A közgazdász, szociológus szerint irányváltás kellene, egyébként az ország nem mászik ki a gödörből.
Pogátsa Zoltán szerint a kormány csapdahelyzetbe került. Noha eredetileg nem volt irreális cél az egyszámjegyű infláció év végére, már nem biztos, hogy teljesül, éppen néhány kormányzati lépés miatt. A Pénzcentrumnak a közgazdász, szociológus azt mondja, óriási a költségvetési hiány, a stabilizálását célzó eddigi és várható intézkedések pedig tovább emelik az árakat.
Van egy régi magyar film, amikor egy faluban ásnak egy gödröt, és rájönnek, hogy ott van egy nagy adag sitt, amivel kell valamit kezdeni, ezért ásnak egy másik gödröt, amibe belerakják a sittet, de akkor megint kell egy gödör… És így tovább.
Szerinte ez történik végeredményben most a magyar gazdaságban is, a kormány a sittet pakolja egyik gödörből a másikba. Nem látja, mi hozna megoldást, mert elfogytak az emberek megtakarításai, így nem a fogyasztás fogja kihúzni az országot a recesszióból, ráadásul továbbra sem látszik, hogy kapnánk uniós pénzeket, exportpiacaink egyre rosszabb helyzetbe kerülnek.
Talán egy dinamizáló tényező van, a nagy beruházások elindulása, mondjuk a debreceni BMW és az akkumulátorgyárak, Paks stb. Talán 2024 második felében ha megkezdődik ezeknek az építésük majd a termelés, az megtolja kicsit a gazdaságot, talán ez lehet az a löket, ami kiemelhet minket a gödörből.
A kormányfő minapi rádióinterjújában említett béremelésről Pogátsa Zoltán úgy véli, aki bért emelne, a profit kárára megteheti, hiszen az elmúlt években
a profitok rettentően elszaladtak. Egy csomó cég masszívan nyereséges a jelenlegi magas infláció mellett is.
A gazdasági növekedés beindításának egyik lehetséges módja, ha a profit felé eltolódott arányt visszatolják a bérek irányába. Ehhez olyan stratégia kellene, amellyel ki lehet lábalni a közepes fejlettség csapdájából, amit a kormány felismert, de tenni nem tett ellene, hiszen nem a humántőkébe, a technológiába, a magasabb hozzáadott értékbe ruházott be – teszi hozzá.
Az, hogy Magyarországon nincs oktatási miniszter, hogy az EU-tól várjuk a tanárok bérének a rendezését, ez teljesen szembemegy azzal a stratégiával, ami a kilábaláshoz szükséges lenne. (…) Ez a modell, amit a Fidesz jól csinált az elmúlt 10 évben, hogy tudniillik alacsony hozzáadott értéken hozott be embereket a gazdaságba, mostanra beragadt. Tulajdonképpen még ez a debreceni ügy is ilyen, hogy behozunk embereket akkumulátort meg autót gyártani. Ez egy extenzív növekedés, de most már intenzív növekedésre lenne szükség, ennek kellene megalapozni a jövőjét. Ezt úgy lehetne például, hogy rendezzük a tanárok bérét, sokkal többet invesztálunk a K+F-be, ez pörgetné a gazdaságot is.
Az interjúban a közgazdász úgy véli, van néhány gazdasági mutató, amiben jól állunk, ám Magyarországon az a probléma, hogy
nem abba rakjuk a pénzt, ami megtérül, hanem olyanokba, ami nyers presztízs. Egy atlétikai vb soha az életben nem fog megtérülni.
Szerinte a pénzt a zöld átmenetre, a gazdasági, energetikai autonómia kiépítésére kellene költeni.
Tehát a minél nagyobb arányú önellátás lenne a cél.
Számára a zöld megközelítés a szimpatikus, de egy nemzeti konzervatívnak is vonzó lehet, hogy legyünk a magunk urai. Szerinte abban
nemzeti konszenzust lehetne találni, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak.
(24.hu)