Inkoherens vagy/és téves következtetések, megállapítások halmazát hordja össze Tóth Csaba Tibor az „Újra itt a magyar állam összeomlásának réme” című írásában (Mérce).
Csak néhány kérdés:
1./ Ha kifejtené a szerző, hogy (mellesleg, hogy jön ez ide?) mitől volt "munkás-paraszt forradalom" a kurdok háborúja az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ellen?
Mert az valójában egy pillanatnyi hatalmi vákuumban, a kivonult amerikaiak, a szétesett Szíria, a meggyengült Irak és az átmenetileg belső ügyeivel elfoglalt Törökország közt gazdátlanná vált terrénumon az önálló állam megalakításáért vívott függetlenségi háború volt, a területre szintén aspiráló Iszlám Állam ellen, mely valójában klasszikus állami jellemzőket fel nem mutatva könnyebb ellenfélnek tűnt, illetve praktikusan egyedül volt jelen.
2./ Ha kifejtené a szerző, hogy Orbán mitől antikapitalista?
Ugyanis nem az! Csak globalizáció-ellenes, mert a multik és más nyugati befektetők kiszorításával monolit (a saját köre által üzemeltetett, a saját köre részére a profitot megszerezni kívánó) gazdasági egyeduralomra tör, monopolhelyzetbe hozva magát, kizárva a versenyt ma már csaknem minden gazdasági ágazatban, egyben kizárni igyekezvén az erre hivatott (uniós versenyjogi, s a többi) nemzetközi szervezetek rálátási, beavatkozási lehetőségeit.
Miért lenne ettől antikapitalista? Ellenkezőleg! Eredeti tőkefelhalmozást hajt végre, a rivális bel- és külföldi gazdasági érdekcsoportok kiiktatásával, csak azzal a különbséggel a történelmi korokból ismert hasonló műveletekhez képest, hogy nem a gyarmatokat, hanem saját országa köz- és lakosságának magánvagyonát rabolja ki/el.
Profitszerzés, a profit saját zsebre kisajátítása az egyetlen célja a korlátlan hatalom birtokában.
Ha már mindenáron skatulyázunk, akkor még leginkább "nemzeti" államkapitalista lehet, mint – megszorításokkal – Hitler volt.
3./ Ha kifejtené a szerző, hogy mennyiben áll ellen az "éledező (hol éledezik, kisztihand?) és még megmaradt szakszervezeti radikalizmus" Orbán törekvéseinek?
Szakszervezeti radikalizmusnak nyoma sincs (tagságnak sem), a pedagógus-megmozdulások szabotálásán és fékezésén kívül (tárgyalunk, petíciókat nyújtunk be elvtársak, ne ugráljatok, ne sztrájkoljatok, majd csak fél év múlva, a polgári engedetlenséget nem támogatjuk, teli a nadrág jeligére) maximum helyi, üzemi béremelést célzó kísérletek zajlanak/zajlottak, kivételképpen itt-ott sikeresek, zömükben eredménytelenek, egyébként a társadalom teljes közönye, esetenként ellenséges megnyilvánulásai közepette!
4./ Ha kifejtené a szerző, hogy melyek a szintén "ellenálló" releváns baloldali társadalmi mozgalmak?
5./ Végül és főként: miért következne be gazdasági összeomlás?
Kétségtelenül csüdig áll az ország az Orbán és zseniális gazdaság- és pénzügypolitikai segéderői, Varga Mihály, Matolcsy, Parragh, Nagy Márton, Nagy István, Mager Andrea and Co által összehordott szarban-sárban!
A szerző a fő gondolati sodrában (elég kacifántos úton bontja ki) azonban ugyanabba a gödörbe lép, mint léptek a liberálisok 2014-ben!
Mint Mihályi Péter később beismerte, „tévedtünk, amikor azt gondoltuk, hogy nem lehet vég nélkül üzemeltetni a magyar államot külföldi hitelekből!”
Igenis, Orbán külföldi hitelekből, igaz, egyre rosszabb kondíciókkal felvett hitelekből a végtelenségig finanszírozni tudja – bár takarékon, az alapvelő közfunkciók (közoktatás, egészségügy, szociális kiadások, s a többi) ellátását az életveszélyes minimumra szorítva, az életben maradáshoz kevés, az éhenhaláshoz sok alapon – az állami kiadásokat.
Más kérdés, hogy részben ellopja, részben kiárusítja, gyarmattá teszi az országot, és mellesleg generációk sora, vagy fél évszázadon át fogja nyögni e hitelek terheit.
Orbánt az ilyen apróságok nem érdeklik.