"Magatartásuk tragédiához is vezethet" - így a rendőrök a békésen tüntető diákoknak

Újabb szeptember, újabb évkezdés, újabb küzdelem indul a magyar közoktatásért. Az idei tanév első nagyobb tüntetésének tétje, hogy képes-e még erőt felmutatni az egyre elkeserítőbb helyzetben.

Mert a helyzet talán rosszabb, mint valaha. A tanárok eddigi kiállásukért társadalmi megbecsülést, státuszt ugyan nem, de státusztörvényt kaptak Pintér Sándortól, a szakszervezetek szerint elsősorban bosszúból. Az intézkedés nem tette vonzóbbá a tanári pályát, máris elkezdtek felmondani a tanárok, arról nem is beszélve, hogy ettől függetlenül is egyre kevesebben mennek tanárnak Magyarországon.

Csakúgy, mint a tanárok jogállása, a közintézmények általános állapota is romlik, a fenntartó nem hajlandó költeni a legalapvetőbb dolgokra sem. De ha valójában a szülők és a tanárok tartják fenn az iskolát (az állam helyett), akkor adja magát a kérdés, hogy miért nem az övék?

Mindeközben a nyugállományú rendőr vezérezredes, Pintér volt kollégái (és egyben mostani beosztottjai), ha éppen nem könnygázzal locsolják a tüntető diákokat, akkor a vádpadot ácsolják nekik: a rendőrség nagyjából 40 diákot idézett be, többségüket augusztus végén. A diákok azonban nem hátrálnak meg, megtartották szeptember 15-ei tüntetésüket, amit már nyár eleje óta szerveznek és augusztus végén jelentettek be. A cél mindenképp az ellenállás megerősítése, megújítása tehát, ennek megfelelően a tüntetés mottója: „Több hídfoglalás, kevesebb beszéd!” volt.

Átmeneti félhídfoglalás és ismerős beszédek sora

A tüntetés gyülekezőjének helyszínén, a Margit híd budai hídfőjénél Perlaki-Borsos Noel, a tüntetést szervező Egységes Diákfront (EDF) elnökségi tagja kollégánknak elmondta, hogy a szervezet az év eleji országjárását sikeresnek ítéli meg. A továbbiak kapcsán stratégiai jelentőségű lépésnek tartja, hogy megalakult az Országos Közös Akarat, amely az elnökségi tag elmondása alapján különböző szervezetek közös kísérlete arra, hogy visszavegyék a közbeszédben kezdeményezést, egy országos mozgalom, amelynek tagjai egymás ügyeit támogatják.

A jövőben a diákok tehát kis lépésekben, de tovább haladnának az ágazatközi szolidaritás útján.

Az ernyőszervezet jelenlegi tagjai az EDF közleménye alapján: az Egységes Diákfront, a Civil Bázis, a PDSZ, a Fridays For Future, az MKKSZ, a Miután Felmondtam, a Roma Parlament, az Új Roma Innovációs Alapítvány, az Igazgyöngy Alapítvány, a Nyomtassteis, a Padtársak, az Oktatással a Demokráciáért Alapítvány és az Országos Dialógus. A tüntetésen később az ADOM Diákmozgalom képviselője bejelentette, hogy ők is csatlakoznak a Közös Akarathoz.

A gyülekező helyszínen Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével is beszéltünk.

Katasztrofálisan indul a tanév

– mondta el a Mérvének a szakszervezeti vezető.

Sok iskolában nincs délután tanítás, órák maradnak el, a tanárhiány miatt csak ideiglenes órarendeket tudtak összeállítani egy sor intézményben Totyik Tamás beszámolója szerint. A szakszervezeti vezető rámutatott arra is, hogy a jogállásváltással most szembesül a tanárok többsége, és ez olaj lehet a tűzre szerinte: szeptemberben nagyjából ezer tanár mondhat fel a bosszútörvény miatt.

A körülbelül ötezres tömeg öt órakor indult meg a Kossuth térre a Margit hídon át.

A híd felét a füstbombákkal tarkított vonulás idejére elfoglalták a tüntetők – így technikailag megvalósult ugyan a hídfoglalás, de ebből a főváros közlekedése valószínűleg keveset érzékelt.

Pintér, takarodj

– skandálta leggyakrabban a tömeg. A vonuláson részt vett Karácsony Gergely és képviseltették magukat a demonstráción az akkumulátorgyárak ellen tiltakozó mikepércsi és gödi civilek is.

Vonulás közben főleg a diákok elleni rendőri eljárásokról beszélgettünk a tüntetőkkel. Egy szülő elmondta helyszíni tudósítónknak, hogy az ő gyerekét is súlyos bűncselekménnyel vádolja a hatóság, ezért is van most kint. Pankotai Lili pedig azt nyilatkozta lapunknak, hogy közösségi finanszírozásból összegyűltek a rá kiszabott büntetési tételek összegei, valamint az egyik büntetését 100 ezerről 40 ezerre módosította a bíróság, mivel nincs állandó keresete az aktivistának.

Eszközként használ az ellenzék és a Fidesz, eszköz vagyok egy hatalmi harcban, így nem érintenek személyesen a történtek

– válaszolta Pankotai Lili arra a kérdésünkre, hogy mennyire viselte meg a rendőrségi eljárás.

Hat után nem sokkal érkezett meg a tömeg a Kossuth térre, ahol számos beszéd hangzott el – igaz, ezek többsége valóban rövid volt. A beszédek elött egy perc néma csenddel emlékeztek meg az egybegyűltek a Pedagógus egység elhunyt alapító tagjáról, Imre Varanyi Szilviáról.

A beszédmaratont Törley Katalin indította el. Törley elmondta, hogy diktatúrában élünk, azt is hozzátette, hogy bántalmazó a hatalom, amelynek képviselői „kordonokkal zárják el a néptől pöffeszkedő gazdagságukat”. Törley rámutatott, csak a szolidaritás segíthet ki minket a bajból. Azt üzente minden magyar munkavállaló számára: „ez veletek is megtörténhet”.

Zelenák Dzsenifer „a csend nem rend” felkiáltással kezdte mondandóját, majd kifejezte nemtetszését az elmúlt 13 év kormányzati politikájával szemben. Többféleképp szólította fel a tömeget, hogy ők is változatos módokon, többek között ordítással és performatív akciókkal fejezzék ki nemtetszésüket, valamint hogy „elegük van”.

Az első két beszéd után a diákok kisebb csoportja lépett a színpadra, hogy a tömeggel közösen elénekeljék a diáktüntetések himnuszát, a Mi vagyunk a Grund című számot.

Az éneklés után Szendrei Zoltán, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) tagjai lépett a színpadra. Szendrei „szolidaritást!”-skandálásra bíztatta a hallgatóságot, majd elmondta, hogy ő is megkapta a tankerülete ajánlatát arra nézvést, hogyan folytathatja a munkát 2024 januárjától. A pedagógus nem fogja elfogadni az ajánlatot.

Levontam a következtetést: nincs rám szükség. Hisz a kormány szerint nincs tanárhiány, lesz aki matematikát, kémiát tanít helyettem.

– mutatott rá a kormány hazugságaira a pályaelhagyást tervező tanár. 

Utána Szilágyi Kitti, a Civil Bázis elnökségi tagja és óvodapedagógus elmondta, hogy „kibaszottul” elege van. A tömeg empátiájáról biztosította. Ezután emlékeztetett rá, hogy a kormány meghurcolja a tanárokat és magukra hagyja a diákokat, de nemcsak őket, hisz például a bentlakásos intézmények állapota is tűrhetetlen, a kórházakban „ágyi poloskák mászkálnak az ápoltakon”. Szilágyi szintén közös kiállásra buzdított.

Kis Gergő, az EDF tagja indulatos beszédében rámutatott, hogy az embereket nem lehet megtörni, majd férgeknek nevezte a hatalom hazai birtokosait. Szolidaritásra szólított fel minden ágazatban a „tetvedék-mocsadék” kormány ellen.

Az EDF másik színpadra lépő tagja, Perlaki-Borsos Noel egyedül elskandálta hogy „mocskos Fidesz”, amihez aztán a tömeg is csatlakozott. Később elmondta, hogy dühös amiatt, hogy a rendszer elnyomja a hátrányosabb társadalmi helyzetből indulókat és a romákat. Perlaki fiatal és értékes erdőhöz hasonlította a megjelenteket, és felszólította a tömeget, hogy csavarják ki együtt a baltát a kormány kezéből. Az EDF elnökségi tagja továbbá számon kérte a Nemzeti Ifjúsági tanácsot és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáját. Rákérdezett, hogy zavarja-e őket, hogy könnygázt szórnak és erőszakot alkalmaznak ellenük a rendőrök, vagy talán azért vannak-e csöndben, mert nem?

Az Egységes Diákfront tagjainak beszéde után a Fridays for Future nevű zöldpolitikai diákmozgalom képviselője lépett a színpadra, hogy lezárja az oktatási tüntetést, egyben megnyissa az általuk szervezett klímatüntetést, amely Budapesten először, a diákmozgalmak közötti szolidaritás jegyében oktatási fókuszú egyben. A tömeg a szervezőváltás után megindult a Lánchíd felé, miközben a színpadról a népszerű mozgalmi dal, a Bella Ciao szólt. A tüntetés következő helyszínére, az Alagúton túlra a szervezők Orbán Viktort is meghívták.

Fény a Váralagút végén

A Lánchidat a vonulás közben teljesen elfoglalta a tömeg, egyben a skandálások is élesebbé váltak: a „Pintér Sándor, a kurva anyád!” és a „Mocskos Fidesz” hallatszott a tömegből. A hídon átérve az alagút bejáratáról lelógatva gigászi, közepén a címer helyett az oktatási tüntetések jelképével felvértezett nemzeti lobogó fogadta a látványtól fellelkesülő tömeget.

Az Alagút Duna felé eső bejáratánál már jó előre felkészült a hatalom a diákok érkezésére. Ennek jegyében a Várszínház felé vezető lépcsők elé koncertekről ismerős mobilkordont állítottak fel, a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalásának idejéből ismerős piros-fehér műanyag szalagokkal nyomatékosítva.

Az eredeti terv szerint a tömeg az Alagút túloldalára tartott, de így a tüntetőknek nem is maradt más választása, minthogy átkeljenek az Alagúton. Egy ideig kérdéses volt, hogy vajon a tüntetők nem indulnak-e meg egyből a várbeli hivatalok felé, de az Alagút túloldalán végül beszédek következtek, ahogy ez a programban szerepelt.

A Fridays for Future tüntetésének budai kezdetén az Alagút nyugati szájával szemben az EDF és FFF aktivistái emlékeztettek, hogy számos külföldi nagyvárosban is tüntettek a magyarországi diákmozgalmárok szimpatizánsai. Külföldi tudósítónk részt vett a párizsi eseményen. Beszámolója szerint rajta kívül féltucatnyian jelentek meg, transzparensekkel. Ezek közül az egyiket a tüntetés vége felé elvették a franciaországi rendőrök.

A beszédek és a tüntetés hivatalos részének vége után a tüntetők egy része úgy döntött, hogy hazafelé inkább a Várhegy felé veszi az irányt, és megpróbálják megközelíteni a Karmelitát. A lépcsőknél azonban útjukat állta az állam erőszakszervezete. Pankotai Lili a rendőrsorfal elé kihangosítóval állt be, a pár száz fős tömegből a „rendőrállam”, „kismalac-kismalac engedj be”, „konzultálni jöttünk”, „bűnözőket védtek”, majd a „nyomjuk meg” skandálás hallatszott.

Szembetűnő volt az este folyamán, hogy a tüntetés résztvevőinek létszámához képest a rendőrség talán minden korábbinál nagyobb élőerőt vonultatott fel a Várszínház egykori épületének védelmére.

Hadügyminisztérium épülő székháza előtti tülekedés közben a rendőrség többször is jól hallhatóan felszólította a tüntetőket, hogy távolodjanak el a rendőrsorfaltól. Végül a tüntetők engedtek, és arra jutottak, hogy inkább másik irányból közelítik meg a miniszterelnök munkahelyét, időközben a korábbi tüntetésekre jellemző, a rendőrök jóindulatára apellálás helyett újdonságként hangzott fel a „kurva kékek” skandálás.

A diákok valóban megpróbáltak másik irányból a miniszterelnök irodájának közelébe jutni, azonban az Aranybástya étteremnél újfent rendőrsorfalba ütköztek, majd elénekelték a Himnuszt.

magatartásuk tragédiához is vezethet

– szólt itt rendőri felszólítás.

A tüntetők egy idő után végleg beszorultak a rendőrsorfal és a média közé, ennek keretében a HírTV riportere megpróbálta meginterjúvolni Pankotai Lilit, de ezt a tömeg „hazudik a tévé” skandálása lehetetlenné tette, és Láthatóan Pankotainak sem akart a médiumnak nyilatkozni.

„Azt hiszem a törökökkel csináltuk legutóbb így” – mondta el Pankotai helyszíni tudósítónknak, majd újabb történelmi parabolákat vonva 1848-ra és 1956-ra hivatkozott, de említette a Várból kikergetett németeket is. A diáktüntető leszögezte, hogy a HírTV kérdéseire nem válaszoltak, inkább megkérdezték, kívánnak-e továbbra is hazudni. Erre Pankotai szerint a tévéstáb többször sem tudott egyenes „nemmel” felelni. 

A tévéstáb követés/kergetés után már csak maroknyi ember maradt a várban, így a tüntetés nem hivatalos része is lezárult. (Mérce)