„Ahol elképesztő mértékű a kizsákmányolás és a versengés, ott nem lesz testvériség és összetartás!”
Hosszabb ideje sorra olvasom régi- és újbaloldali, régi- és újmarxista, régi- és új anarchista bölcselők fejtegetéseit arról, hogy mik a kizsákmányolás, a kapitalizmus jellemzői, megnyilvánulási formái napjainkban.
Mely elmélkedésekhez, helyzetértékelésekhez mindenkinek támad egy jó, vagy erőltetett saját kifejezése, definíciója, mint most, az Eva von Redecker német marxista filozófussal készített, fenti című interjú első részében (Mérce), ahol nyomban előkerült az általa favorizált/bevezetett „fantomtulajdon”.
Mindenki menetrendszerűen hivatkozik legalább négy brancs béli eszmefuttatásaira (ettől aztán csak erősödik a mondandó tudományos jellege), egyetértően/hódolva, vagy bírálólag.
Az az érzésem támad, hogy itt, csakúgy, mint a konkurens, liberális műhelyekben, egy (itt több) belterjes társaság adja elő magát – egymásnak! Külön az újbaloldal, külön az újmarxisták, külön az új anarchisták. De a hiátus ugyanaz!
Mert kérem! Mi a teendő? Igen, értem! Meg kell haladni a kapitalizmust! Jó! De, hogyan?
Hát, forradalommal!
Na, de! Hol a forradalmi erő, kik fognak az élére állni, hol a forradalmi helyzet (speciel az éppen fasizálódó Európában és Amerikában), mi a forradalmi taktika és stratégia, hogyan, milyen eszközökkel lehet megnyerni az ügynek a tömegeket?
Milyen lesz ama kizsákmányolásmentes világ, mely majd dicsőségesen felváltja a kizsákmányoló kapitalista rendszert?
Hát erről valamiképpen minden jó szándékú világmegváltó bölcselő hallgat (vagy bornírt ökörségeket beszél, hogy hát, hálózatok és társai).
TGM volt a legokosabb köztük, mert fölismerte, ki is mondta: nincs receptje!
(Tekintsünk most el az utolsóként publikált politikai végrendeletétől, melyben szakított ezzel a bölcs szokásával. Akkor talán már nem volt egészen önmaga.)
Márpedig bedobni, hogy forradalom, aztán hallgatni, illetve beismerni, hogy nem megy, nincs megoldás, – a kettő nem ugyanaz! Hülyeségeket vizionálni: az pláne nem ugyanaz.
Nem a jó szándékot hiányolom én! A praktikumot!
Egyszóval: illő tisztelettel, olyan az egész, mint amikor a kutya sünt talál, mely összegömbölyödik, és a kutya ott ugrál, üvölt fölötte, de hozzáférni nem tud.
(Kivéve, ha a sün nem bírja idegekkel, és elindul. De, ennek semmi esélyét nem látni. A kutya pedig fogatlan. És nincs módszere! Persze a hasonlat annyiban sántít, hogy fordítottak az erőviszonyok.)
Eva von Redecker az interjú felvezető címében maga mondja ki: ahol elképesztő mértékű a kizsákmányolás és a versengés, ott nem lesz testvériség és összetartás!
Akkor mire az egész? Mert anélkül nem megy!
Egyetemi tanszékvezetői kuckókban, otthoni könyvtárszobák csendjében egész tudományos életműveket lehet összehozni abból, aminek a lényege, a kapitalizmus-kritikát illetően, három mondatban összefoglalható, vagyis: mi változott Marx óta?
A társadalmi- és iparszerkezet: az osztályszerkezet helyett egymás köreibe átfolyó homogén társadalom kialakulása, a kizsákmányolás/gyarmatosítás új formái, a klíma- és energetikai krízis, a túlfogyasztás, az atomfegyver-arzenálok, plusz egy elvetélt kísérlet, mely inkább kárt, mint hasznot hajtott – mindenesetre mumusnak megteszi!
Lehet cizellálni, de minek?
És mely „életmű” semmit nem mond a kibontakozás esélyeiről, módozatairól.
Nem véletlenül! Mert ilyenek nincsenek!
„Talán tessenek visszafáradni, kedves hallgatóim/olvasóim úgy száz év múlva! Esetleg addigra javul a helyzet! Bár, hogy mitől, nem tudjuk! Mindenesetre, mi itt leszünk!”
Hatvany írt, vagy száz éve egy kitűnő esszét A tudni nem érdemes dolgok tudományáról. Ő a filológiára lett zabos.
Ehhez nem tudok hozzászólni. De, gondolkodó ember számára semmi újat nem nyújtó elmélkedések a világ soráról: haszon nélküli, öncélú tudomány!
Félreértés ne essék! Nem általában a társadalombölcselettel van bajom! Az ókori görög filozófusoktól napjainkig rengeteg okos ember írta le a világot, bírálta annak gyarlóságait, és adott rá használható vagy csacska, utópisztikus válaszokat!
Bajom azokkal van, akik maguk is tudják, hogy amit a kapitalizmus meghaladásáról mantráznak, annak nincs semmi relevanciája, realitása!
Na, de! Speciel pillanatnyilag ennek az interjúnak csak az első része ismeretes.
Illő lenne bevárni a folytatást! Hátha Eva von Redecker lesz az, aki áttöri az elméletieskedés és a tehetetlenség falát!
Vajon miért nem bízom benne?
