Óvodákat szüntethetnek meg, csoportokat vonhatnak össze
Ugyanazt érzi, látja és tapasztalja egy pályaelhagyó óvodapedagógus, a még kitartó óvónő és a pedagógusok hangja, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője is. Ők és még rajtuk kívül több ezren Magyarországon. A státusztörvény nemcsak a tanárokat érinti és sújtja, hanem az óvodapedagógusokat, óvónőket, dajkákat is. - írja az RTL
A státusztörvény sokaknál betette a kaput. Így érezte Nyékes Borbála is. Hiába vállat szolidaritást, járt ki tüntetésekre, és várt türelmesen, hátha jobbra fordul a sorsuk, végül a magának felállított egy év türelmi idő után belátta, nemhogy semmi változás nem lesz, hanem még rosszabb helyzetbe kerülnek óvodapedagógusként.
Én óvodapedagógus voltam, illetve még pár hétig most is az vagyok
– mondta Borbála a Fókusznak. Nyolc éve dolgozik óvodapedagógusként. Most ő is feladta, habár fájó szívvel, de úgy döntött nem tudja tovább folytatni, és más szakterületen kezd új életet.
Úgy fogalmazott, elsősorban nem a pénz miatt hagyja el pályát – nyilván amiatt is, de nem ez a legfontosabb –, hanem az apró kegyelemdöfések miatt döntött így. Szerinte a státusztörvény egy bosszútörvény.
Vannak olyan dolgok ebben a törvényben, amik számomra teljesen elfogadhatatlanok, hogy például egy 25 éves kolléga ugyanannyit keres, mint én, 25 év után
– mondta.
Függetlenül attól, hogy ki hány éves, mióta van a pályán, a törvény ilyen értelemben befagyasztja a béreket, megszünteti az előmeneteli rendszert.
Nem csak a tanároknál
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint az óvodapedagógusok esetében is ugyanazok a szabályok lesznek érvényesek, mint általában a pedagógus munkakörben dolgozóknál. A dajkák és a többi segítő dolgozó esetében pedig lesznek olyan érdekes szabályok, mint például az, hogy senki nem tud többet keresni, mint a garantált bérminimum, plusz hét százalék.
A garantált bérminimum 296 400 forint, és ha ehhez még hozzáteszünk még 7 százalékot, akkor ez nagyjából 317 ezer forint bruttó bért jelent
– magyarázta Nagy Erzsébet a PDSZ ügyvivője.
A jogszabály tervezetében már voltak olyan passzusok, amelyek arról szóltak, hogy hogyan kell díjazni az óvodapedagógust, hogyha valaki egyedül van a csoportban. Ez is előrevetíti már azt, hogy nagyon sok helyen nem tudják megvalósítani, hogy egyszerre két óvodapedagógus legyen az óvodai csoportban. Egy ilyen helyzet pedig a gyermeknevelés rovására megy.
Szilágyi Kitty hét éve óvónő. Pedagógus szeretett volna lenni, és az óvónői hivatást választotta, szívvel lélekkel szereti a munkáját, a gyerekeket. Ő még kitart, de nem tudja meddig.
Május-június környékén én még nem döntöttem el, hogy maradok-e. Most is lelkiismeret furdalásom van, hogy maradok
– mondta a Fókusznak a fiatal óvónő.
Korábban már bevezették azt rendelkezést, mely szerint a délutáni időszakban az óvodai csoportokban a munkát nem csak az óvodapedagógus, hanem a segítő munkakörben dolgozók, tehát a dajkák és pedagógiai asszisztensek is elláthatják. Már az is elég, ha 8-12 óra között van pedagógus az óvodákban.
A PDSZ ügyvivője szerint azért hoznak ilyen szabályokat, mert nincs elég óvodapedagógus. A szakszervezet konkrétan hallja is az intézményekből, hogy nem tudják csoportonként biztosítani a két óvodapedagógust.
Csak úgy tudják megoldani a problémát, hogy a kötelező napi négy óra foglalkozást megoldja az óvodapedagógus, a többi órában pedig beosztják azt, akit éppen tudnak
– magyarázta Nagy Erzsébet. Hozzátéve, hogy ez nagyon sokszor egyedül a dajka vagy netán ha van olyan, a pedagógiai asszisztens oldja meg. Szerinte így semmiképpen sem tudnak ideális körülményeket teremteni.
Az ideális körülmények megteremtése az óvodás gyerekeknél pedig talán még fontosabb, mint az iskolában. Sok gyerek háromévesen repül ki először a szerető, biztonságot adó családi fészekből, ha előtte bölcsődés sem volt, ilyenkor kerül a szülőkön kívül először más felnőtthöz közel. A stabilitás, az álladóság, a biztonság, az érzelmi kötődés, a bizalom a legfontosabb ebben az életkorban.
– emelte ki a szakszervezet ügyvivője.
De nem csak az óvodapedagógusok szempontjából aggasztó a helyzet, hanem a szülők és a gyerekekéből is. Hiszen nincs elég óvónő, és még az ősz közepén is lehet egy felmondási hullám, amikor az éppen beszoktatott gyerek elveszítheti az óvónőjét, vagy naponta változtathatják – hiszen a törvény szerint meg lehet tenni –, hogy épp melyik intézményben ki legyen az óvónő.
Már most is rengeteg a betöltetlen óvodapedagógus-állás, és nagy kérdés a jövőre nézve, hogy hányan maradnak majd tartósan a pályán ősz után. Ugyanis aki nem fogadja el a státusztörvényt és megszüntetné a jogviszonyát, annak szeptember 15-29. között kell erről nyilatkoznia, és november 30-án szűnik meg a jogviszonya. Tehát a nevelési év közepén újabb felmondási hullám várható.
A PDSZ már régóta figyelmeztet a veszélyre. Szerintük abban az esetben, ha kevesebb az óvodapedagógus, a fenntartó vagy összevonja az óvodát egy másik óvodával – konkrétan tagóvodákat szüntetnek meg –, vagy óvodai csoportokat vonnak össze és ezáltal nagylétszámú csoportok keletkeznek, ahol az egy gyermekre jutó idő nyilvánvalóan jóval kevesebb lesz.
Vagyis nemcsak az óvodapedagógusok azok, akik megsínylik a jelenlegi közoktatási káoszt, hanem a kisgyerekek is.
Azt érzem, nem hagyták, hogy jó döntést hozzunk meg, egyikünk se. Se az, aki marad, se az, aki megy
– fogalmazott Kitty.
Utánpótlás alig akad, nem a legvonzóbb pálya a fiatalok körében óvónőnek lenni. Egyre többen mennek nyugdíjba is, így hosszú távon a munkaerő kérdése nem megoldott. Amikor pedig a szülők óvodát vagy iskolát próbálnak keresni a gyereküknek, elsősorban nem intézményt, hanem pedagógust próbálnak választani. Ilyen mértékű bizonytalanságban pedig igen nehéz a döntés. Pedig mindenki a legjobbat akarná a gyerekének. Ha lehetne. (rtl.hu)
