Vajon mi áll Orbán Viktor taktikája mögött, hogy újra halogatja a svéd NATO-csatlakozás ratifikálását? Ezt elemzi a liberális müncheni Süddeutsche Zeitungban Cathrin Kahlweit tudósító.
A cikk beszámol a magyar parlament rendkívüli üléséről, amelyen a Fidesz és a KDNP képviselői indoklás nélkül nem jelentek meg. A szerző megjegyzi, hogy a magyar ellenzék ezt már ismeri: az általa Orbán hatalomra jutása, 2010 óta kezdeményezett összesen 17 rendkívüli ülés mindegyikén ez történt. Orbán nem hagyja, hogy a napirendet az általa megvetett, és a hatalomtól megfosztott ellenzék diktálja – szögezi le a Süddeutsche Zeitung tudósítója.
A megjelent pártok frakcióvezetői felhasználták az alkalmat néhány rövid beszédre. Az LMP képviselője a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyárakról beszélt, amihez a szerző hozzáfűzte, hogy mivel egyre erősödnek a tiltakozások, vannak ugyan meghallgatások, de a „háborús vészhelyzetre” hivatkozva az emberek már csak telefonon és interneten adhatják elő panaszaikat.
A Párbeszéd a klímakatasztrófától óvott, a szocialisták a nyugdíjasok gondjait részletezték, a szélsőjobboldali Mi Hazánk a baloldali kollégákat szidalmazta, a jobboldali nemzeti Jobbik a Magyarország ellen folyó kötelezettségszegési eljárásokról és a korrupcióról szólt. Csak éppen a tulajdonképpeni témáról – a svéd NATO-csatlakozás ratifikálásáról alig esett szó.
A ratifikálást Ankara is halogatja, de a török államfő a NATO-csúcs előtt egy éles kanyarral bejelentette, hogy – legalábbis hivatalosan – nem áll a svéd csatlakozás útjába. Ezt követően Orbán nyomban bejelentette, hogy ő sem akadályozza azt. A korábbi biztonsági aggályokat úgymond egy „tényfeltáró küldöttség” látogatása során már sikerült felszámolni, és egyszerre csak nem volt már jelentősége annak sem, hogy Stockholm bírálta a demokrácia magyarországi leépítését és a korrupciót. A finn csatlakozást a magyar parlament némi taktikázás és hosszabb halogatás után márciusban ratifikálta.
Orbán két hete azt mondta, a svéd csatlakozás ratifikálása most a parlamenttől függ. Ez valójában eléggé abszurd, mert a Fidesz 13 éve kétharmados többséggel teljesen uralja a testületet, és a frakció soha nem tenne semmi olyat, amit a főnök nem támogat. Az indítványt már rég beterjesztették, Orbán emberei üdvözölték is, vagyis elvben a ratifikálás magától értetődő lenne. A Fidesz szerint azonban a kérdést a következő rendes ülésen, szeptemberben kell napirendre tűzni. Az ellenzéki pártok ötlete, hogy a nyár kellős közepén lépnek fel, kudarcra volt tehát ítélve, annak ellenére, hogy ezúttal a lényegben egyetértés lett volna, ami gyakorlatilag soha nem fordul elő.
Orbánnak a kérdésben mutatott halogató taktikájának alighanem semmi köze a NATO-val szembeni bírálathoz. De kevés köze van ahhoz is, hogy az ellenfelei sürgetik a ratifikálást. Más politikai motívumok vannak mögötte: Orbán kivárja, mit tesz majd Erdogan.
A tudósító a HVG-t idézve azt írta, hogy a DK szónoka mondta ki a lényeget: Orbán a NATO bővítésének a kérdésében „nem a magyarok, hanem a hozzá hasonlóan gondolkodó Vlagyimir Putyin diktátor mellett elkötelezett”. A szónok sszreint a DK többször javasolta a ratifikálást, de a Fidesz ezt minden alkalommal elutasította. „Így lett Orbán bűne, hogy nem csak az EU, hanem az NATO sem tekinti már partnernek”.
Tekintettel Magyarország uniós szavazási magatartására, a Moszkva elleni szankciók sorozatos blokádjára, az orosz energiaszállításoktól való függésére és Orbán Putyinhoz való politikai közelségére a Momentum úgy látja: a kormány térdre esik Putyin és Erdogan előtt.
A tudósító hozzátette: mindezt azonban a parlament falain kívül alig hallotta valaki. Az ellenzék fellépései a kormánymédia dominanciája miatt nem hallatszanak ki Orbán világába. (Hírklikk)
