Életre utaló jelet észleltek egy exobolygón – jelentette be a NASA.
A James Webb űrteleszkóp olyan molekulát észlelt a K2–18b égitesten, ami csak élet jelenléte esetén fordulhat elő. Az InfoRádióban nyilatkozó szakértő ennél óvatosabban fogalmaz, de mindenképpen nagyon érdekesnek tartja a felfedezést.
A K2–18b jelzésű extraszoláris, azaz Naprendszeren kívüli bolygó – röviden exobolygó – az oroszlán csillagképben található, tőlünk nagyjából valamivel több mint 100 fényév távolságban. A kutatók már jó pár éve tudják, hogy egy érdekes exobolygórendszerről van szó, mert egy Napunknál kisebb energiatermelésű, sokkal hidegebb vörös törpecsillag körül kering egy Földünknél jelentősen, nagyjából 9-szer nehezebb bolygótest. Olyan pályán, 33 napos keringési periódussal, aminek a távolsága a csillagtól pontosan megfelelő ahhoz, hogy a bolygó felszínén akár folyékony víz is lehessen. Utóbbit említik úgy, hogy a lakhatósági zónában kering – mondta az InfoRádióban Kiss László csillagász. Ezt az exobolygót, a K2–18b-t vizsgálták meg a közelmúltban egy nemzetközi csapat tagjai a James Webb űrteleszkóppal, és az infravörös színképekből érdekes dolgokat mutattak ki.
Mint a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója rámutatott, már a mérés is hihetetlen bravúr, amihez a jelenkor csillagászatának legérzékenyebb műszerére, a James Webb űrteleszkópra volt szükség.
2019-ben, még a Hubble űrteleszkóp segítségével fedezték fel, hogy folyékony víz lehet a bolygón:
"A bolygó minden egyes 33 napos keringése során a Földről nézve áthalad a csillaga előtt. Ilyenkor a csillagfény átszűrődik a bolygó légkörén, és ezt az átszűrődő bolygólégkör-színképet volt képes az infravörös tartományban a James Webb kimérni. Ebből aztán olyan színkép készült a hősugarak tartományában, mint amilyen a csillagok esetében elárulja nekünk, hogy milyen fémek és nehézelemek vannak egy-egy csillag légkörében. Ezek a girbegurba elnyelések, emissziók, amelyek ennél a bolygónál kimutathatók voltak, metán, szén-dioxid, illetve dimetil-szulfid jelét mutatták ki. Ez utóbbi pedig azért érdekes, mert
a Földünkön, általában a természetes környezetben, életfolyamatok hozzák létre. De egy nagy felkiáltójelet azonnal a mondat elejére – mint a spanyolok – odatennék,
hogy ez nem azt jelenti, vagy egyáltalán nem sugallja azt senki, hogy a K2–18b-n ez egy életjelenség bizonyítéka lenne. Az igazi kijelentés az, hogy a K2–18-b-n van dimetil-szulfid. Pont. Onnantól kezdve minden más csak spekuláció, hiszen néhány molekulának a jelét kimutatni az infravörös spektrumban erős empirikus evidencia a légkör összetételéről, de azért ahhoz sokkal több minden kell, hogy az élet egyáltalán szóba kerüljön" – hangsúlyozta Kiss László.
A hírek szerint víz boríthatja ennek a bolygónak a felszínét, de persze nem mindegy, mennyi és milyen vízről van szó.
Maga a bolygó nem a Földünk testvére: kilencszer nagyobb tömegű, mint a Föld, nagyobb is az átmérője. Inkább "mini Neptunusznak" hívják a csillagászok mostanában, vagyis a naprendszerükben keringő Neptunusz kicsi másához hasonlít. Hidrogéndús légkör borítja, és alatta – ez egyértelműen látszik a bolygószerkezeti modellek illesztéséből – egy vízóceán borítja az egész bolygó testét.
"A csillagászok kitaláltak egy érdekes kifejezést, a »hiceán bolygót«, ami a hidrogéndús légkör és a vízóceánnal borított planéta – mondjuk így – összevonásával jött létre. Most tehát olybá tűnik, hogy a molekuláris leltár gazdagodott mindenféle egyéb dolgokkal, de ez egy nagyon hosszú útnak egy újabb lépése afelé, hogy valódi biomarkerekről beszélhessünk" – fogalmazott a csillagász. Mint megjegyezte, szeretik kihangsúlyozni az amerikai sajtóközlemények szerzői, hogy ez már egyfajta biomarkernek is tekinthető, de ezt azért elég jelentős szkepszissel kell kezelni.
Még nagyon sok további vizsgálatra van szükség, és bár a K2–18b jelzésű bolygó "nagyon szimpi", de ezt, és a társát, a K2–18c-t nem olyan könnyű megfigyelni. A 33 napos keringési periódus azt jelenti, hogy 33 naponta egyszer lehet megkísérelni a bolygó légkörének spektrumkimérését. Tehát ha mondjuk százszor be kell mérni, hogy olyan jel/zaj viszonyú mérést kapjanak a kutatók, amiből már nagyon komplikált molekulák is kimutathatók, akkor az százszor 33 nap, vagyis 3300 napos, nagyjából 9 évig tartó megfigyelés-sorozatot jelent.
"Egy mérés nem mérés, két mérés se mérés, hárommal már lehet valamit csinálni" – idézte a kutatók mondását Kiss László azzal kapcsolatban, hogy ilyen típusú megfigyeléseknél a csillagászok többször kényszerülnek megismételni az adatgyűjtést, hogy aztán a méréshibák kiátlagolódásával kijöjjenek az érdekes spektrális színképi jelek.
A szakember szerint ezért biztos, hogy erről a bolygóról is sokat fogunk még hallani. Mindössze azt sajnálja, hogy a csillaga nem napszerű, de ennek köszönhető az, hogy mindösszesen csak 33 napig tart, míg megkerüli a bolygó lakhatóság zónában a központi égitestét. (Infostart)
