„Vakító fény: a Hirosima elleni atomtámadás 75. évfordulójára!” Laczó Ferenc több, mint hároméves írását tette közzé a Mérce.
A téma mindig időszerű! Kerek és nem kerek évfordulókon egyaránt! 1945 augusztusa óta, és mind a mai napig, sőt a jövőben is! A két tábor, az atombombák ledobását ellenzők, illetve bizonyos okokból azzal kapcsolatban megengedők közt.
A szerző nem vitásan az ellenzők közé tartozik, népellenes bűntettnek tartja Hirosima és Nagaszaki lebombázását, és annak a meggyőződésének ad hangot, hogy Hirosima és Nagaszaki lebombázása valójában a Holokauszthoz lenne mérhető és hasonlítható, de, jóval kevesebb (elítélő) publicitást kap, és lassan a feledés homályába fog merülni.
Hát, kérem! Véleményem szerint a szerző a szokásos egyoldalú közelítésmódon nem tud túllépni Hirosima megítélésben, másfelől maximálisan téves a Holokauszttal összevetés!
1./ Kétségtelen, hogy a nagyszámú civil áldozat felvet bizonyos morális kérdéseket!
Ne feledjük azonban, hogy
- Hirosima előtt, sőt Nagaszaki előtt is, tehát az első atombomba ledobását, pusztító hatásának felismerését követően Japán elutasította az amerikaiak kapitulációra való felhívását!
- A csendes-óceáni harcok amerikai veszteségei, a japánok hadviselési módszerei és elszántsága alapján mintegy egymillió amerikai katona életét követelte volna Japán szisztematikus/hagyományos módon való megszállása/térdre kényszerítése!
Márpedig a második atombomba pusztító hatása véget vetett a japán ellenállásnak.
Az amerikai politikai- és hadvezetésnek a saját erői életének megóvása fontosabb volt, és ezt nem lehet a szemükre vetni! Másfelől a japán megszállásáért folytatott harcoknak több millió japán katona és polgári személy is áldozatul esett volna!
- Az atombomba pusztító hatásának élesben való megismerése garantálta az újabb világháború elkerülését!
- Megjegyzem egyébként, hogy a japánok Kína elleni agressziója során civilek millióinak meggyilkolása, a Fülöp-szigeteken az általuk a filippínók százezrei ellen végrehajtott tömegmészárlások több polgári áldozattal jártak, mint a két atombomba!
- És aki fegyvert fog!
Bár a szerző a kínai civil lakosság ellen elkövetett háborús bűntettekről -futólag - említést tesz, általában mind erről hallgatnak az atombombák ledobását ellenzők.
Természetesen tisztességes ember abból indul ki, hogy maga a háború, mint olyan, fölösleges és egyetlen civil vagy katona halála is eggyel több a megengedhetőnél!
De hát, háborúk voltak és lesznek, amíg két ember él a Földön! Márpedig a háborúk emberveszteséggel, az első világháborút követően a polgári lakosság emberveszteségeivel (is) járnak!
Ezért aztán különbséget kell tennünk aszerint, hogy az emberveszteség okozása aljas indokból, érdemi hadászati cél nélkül, vagy ellenkezőleg történt, továbbá, hogy elkerülhető lett volna, vagy sem!
Úgy gondolom, hogy Hirosima és Nagaszaki lebombázása szükséges volt Japán kapitulációjának kikényszerítése érdekében, annak ellenére, hogy Truman hazardírozott: nem volt több bevethető atombombája! És szükséges volt a fent említett további okokból is!
Valamint annak ellenére is, hogy a vakító fény hatását nem mellékesen Moszkvának is szánták!
2./ A szerző a cikkben párhuzamot próbál vonni Hirosima és a Holokauszt ismertsége, publicitása közt, sajnálattal az előbbi hátrányára!
E párhuzam totálisan téves! A kettő nem hasonlítható össze!
Hirosima egy katonai akció volt, igaz civilek ellen (is), az Egyesült Államokat orvul megtámadó, vele hadiállapotban lévő ország ellen, a békekötés kikényszerítése érdekében!
A Holokauszt a németek és csatlósaik ideológiai/származási alapon a saját állampolgáraik ellen (is) végrehajtott népirtása volt, melyet semmiféle katonai indokkal nem lehetett alátámasztani! (Igaz, meg sem próbálták!)
Hirosima és Nagaszaki tragédiája nem merülhet feledésbe!
De, egyoldalú, morálfilozófiai megközelítése helyett csakis a felelősség tisztázásával (és a fő felelős Todzsó, meg az egész militarista japán kormányzat, és a részben a történelmi hagyományaikra apellálva végletekig fanatizált japán nép volt!), a történelmi tények, a szándékok, a lehetőségek tisztázásával és legalább megvitatásával kell/lehet hozzányúlni!
Nem kell egyetértenünk! De, illik az álláspontunk ellen szóló érveket is figyelemre méltatni!