Novák Elődöt Kövér megcsapta öt millára a parlamentben.
Novák nekem se kutyám, se macskám, egy rohadt nyilas, aki személyében jól példázza azt a régi tételemet, hogy kutyából nem lesz szalonna, Jobbikból polgári párt, Jakab minden tiszteletre méltó törekvése ellenére.
Novákot Kövér (a parlament formális döntésével) egy szó miatt büntette meg, melyet a parlamentben nem lehet kimondani.
Végre nem Szabó Tímeával, vagy Hadházyval volt elfoglalva ez az ember, a Kádár-rendszer ideológiai segédmunkatársa, (Gyurcsánnyal párban) volt országos KISZ-titkár, akinek a családja egy, a városért sokat tett, hálából Auschwitzba deportált, ott füstté vált zsidó családtól elrekvirált, volt tizenkilences vöröskatona nagypapa számára kiutalt villában él Pápán azóta, 1944 óta is.
Az az ember, aki a „dollárbaloldal”, a „libernyákok”, a „hazaárulók”, „az ördög cimborái”, „a Nyugat zsoldosai” és egyéb megjegyzéseket szó nélkül hagyja, sőt kiagyalja és terjeszti.
Az az ember, akinek az európai jogrendben Hitler óta nem ismert jogköre van: a maga által kitalált tilalmi listából dolgozva, egyszemélyben, mint vádló, bíró és hóhér, jogszabály által meg nem határozott eljárás szerint, és büntetési tételekkel mond ki verdikteket, melyek ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Az az ember, akinek egy szava sincs az 1947. évi XVIII. törvény sorozatos megszegése miatt, melyben fasiszta, náci, nyilas eszmék hirdetését, ilyen szervezetek be/tiltását mondták ki többek közt. (És azt egyébként, hogy Magyarország 1938. évi határai megváltoztathatatlanok.)
Az az ember, aki szerint a kereszténység a világon a legüldözöttebb vallás.
Annak a rezsimnek prominens képviselője, mely magát keresztényvédőnek titulálja, de támogatja a legújabb exodust, Musza Dagh negyven napja és más, még rettenetesebb előzmények után: a keresztény örményeknek a muszlim azeriek általi elüldözését őseik földjéről, és lemészárlását.
(Melyet egyébként az egész világ közönyösen szemlél. Úgy, mint amazokat. Nota bene: a mélyen tisztelt ellenzék se siet rákérdezni, interpellálni az ügyben!)
Annak a rezsimnek az arca, mely nem hajlandó ledönteni a hegyvidéki egykori nyilas pártház előtt emelt emlékművet, maximum a kerületi polgármester úr nyilas tömeggyilkos nagyapjának nevét kaparták le róla, majd – történelemhamisító módon – átkeresztelték.
Annak a rezsinek a tótumfaktuma, mely a cimborája, a honi Goebbels nyomán, és a Völkischer Beobachterben megjelent karikatúrára hajazó módon, meggörbített orral ábrázolja a Holokauszt-túlélő, a magyar demokráciáért mindenkinél többet áldozó, magát Kövért, Orbánt, Schmidt Máriát, a fél Fideszt egykor pénzelő/taníttató Soros Györgyöt, a haza fő ellenségét, akinek e remek, stilizált arcképén lehetett taposni a villamosok padlóján.
Annak a rezsimnek a képviselője, mely eltűri/engedélyezi náci, fasiszta összejövetelek és erődemonstárciók megtartását Akasztótól Sopronig, ahol összejöhet Európa szemete.
(Elnézem a fotót: meglett korú férfiak második világháborús egyenruhára hajazó göncökben. Ezek akkor még nem is éltek! A büdös életben nem láttak lövészárkot, fegyver maximum akkor van a kezükben, amikor csordában félemlítenek meg békés embereket, lőnek cigányokra, vernek agyon migránsokat, helyeznek nagy bátran bombát zsinagógák ajtaja elé.)
Annak a rezsinek a dísze, mely kitünteti és dotálja az évente rendezett, a Kitörés Napja nevű náci/nyilas megemlékezések szervezőjét.
Annak a rezsimnek a harmadik számú vezetője, melynek rendőrsége csak a tüntető diákok és a pedagógusok ellen képes teljes harci díszben brutálisan fellépni.
Annak a rezsimnek a megtestesítője, mely szegregálja, félállati sorban tartja a vidéki cigányságot, totálisan kiszolgáltatva helyi urainak.
Annak a rezsimnek a zászlóvivője és erkölcsi atyja, mely ökomenikus segédlettel (Osztie Zoltántól Hegedűs Lórántig) méltó elődjének és példaképének nevezi azt a Horthy Miklóst, aki az első európai fasiszta vezető volt, és nyolcszázezer honfitársunk haláláért felel.
Ennek az embernek a Novákra kiszabott büntetéséről, az egész színjátékról nekem Rejtőnek, Horthy egyik Ukrajnában, munkaszolgálatosként elhunyt/éhen halt/végelgyengült/agyonvert áldozatának, a magyar nyelv káprázatosan játékos-sokszínű szókincse és fogalomtára utolérhetetlen művészének egy kis párbeszéde jut eszembe: „Katona! Hogy mer beszélgetni a sorban? Csak súgva!”
