„Az évszázad projektje” – fogalmazott Hszi Csin-ping kínai elnök az Egy övezet, egy út kezdeményezés kapcsán, melynek nemrég tartották a harmadik csúcstalálkozóját Pekingben.
Noha kínai szemüvegen keresztül valóban az évszázad projektjének tűnhet a kezdeményezés, a nyugati világ szemüvegén keresztül máshogy látják ezt: Kína a globális befolyását akarja kiterjeszteni e stratégia által, miközben igyekszik aláásni az Egyesült Államok és a nyugati országok világgazdaságban betöltött hegemón szerepét. Gyakori kritika az is, hogy az egész projektet áthatja a korrupció, a Kína által nyújtott hitelszerződések titkos záradékai pedig adósságcsapdába ejtik a projektben részt vevő szegényebb országokat.
Nem véletlen, hogy az északi félteke fejlett országai részéről igen szerény érdeklődés mutatkozott a csúcstalálkozó iránt, az euroatlanti világot Orbán Viktor lényegében egyedül képviselte. Ugyanakkor részt vett a találkozón Putyin orosz elnök, aki az ellene kiadott nemzetközi elfogatóparancs óta először merészkedett ki a volt Szovjetunió területéről. Habár a találkozó előtt a Kreml és a Miniszterelnöki Sajtóiroda is tagadta, hogy kétoldalú találkozóra kerülhet sor, a valóság rácáfolt a hivatalos álláspontra, az Orbán–Putyin-találkozó végül létrejött.
A találkozót követően a felek nem győzték egymást dicsérni, a kormányfő személyes ambíciói szempontjából a találkozó tehát sikeresnek tekinthető. Azonban nem mindenki fogadta a történéseket pozitívan, a szövetségesi rendszereinken belül számos negatív kritika hangzott el az Orbán–Putyin-találkozó kapcsán. A NATO-tagok nagykövetei és a svéd nagykövet egy tanácskozást is összehívott Budapesten, ahol többen kifejezték aggodalmukat a találkozón történtek miatt.
Árulkodó nonverbális jelek
Habár a hivatalos közlés szerint Orbán Viktor a gáz- és olajszállításokról, a magyar–orosz nukleáris együttműködésről és egyéb gazdasági kérdésekről egyeztetett a találkozón, sokaknak megütötte a fülét az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontja, melynek kapcsán a kormányfő a háborút nem háborúnak, hanem katonai műveletnek nevezte. Az eset valóban megdöbbentő némileg, hiszen – leszámítva Oroszországot – a konfliktust a világon mindenütt háborúnak nevezik. A katonai művelet megnevezés egyértelmű igazodás az orosz narratívához, mellyel a miniszterelnök nem éppen a szuverén vezető imázsát erősítette.
Sokak figyelmét felkeltette a magyar kormányfő találkozón tanúsított különös viselkedése is.
A RIA NOVOSZTYI ÁLTAL NYILVÁNOSSÁGRA HOZOTT VIDEÓN LÁTHATÓ, HOGY ORBÁN VIKTOR DEZORIENTÁLT, IDEGESEN FÉSZKELŐDIK A FOTELJÁBAN, HOL A PAPÍRJAIT, HOL A NYAKKENDŐJÉT IGAZGATJA, MIKÖZBEN ALIG FIGYEL ODA TÁRGYALÓPARTNERE MONDANDÓJÁRA.
Noha egyesek csak legyintenek erre, azért érdemes leszögezni, hogy itt nem amatőrökről, hanem profi kommunikátorokról, tapasztalt politikusokról van szó, akik pályafutásuk során elvileg már megtanulták leplezni érzelmeiket. Ez egy fontos képesség, hiszen a nonverbális jelek árulkodóak, azok a kommunikáció 60-65 százalékát is kitehetik, felfedve az illető valódi gondolatait, érzelmeit, szándékait. A nonverbális jelek megfigyelése, értelmezése az Egyesült Államokban nemhiába bevett szokás évtizedek óta, a nonverbális jelekből levont következtetéseket az amerikai Legfelsőbb Bíróság jogilag is elismeri.
Különösen erős a kontraszt, amennyiben összevetjük a magyar kormányfő és az orosz elnök nonverbális kommunikációját. Persze némileg méltánytalan a két vezető attitűdjének összehasonlítása, hiszen a nonverbális jelek leplezését Putyin már a KGB-s időkben elsajátította. Az egykori titkosszolgálati stratégia hagyatéka az is, hogy az orosz elnök a jobb kezét a mai napig mereven maga mellett tartja járása közben. Ez a testtartás számos Putyinról készült videón megfigyelhető, melynek magyarázatára egykori KGB-s kézikönyvekben találtak rá: éles helyzetben ez a tartás biztosítja a fegyver előrántásának leggyorsabb lehetőségét, ilyen esetekben néhány tizedmásodperc előny akár az életet is jelentheti.
Miközben Orbán Viktor videón látható viselkedése a közösségi oldalakon már most a pletykákat és összeesküvés-elméleteket erősíti az egészségi állapota kapcsán, addig az orosz elnök megjelenése és viselkedése sokadjára cáfolt rá azokra a mendemondákra, miszerint az orosz elnök súlyos betegségekkel küzdene. Ennek kapcsán Seymour Hersh, a legendás Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró bennfentes információkra hivatkozva nemrég arról írt blogjában, hogy a Putyin betegségeiről szóló narratívák valójában egy közös CIA–MI6 dezinformációs hadművelet részei voltak. Bár egyes hírügynökségek számára gyanús volt, hogy a „szivárogtatók” rendre meg nem nevezett forrásokra hivatkoztak, a hírügynökségek jó része ráakadt a horogra, és szenzációként tálalta az „értesüléseket”, miszerint az orosz elnök Parkinson-kórban szenved, rákos, illetve hogy nagy dózisú szteroidokkal kezelik.
Illúziókra épülő orbáni külpolitika
Félretéve a két vezető állapotával kapcsolatos találgatásokat, az Egy övezet, egy út fórum kapcsán a fő kérdés továbbra is az, hogy az ország szempontjából lesz-e valami pozitív hozadéka a találkozónak. Hiszen ez a találkozó is beilleszthető a keleti nyitás koncepciójába, melynek eredetileg az lett volna a célja, hogy kitágítsa a gazdasági mozgásteret és növelje az ország szuverenitását, diverzifikálva az erősen EU-központú magyar külkereskedelmet. A miniszterelnök még 2012-ben tűzte ki célul, hogy a magyar export harmadának belátható időn belül a keleti országokba kell irányulnia.
Az EU-n kívülre irányuló export a 2020-as évek elejére azonban még vissza is esett a 2010-es évek elejéhez képest, a 2022 februárjában kitört ukrajnai háború ráadásul tovább csökkentette az eredeti célkitűzések megvalósulásának realitását. Az Orbán-kormány ennek ellenére a mai napig ragaszkodik korábbi külpolitikai stratégiájához, dacára annak, hogy egyre inkább ellehetetlenülnek a keleti nyitáshoz kötődő gigaprojektek is. A zárt körű kötcsei találkozón maga Orbán Viktor beszélt arról, hogy a Paks II. beruházás kapcsán módosítani kell az oroszokkal kötött szerződéseket, és az sem kizárt, hogy az atomerőmű végül francia üzemanyaggal fog működni. Jelen állás szerint a másik óriásberuházás, a Belgrád–Budapest vasútvonal projekt megvalósítása is kétséges, a hírek szerint ugyanis a kínaiak nem fogják tudni kiépíteni az európai szabványok szerinti biztosító- és vonatbefolyásoló rendszereket.
Fideszes körökben sokan továbbra is meg vannak arról győződve, hogy Orbán Viktor a külpolitikában egy jól átgondolt stratégia mentén halad.
A TŰZKÖZELBEN LÉVŐ POLITIKAI SZEREPLŐK SZERINT A KORMÁNYFŐ ÉS A KÜLÜGYMINISZTER AZÉRT IGYEKSZIK A KELETI NAGYHATALMAK KEDVÉBEN JÁRNI ÉS NAGYBERUHÁZÁSOKAT HOZNI MAGYARORSZÁGRA, MERT EZÁLTAL A KELETI NAGYHATALMAKNAK IS LESZ ITT VESZTENIVALÓJA, KÖVETKEZÉSKÉPP MÁSKÉPP FOGNAK AZ ORSZÁGHOZ VISZONYULNI.
Mindez azonban illúzió, hiszen az oroszok és a kínaiak másféle logika mentén gondolkodnak, mint a magyar vezetés. Ezek a befektetések számukra nem csupán üzletet és gazdasági befektetést jelentenek, a háttérben mindig ott van a nagyhatalmi politika és a befolyásszerzési törekvés is. Hiába imponáló, hogy az oroszok és a kínaiak tiszteletteljesebben viselkednek a tárgyalóasztalnál, mint a nyugati partnerek, ezek az országok nagy erőkkel, titkosszolgálati módszerekkel gyűjtik az információkat tárgyalópartnereikről, melyeket nem restek felhasználni nyomásgyakorlás, zsarolás céljából sem, ha a helyzet éppen úgy hozza. (Index)
