Marika Néni eddig kerülte a politikát, azonban a mostani meséje a kormányos úrról szól.
"Na hát mivel olyan sokan írtatok nekem sok sok szép levelet.. hoztam egy mesét... tudjátok hogy én kerülöm a politikát.. de ez a mese most kivételesen a kormányos úrról szól.. ha valakit ez megbotránkoztatna.. annak javaslom, ballagjon el a húspultig, hátha megnyugszik a lelke...."
Hát az úgy vót..:
egy forró augusztus éccakán kormányos urunk erősen el volt keseredve.. leült a sámlira, és a bütykit vakargatva azon gondókodott, honnan veszi azt a rengeteg pénzt, amivel a csatlósait békében tudhassa és ki ne tárják a világ elé aztat a sok gazemberséget. .
mire a hold fénye mán a stelázsit nyalogatta, igen megéhezett.. belépett a spájzba, hát lássa ám hogy nagy üresség van mindenhol.. ejj a kutyamindenit, bosszankodott a kormányos úr.. hát ezek a janicsárok mindent megettek... na most mit csináljon? visszaült a sámlira, és eszébe jutott Weisz Móric legendája, miszerint úgy jó száz éve, a Síp utcai kereskedő meghagyta, hogy valamennyi kincsét temessék mellé, ott aszt bevár mindenkit, és majd nyitnak egy új bótot a másvilágon is..
Úgyhogy kormányos urunk még azon az éccakán megragadva egy ásót, el is indult a fiumei úti temető felé... és ahogy ment mendegélt a temető mélyibe, hát lássa ám hogy egy galambszürke fejű ember ül az egyik sírkövön..
- Jó estét öcsém! - köszönt reá a kisértet - kínálj már meg egy szál Britannicával..
Hát halljátok, amint a kormányos felismerte a Csortos Gyulát, menten összepeselte magát és csak futott meg futott a temető mélyibe.
- Ejj no.. fiam.. hát téged meg mikor temettek? - ütött a vállára barátságosan a gömbös gyula..
- Engem.. hogy mit.. - hebegett a kormányos..
- Híjj ecsém.. ha most itt lenne a szálasi, de meg örülne neked.. és pont most, amikor már majdnem véghezvitted a..Na de a kormányos úr már nem hallotta a mondat végit, mert csak futott még bejjebb.. még egyszer az ásóját is elejtette.. a gyomra felfordult az izgalomtól, és végig is hányta az utat..
elesett.. majd mán mikor négykézláb kaparta az utat.. rákiabállt a Csurka Pista..
- gyere ide te mocsok az anyád úristenit.. !
- nem megyek.. nem megyek.. rikoltozta a kormányos úr igen hangosan teleríva a temető fojtogató csendjit..Hát ahogy futott, lássa ám hogy ott ül a Radnóti Miklós, de amint felismerte a lógó ingű, izzadó, ásóval szaladó idegent, elfordította a fejét..
Mire kiért egy tisztásra, már ott állt összepeselve, összehányva, és még a gatyája se maradt éhen.. Rítt az keservesen... halljátok.. csak úgy csorgott a nyála egy homorú sírdombra..
na erre előgyöttek mind a kisértetek a fák mögül..
- már megbocsájson, de ez mégis csak hallatlan.. micsoda félvilági modor ez.. így viselkedni..? - kiáltott reá a Blaha Lujza, miközbe erősen legyezte magát..
- talán muzsikálni voltál egy szertartáson édes fiam.. és megaludtál egy fa árnyékában? - kérdezte tőle az Erkel Ferenc
- ki zokog ilyen hangosan ?- kérdezte meg a Jászai Mari..
- hát ez, ez a szerencsétlen.. - vágta rá Karinthy Ferenc
- nem.. nem ez.. valami más..
- ja.. biztosan a Jancsó nézi megint az aranybullát azon az elhagyott telefonon.. - állapította meg Vizvári Mariska..
- Hagyják azt a szerencsétlent.. én jól ismerem, halottam már róla épp eleget. Akárhány új jön, mindenki emlegeti. Hát az ilyen népnyúzó szarháziknak, mint te vagy édes fiam, nem sok jót jósolok itt.. Először is eltiltalak a közösségi terektől éjfél után. Nem érintkezhetsz a kert lakóival. Értettem? - pirított rá Kossuth Lajos.
- kedves jó Lajos bátyám - dadogta a kormányos - hiszen én élek.. csak a Lajos bátyám sírját jöttem megigazgatni..
- Elhalgass te kutya mert menten kettéváglak ezzel az ásóval! Hát még ilyenkor is hazudozol.. ? Mi dolgod itt? És az igazat feleld, mert menten a föld alá teszünk!
- na hát az az igazság.. hogy ugye minggyárt itt a szeptember.. és minden vágyam az, hogy megemelhessem a tanárok fizetését.. mert én már nem tudom végignézni ahogy annyi pénzből tengődnek.. ezek a mocskos brüsszeliták meg nem adják oda.. pedig az a mi.. az a mi...
Hát halljátok az úgy rítt hogy egész megsajnálták..
- És?! - szorgalmazta a beszédet Mikszáth Kálmán..
- van itt valahol egy sír.. bizonyos Weisz Móric sírja.. asztat hallottam hogy épp annyi kincs van abba rejtve, ami elég lenne a béremelésre, de még tán az egész nép boldogulására is.. én magam egy szerény ember vagyok.. beérem egy tányér gyönge karalábélevessel is.. na de a nép.. !Na itt mán megint keservesen zokogott. olyannyira, hogy a kisértetek mind megenyhültek..
- na de akkor is! hát összehugyozta a temetőt! - szólalt meg egy hang..
- Nem én vótam - védekezett a kormányos.. a soros volt az ..
- összehányt mindent - kezdte rá egy másik..
- én? hát nem én vótam.. a dollárosok voltak..
- összeszart mindent! - rivallt a harmadik..
- az meg a háborús péter vót... Hát miért nem hisznek nekem?A Kossuth Lajos egész elélpett. Összehúzta a szemöldökét, és a zokogó kormányosra nézett.
- na te bitang.. amit keresel, megleled a Kádár János alatt.. mert ő lett rátemetve.. de ha megtudom hogy minket is átvertél, a holtak közt sem lesz maradásod.. Ady Bandi! te mész és elkiséred ezt a mihasznát a Kádárhoz..
hát a kormányos egész felélénkült.. tisztára megjött néki a szine is.. és ahogy ott ballagtak a nagy költővel, az megszólította.
- aztán tényleg akkumlátor terem most a magyar ugaron.. ?
na hát ahogy látta hogy az Ady Endre igen összehúzta a szemöldökit.. erősen megijedt..
- hát nézze Endre bátyám..
- maradjunk az Ady úrnál ha kérhetném..
- szóval a legfontosabb célunk a parasztság és a paraszti élet..
már épp kezdte vóna a propagandát, de a költő egy fa mögé rejtőzött..
- hejj.. koszosnyakú.. látod azt a nőt?
- igen.. ott áll a fa alatt..
- ejj a mindenit.. a Léda az.. de most nem vagyunk valami jó vuiszonyban.. menj el az Antal József sírjáig, ott meg jobbra..
Hát erre nagy huhogás támadt.. a kormányos meg csak futott meg futott.. az Antall épp csak le tudta köpni.. aszt máris ott termett a Kádár János sírjánál..
- Jani bátyám.. Jani bátyám.. nyúljon már le a bal kezével, aszt kotorja már meg a földet.. nem talál ott aranyat?
- hát talán előbb vissza is hozhatnád azt a kezet..
- az ásóm.. az ásóm!! Ellopták az ásómat... !
- na látod van még nálad is szemetebb.. úgyhogy megnyugohatsz..mán egész virradóra fogta az éccaka.. de a kormányos úr még mindíg a síron ülve zokogott...
- miért sírsz fiam? Nem jutott krumplileves ?
- Kádár elvtárs.. mondja már meg.. mit tehetnék.. hogy engem is úgy szeressen a nép ahogy magát? Hogy virágokkal köszöntsenek..
- hmm.. azt akarod hogy szeressenek.. ? vagy hogy több bűn ne száradjon a lelkeden?
- Igen.. nagyon.. - rít a kormányos..
- hát akkor csak egy dolgot tehetsz... feküdj mellém fiam...