempontok, mert ezzel tud balanszba kerülni a két oldal. Ehhez a Partizán maga szerény eszközeivel hozzá is járul. Ilyen értelemben közszolgálati feladatokat látunk el. A közszolgálat eredetileg azt jelentette, hogy az információ mindenkié, tehát hogy az egy demokratikus közjószág, ahhoz lehetősége van mindenkinek hozzáférnie, és nem csak azoknak, akik tudnak olvasni, megengedhetik maguknak, hogy lapokat vegyenek, van otthon rádiókészülékük, hozzáférnek az információhoz, hanem pont az lenne a lényege, hogy lehetőség szerint mindenkinek a tájékozottsága az alap legyen” – mondta.

Ehhez képest a közszolgálatinak nevezett média, mutatott rá Gulyás Márton, nem látja el ez a feladatot, sőt mintha épp a polgárok tájékozódását szeretné akadályozni. Illetve vannak olyan médiumok is, amiket „egyik kézzel etetnek, a másikkal rabláncon tartanak”, mondta a partizános műsorvezető, és Orbán Viktor legutóbbi kínai látogatását hozta fel példaként, hogy mennyire nem volt képbe helyezve a magyarországi közönség azzal, hogy mit is végzett a magyar kormányfő ezen a találkozón. „Elmegy Orbán Viktor Kínába, találkozik Hszi Csin-pinggel, találkozik Putyinnal. Én nem tudom elképzelni, hogy van-e olyan európai tagállam, ahol ezután az állami tévében este ne lenne egy külön adásblokk, ahol bejelentkezik még élő internetkapcsolattal a miniszterelnök, és számot ad, hogy mi történt a világ három szuperhatalma közül kettőnek a vezetőjével való találkozásain. Mit jelent ez az országra nézve?

És erről a kínai látogatásról konkrétan semmi információ nem volt, és a legdurvább, hogy szinte az egész magyar nyilvánosság számára normális ez. Hogy hát miért is adna interjút? Csak így nézzük, és tényleg az embernek elszorul a szíve.”

Emiatt a demokrácia-deficit miatt mondta azt Gulyás Márton Tusványoson, amikor két magyar miniszterrel is sikerült interjút készítenie, hogy „jó dolog, hogy Magyarország környékén vannak olyan demokratikusan fejlett államok, mint Románia, ahol olyan demokrácia-élményben lehet az újságírónak része, hogy két magyar kormányzati pozíciót betöltő emberrel is tud interjút készíteni”.

A romániai politikai helyzetet a magyarországival összehasonlítva Gulyás kiemelte, hogy Magyarországon annyira „szélsőségesen egyenlőtlen és annyira perverz módon zajlik az újraelosztásnak a rendszere, hogy kb. szinte bármilyen minimálisan szociáldemokrata vállalás is oltári módon javítana a fennálló rendben”. Tehát, hogyha valaki végre komolyabban venné a családi pótlék és a különböző ilyen pénzbeli ellátások rendszerének a felülvizsgálatát, ha a közszolgáltatásokkal végre valaki érdemben foglalkozna és ténylegesen, nem pedig kivenne onnan, akkor sokat lendítene az ország helyzetén, állapította meg.

Hozzátette, nem ezek a legbaloldalibb követelések, de Magyarországon ezek drámai módon javítanának a közállapotokat, drámaian tudnák egyenlőbbé tenni a magyar társadalmat. „Én azzal a baloldallal tudok szimpatizálni, ami azt is figyelembe veszi, hogy tök jó, hogy nekünk vannak vízióink a kapitalizmus megdönthetőségéről és tudunk erről beszélgetni, csak az a helyzet, hogy százezrek és milliók vannak, akiknek nincsen lehetőségük ezen gondolkodni, mert kilóg a belük, szó szerint. Nincs egészségügyi rendszer, ami ellátná őket, nincsenek megfelelő garanciák a foglalkoztatásuk kapcsán, nincsen olyan közszolgáltatási rendszer, amire támaszkodhatnának. Tehát szerintem az a baloldal, ami komolyan veszi a küldetését és az egyenlőtlenségek mérséklését és felszámolását tűzi ki, annak muszáj azzal kezdenie valamit, hogy tudunk-e az élő, létező emberek valóságos, nyomorúságos helyzetén bármennyit is javítani vagy sem. Én ezt tartom egy prioritásnak. Tehát hogyha ebben kell taktikai együttműködéseket kialakítani, akkor szerintem nem lehet. Tehát fontosabb ilyen szempontból a társadalmi közérdek, mint a morális integritás, akkor is, hogyha nyilván a morális integritás hosszú távon fontos kérdés, de fontosabb az aktuális szenvedések mérséklése.” (Telex)