Kanada elképesztő náci botránya

Mi is történt? Jom Kippur előestélyén Kanada parlamentje egyöntetű tapsviharral és köszönettel fogadta a 98 éves Yaroslav Hunkát, aki a II. Világháború idején az ukrán SS Galizien náci formációban harcolt a szovjetek ellen. Az ukrán elnök — Volodimir Zelenszkij — is jelent volt a kanadai Alsóházban és utólag nem kis kellemetlenséget okozott neki az eset. Anthony Rota házelnök kedd reggel lemondott és teljes felelősséget vállalt a botrányért. A liberálisok pedig nyilt örömmel fogadták, hogy Rota viszi el a balhét — egyedül. Ő volt az, aki azt mondta a parlamentben, hogy a náci veterán „egy ukrán és kanadai hős” — nem tudva arról, hogy Hunka mely hatalom mellett harcolt annó. A liberális Rotáért kár — ő vállalja a felelősséget a botrányért, miközben eddig jól végezte munkáját és az ellenzéki pártok tiszteletét is kivívta házelnökként. Justin Trudeau miniszterelnök szerint az egész eset egy rémes szégyen Kanada számára.

„Ami történt mélységesen megalázó Kanada parlamentje, illetve az egész ország számára” — mondta a kormányfő.

Rota pedig a zsidó közösségtől kért bocsánatot. „Szeretném kifejezni legmélyebb bocsánatkérésemet a kanadai és a világ zsidó közösségeinek. Teljes felelősséget vállalok tetteimért”–mondta Rota, aztán 24 órával később lemondott a házelnökségről.

Lengyelország Kanadában szolgáló nagykövete feldúltan reagált a botrányra, mondván hogy „az ilyen gazemberek szépítése” teljesen elfogadhatatlan. Witold Dzielski most már a 98 éves öregember kiadatását követeli.

„Ez egy olyan személy, aki részt vett egy olyan szervezetben, amely lengyelek ellen irányult, tömeges gyilkosságokat követett el lengyelek ellen, nemcsak a katonák, hanem civilek ellen is” – mondta Dzielski. „Az ilyen embereknek nem szabadna jelen lenniük a közéletben, és valószínűleg büntetőeljárás alá kellene vonni őket. Ne feledjék, hogy a második világháború alatt hatmillió lengyelt gyilkoltak meg. Hatmillió lengyel halt meg. Ennek a csoportnak a fele, hárommillió lengyel zsidó volt.” — tette hozzá a nagykövet. Dzielski elvárja, hogy Kanada kérjen bocsánatot a lengyel néptől.

A döbbenetes az egészben az, hogy mennyire komolytalan országnak tűnik Kanada. Nem csak a liberálisok, hanem az egész parlament felállt és kétszer vastapssal ünnepelte Hunkát, akiról tudták, hogy a II. Világháborúban az oroszok ellen harcolt. Nem fordult meg senki fejében az, hogy ebben az esetben igen nagyvaloszínűséggel a nácik mellett állt az ünnepelt. Továbbá az is evidens, hogy a politikai tanácsadók — feltehetően még akadnak ilyenek a kanadai közigazgatásban — nem végeztek el semmilyen átvilágítást mielőtt javasolták Hunka ünneplését a parlamentben. Pedig aligha lett volna szükség mély ellenőrzésre — percek alatt kiderülhetett volna, hogy meghívása egy aknamező. Ez pedig nem a házelnök felelőssége, hanem a miniszterelnöki hivatalé.

Az zűrös helyzet egyik következménye, hogy a gyilkos orosz rezsim szóvívője egészen ésszerűnek tűnik, amikor azt mondja, hogy a kanadai közoktatás nyilvános és totális kudarcot vallot a II. Világháborús múlt oktatása kapcsán. De nem kell ennyire messzire visszatekinteni. A nyolcvanas években a kanadai szövetségi Deschênes Commission pont azért le felállítva mint független vizsgálóbizottság, mert kiderült, hogy a hidegháború tüzes éveiben Kanada tárt karokkal fogadott be nácikat menekültként, illetve bevándorlóként — mert a nácik legalább köztudottan kommunistaellenesek. Nem csak ukrán nácik kerültek így Kanadába, hanem magyar nyilasok és Szálasisták is. A vadul tapsoló bamba parlamenti képviselők még az egykori vizsgálóbizottságról megfeledkeztek.

Horribilis szégyen az egész. Romokban hever Kanada hitelessége. (Kanadai Magyar Hírlap)