Netanjáhú megint, három év alatt másodszor is jól bepalizta Ganzot!
Most, hogy áll a bál, Netanjáhúnak azonnal le kellett volna mondania a sosem látott véráldozattal járó fiaskóért, amit a Hamásztól szenvedett el Izrael.
Holott a várható támadásról Netanjáhú tudott: az egyiptomi és a saját hírszerzés is vagy tíz nappal előbb tájékoztatta arról, hogy „valami nagy dolog készül Gázában”. Bibi egyszerűen azt mondta, hogy a ciszjordániai – megszállt, jordániai területen, jogellenesen létesített – zsidó telepek védelme elsőbbséget élvez (ott többségben az ő hívei élnek).
Tehát alapos a gyanú, hogy nem egyszerűen gondatlan volt – mellesleg képzett katona: annak idején elit kommandós parancsnokként szolgált (akár Joni, az öccse is, aki életét vesztette az entebbei túszmentő akcióban) –, hanem tudatosan hagyta figyelmen kívül a jelzéseket).
Golda Méir azonnal lemondott 73-ban a Jom Kippur-háború előtt elkövetett hírszerzési hibák miatt, amiről ő személy szerint egyébként nem tehetett.
De Bibi nem az az ember!
(El tudjuk képzelni, hogy Orbán vagy Trump önszántából távozik a hatalomból?)
Helyette trükközik. Ellenzéki politikusokkal kibővített nemzeti egységkormányt alakított, és egy szűkebb körű, három fős biztonsági kabinetet, melyben ő, Beni Ganz és Itamár Ben-Gvír vesz részt.
Vagyis kettő – egy arányban Ganz kisebbségben, állandóan le fogják szavazni, de, ha baj lesz, rákenik, a sikert pedig majd maguknak tulajdonítják.
(Ráadásul Ben-Gvír életében nem volt katona, semmiféle hasonló tapasztalata nincs. Ganz vezérkari főnök volt.)
Pedig az ellenzék első kikötése az volt az átmeneti, a háború idejére alakult, és egyéb ügyekben nem kompetens egységkormánnyal kapcsolatban, hogy Ben-Gvír és Szmotrics nem kaphat benne tárcát.
Most Bibi, akinek az összes szorító törvénykezési- és azzal kapcsolatos határideje kitolódott, odacsípte az ellenzéket is, miközben tényleges befolyásuk nincs, de ők lesznek a bűnbakok. !
Hát igen! Így kell hazát árulni a hatalom megtartása érdekében!
A Legfelsőbb bíróság leállt, Szmotricséknak az „igazságügyi reformcsomag” második része benyújtására adott ultimátuma pillanatnyilag tárgytalanná vált, mert a Kneszet se ül össze, az ellenzék nyugton van, sőt beszállt a háború sorsáért viselt közös felelősségbe.
Ahogy Szincov mondja Szimonov regényében (Élők és holtak): „minden, ami tíz perce még fontos volt, amivel foglalkoztunk, most hirtelen értelmét vesztette. Helyettük egyetlen dolog, egyetlen valóság maradt: a háború!”
Bibi időt nyert! Hogy mennyit, nem tudni! Hosszú háború lesz! Utána pedig majd nyilván vizsgálóbizottság fogja elemezni a katasztrofálisan induló háború történéseit, megállapítani, hogy kit milyen felelősség terhel.
Lehet, hogy Bibi rosszul jön ki az egészből!
De, most nyugta van! Eddig közel háromezer zsidó halála, védtelenül hagyott békés kibuc-lakosok megkínzása, lemészárlása, túszul elhurcolása, lefejezett csecsemők halála árán.
És majd megkártyázza, hogy tisztán másszon ki ebből is.